Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.
Ülésnapok - 1922-64
A nemzetgyűlés 6é. ülése 1922. lati értékek egyénileg űzött cserélése a kereset kedvéért, nem teszi a nemzeteket gazdagokká, hanem szegényekké. A nemzeti munkának csak egy ellensége van, és ez a kereskedelem » (Zaj a baloldalon.) Fábián Béla: Nagyszerű! Éljen! Hegedüs György: Kérem ez nem az én vélem nyem, én csak egy közgazdasági iróra hivatkozom. Talán elfogadják a képviselő urak Mill angol írónak, akinek azt hiszem, önök előtt is van tekintélye, azt a mondását, hogy az angol kereskedők nagy része szerinte improduktív. Fábián Béla: Óriási! Mi tette nagygyá Angliát? Hegedüs György: Flürscheim szerint a kereskedők 9 /io része henyél, Gide pedig azt mondja ... Fábián Béla: Óriási! Angliát tönkretették a kereskedők ! Hegedüs György : Ez legyen a képviselő urak véleménye, de engedjék meg, hogy anélkül, hogy a magam véleményét nyilvánítanám, idézeteket olvassak fel Gide azt mondja, hogy »az orleánsi vasúttársaság által megtartott ankét szerint a társaság részéről a munkásoknak szolgáltatott áruk áránál az előállítási és eladási ár között 30 — 127% különbség van.» Szijj Bálint : Ez Magyarországon is megvan ! Hegedüs György : »Ha ennek csak a minimumát vesszük, tehát 30%-ot és ezt alkalmazzuk Franciaország egész fogyasztására, akkor a kereskedelem által szedett adó évenkint 2 és fél milliárd, vagyis kétszerannyi, mint amennyit Franciaország egy éven át adó fejében fizet«. Ez egy megállapítás, amelyet nem én találtam ki. így volt ez békében Franciaországban. Elképzelhetjük, milyen lehet ma ez az állapot különösen Magyarországon. Tény az, hogy maga a kereskedelem termelő munkát nem fejt ki, hiszen a kereskedelem nem más, mint a kész áru továbbitója a termelőtől az eladóig Rassay Károly: Az a kérdés, szükség van-e rá? Hegedüs György : A kereskedelem tehát közérdeket épen foglalkozása miatt nem is ismerhet, hanem csak egyet : nyereséget. (Zaj és ellenmondások a bal- és a szélsobaloldalon.) Horváth Zoltán : Hogy lehet ilyent mondani? Fábián Béla : Nikoláj Bucharin felfogása ! A bolsevikiek betűről-betűre ezt mondják. Esztergályos János : Látszik rajta a sörházutcai bélyegző! (Zaj.) Hegedüs György: A törvényjavaslat mig egyik részében keveset mond, másik részében viszont többet mond a kelleténél. Az 1, §-ában ugyanis azt mondja, hogy üzleti versenyt nem szabad az üzleti tisztességbe vagy általában a jó erkölcsökbe ütköző módon folytatni. Nem vagyok hive annak, hogy külön üzleti tisztességet állapítsunk meg .és ennek a meglétét törNAELÓ YI. évi december hó 1-én, pénteken. W vényben biztosítsuk. Elhiszem, hogy annak a keresk dőnek, aki tisztességesen akar dolgozni, igenis van tisztességérzete, de hogy az általános tisztességet kisebbnek tartsuk az üzleti tisztességnél, ezt igen elhibázott intézkedésnek tartom. Ez indokolatlan is szerintem, mert hiszen az iránynak annak kell lennie, hogy a kereskedelmi törvény lassanként eltűnjék, hogy a kereskedőnek, a kereskedelmi ügyleteknek ne legyen meg ez a privilegizált helyzetük, hanem a kereskedelmi törvény olvasztassék bele az általános magánjogba. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ez az általános irány. Például a német törvény, mely a tisztességtelen versenyről intézkedik, fel sem veszi az üzleti tisztesség szót, hanem azt mondja, hogy nem szabad az általános erkölcsökbe ütköző módon folytatni az üzleti versenyt. Minthogy azonban nálunk azt mondják, hogy van tisztességtelen és van tisztességes kereskedelem . . . Haller István: Van legális és nem legális! Hegedüs György :... van legális és van nem legális kereskedelem, nem teszek kifogást az ellen, hogy ez a megkülönböztetés benne legyen a törvényben is és bevétessék az üzleti tisztesség szó, indítványozom azonban, hogy változtassuk meg a sorrendet és „az 1. § első mondata igy szóljon (olvassa) : »Üzleti versenyt nem szabad az általános jóerkölcsökbe és az üzleti tisztességbe ütköző módon folytatni.« Szerintem nem helyes az, hogy egy cselekmény részemről lehet tisztességtelen, viszont ha egy kereskedő követi el, ő azt mondhatja, hogy ez az ő üzleti morálja szerint tisztességes. Ennek a megkülönböztetésnek jogi és morális szempontból nincsen helye, (Helyeslés jobbfelöl.) Még egy kérdésre akarom felhívni a mélyen t. kereskedelemügyi minister ur figyelmét és ez a bankok kereskedelmi és üzleti spekulációira vonatkozik. Minden bank tudvalevőleg áruüzletekkel is foglalkozik. Az egyik cukrot, a másik szalmát, a harmadik gabonát, a negyedik krumplit stb. gyűjt össze, amivel természetszerűleg nagyon befolynak az árak kialakulására. Befolynak pedig azért, mert a bankok ezeket az áruüzleteket egy nem ellensúlyozható tőkével bonyolítják le. Azért kimondandónak tartom ebben a javaslatban azt, hogy amely bank — minthogy annak speciális üzlete tulajdonképen a pénzzel való foglalkozás, a hitelezés, a kölcsönadás — ilyen áruüzletekkel foglalkozik, minthogy egy nem ellensúlyozható tökével befoly az árak kialakulására, tisztességtelen versenyt követ el. Hiszen ami Magyarországon a bankokrácia és a bankuralom terén van, azt hiszem, nincs az egész világon. Tudjuk, hogy a bankoki 40—50°/o-ra hiteleznek a kiskereskedőknek. M a következménye ennek? Az, hogy az a kisebb kereskedő kénytelen azt a percentet behajtani, ezt az árujával hajtja be és a nagybankok ezen az utón is befolynak az árak kialakulásába. Minthogy azonban az állam a bankoknak 1-4
