Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-64

96 A nemzetgyűlés 64, iUése 1922. évi december hó 1-én, pénteken. két kereskedőtől függ, hogy az egyik a másikat feljelentse. Könnyen megtörténhetik, hogy a feljelentés előtt azt mondják egymásnak : ^ an, miért vigyük egymást a bíróság elé, a nyerésé gen szépen megosztozunk, hallgass te is, hallgatok én is. Szerintem minden törvénynek az a célja, hogy a közt is megvédje a kizsákmányolás ellen, mert hiszen épen a tisztességtelen versenynek az az eredménye, hogy a tisztességtelen versenyzést a köz maga fizeti meg. De nemcsak ennél a bűncselekménynél, amelyet e javaslatban statuálunk, hanem minden tipikus kereskedelmi bűncselekménynél igy vagyunk. Alig vannak büntetve ezek a cselekmények. A kereskedelmi csalás, ezenfelül az uzsora a kereskedők között nincsen büntetve, bár ezek különböző bűncselekmények összetételéből származnak. A kereskedelem terén előforduló bűncselekmények ugy a büntetőtörvénykönyvben, mint egyéb törvénykönyvekben is sokkal enyhébben vannak elbírálva, mint más bűncselekmények. Szerintem ez a jogi helyzet nagy visszaélés a nemzettel szemben. Hiszen már ezelőtt 50 esztendővel, amikor a kereskedelmi törvényt megalkották, a nemzetet jóformán nagyrészben kiszolgáltatták a kereskedelem prepotenciájának. A köz szempontjából nem tartok semmit veszélyesebbnek, mint azt, ha egy foglalkozási ágat és ezen foglalkozási ág körében elkövetett bűncselekményeket partikulálunk, kiveszünk az általános magánjogi szabályok alól, nagyrészt kivesszük a büntetőtörvénykönyv alól is, külön morált partikulálunk a részére, más foglalkozási ágakkal és más foglalkozási ágakban elkövetett bűncselekményekkel szemben. Ez oknélküli előnyben részesitése a kereskedelemnek, és a kereskedelem terén elkövetett bűncselekményeknek más foglalkozási ágakkal és más bűncselekményekkel szemben. Kormányaink a szabadkőműves szervezetek befolyása alatt mindenben támogatták a kereskedelmet és a zsidóságot, de sohasem gondoltak arra, hogy jó lenne ezt ellen is őrizni és vigyázni a tiz körmére minden működésében. Egy német kereskedelmi iró, Goldschmied, azt mondja, hogy »a kereskedelmi jog a gazdasági törvények alapos felismerése, amelyhez a gazdálkodók akarata igazodik és amelynek megfelelőm bizonyos konvenciók alakulnak ki, melyek lassankint a szokás vagy a törvény alakját öltve fel, pozitív, tételes joggá sűrűsödnek, így van ez szerintem is, és ez a baj, mert a kereskedelem a közgazdasági élet birodalmában egy külön birodalom lett, és elhitették a mi szabadkőművessé vedlett politikusainkkal, hogy a kereskedelemtői függ a nemzetnek boldogsága. Sohasem vették észre azt, hogy a »nemzet« szó mögött csupán maga a zsidó és a kereskedelem van. Elhitették, hogy egy nemzet számára csak a kereskedelem tud bőséget és gazdagságot hozni, de sohasem, látták meg azt, hogy ez a bőség és gazdagság csak a kereskedőnél halmozódott fel. Elhitették, hogy a közgazdasági élet egyik legbecsesebb része a kereskedelem, amelyet öntözni kell még a nemzet pénzével is, azonban elterelték ezáltal lassan a figyelmet a nemzet ősi foglalkozásától, a földmi veléstől és előnyben részesitettek egy osztályt, a kereskedői osztályt a nemzet katonaságával, a nemzet zömével, a földmives és a földbirtokos osztállyal szemben. Míg a törvények légiója igyekezett a kereskedelemnek és magának a kereskedőnek is mindenféle előnyöket biztosítani, addig lassankint egy csonkamagyarországi lakosság vándorolt ki szegénysége és földtelensége miatt Amerikába. A kereskedőnek és a kereskedelemnek ez a külön jogi állása szerintem veszélyes a magyar fajra, a magyar államra, a földmivességre nézve . . . (Zaj a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek! Hegedüs György: . . . veszélyes a nemzet jövőjére nézve. E/ért nekem az a felfogásom, hogy a kereskedelemnek ilyen további indokolatlan támogatása és a törvényekben részére oknélkül előnyök nyújtása nem más, mint a nemzet életerejének tékozlása. Különösen hiányosnak tartom a javaslatnak a szédelgő feldicsérésről szóló 16. §-át, mely nem számol a legmindennapibb szédelgő feldicséréssel, melyet ezen javaslat alapján nem tudunk büntetni. Ezt a szédelgő feldicsérést különösen a zsidó orvosok követik el, (Mozgás a baloldalon.) mert mindennapos dolog, hogy az orvosok a betegeket az egyik gyógyszertárból a másikba irányítják, azt mondják, oda menj . . . Horváth Zoltán: Orvoskamarát kell csinálni ! Hegedüs György: . . . csak ott kapsz friss gyógyszert, máshol nem kaphatsz, csak abban a gyógyszertárban, ügy látom, hogy ezen javaslat szerint ezt a szédelgő feldicsérést nem lehet megtorolni. E tekintetben a hitsorsosi összetartozandóság érvényesül. Rengeteg panaszt hallottam már gyógyszerészektől, hogy az orvosok a paciens lelkére kötik, hogy ne oda menj, hanem amoda, mert csak az ott árusított gyógyszer gyógyíthat meg. A javaslat 16. §-ában nem intézkedik erre vonatkozólag, mert a szédelgő feldicsérést csak a kereskedők, illetőleg a versenyzők között állapitja meg, mint bűncselekményt, nem pedig egy harmadik személlyel szemben is. Eöviden foglalkozni kívánok még azzal a kérdéssel, hogy mit jelent a kereskedelem a nemzeti munka szempontjából. Nem. akarom itt a saját véleményemet elmondani, hanem inkább irókra hivatkozom, akik a kereskedelemnek ezt a részét alaposan megbírálták. Hogy a kereskedelem mit jelent a nemzeti munka szempontjából — mert hiszen mindent ebből a szempontból kell megbírálnunk — erre vonatkozólag legyen szabad idéznem egy nagy közgazdasági irót, Busch-t, aki a többek közt a következő-, ket mondja: «A kereskedelem, mely a haszna-*.