Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.
Ülésnapok - 1922-64
A nemzetgyűlés 64. ülése 1922. evi december hó 1-én, pénteken. 95 versenyt, mint a gazdasági élet egyik megnyilvánulását, de figyelmen kívül hagyja az eladásnál tapasztalható visszaéléseket, a rosszhiszemű eladást, amely a legszorosabb kapcsolatban van a tisztességtelen versennyel. Ezt meg sem emliti a javaslat, ennek következtében nem is igyekszik azt megtorolni. Horváth Zoltán : Ott van a büntetőtörvénykönyv. Hegedüs György: Kérem, az nem ad védelmet. Horváth Zoltán : Dehogy nem ! Meskó Zoltán : Nagyon gyengén védi ! (Zaj balfelöl.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Hegedüs György: Véleményem tehát az, hogy a tisztességtelenség és rosszhiszeműség ellen való védekezési és megtorlási jogot meg kell adni a kereskedőnek a kereskedővel szemben, nemcsak a tisztességtelen versenynél, hanem minden egyes eladásnál is, de különösen meg kell adni a vevőnek a jogot a megtorlásra a rosszhiszemű eladóval szemben. (Helyeslés a jobboldalon.) Törvényileg kimondandónak tartom tehát, hogy bárki, aki tudva rosszminőségü árut jóminőségü áruként elad, a vevőnek ne csak magánjogi utón, hanem büntetőjogi utón is legyen felelős. Fábián Béla : Mire való a kártérítési kötelezettség ? Hegedüs György: Én sem a kereskedelmi jogban, sem a magánjogban nem találok erre orvosszert. Ott van a kereskedelmi törvénynek 349. §-a, amely azt mondja, hogy tessék az árut rendelkezésre bocsátani. Ha egy falusi ember bemegy az üzletbe, és azt mondja : kérek egy pár jóminőségü cipőt, fel kell tételezni, hogy a kereskedő tudja, hogy az ő áruja milyen minőségű. Az a falusi ember elviszi az árut és 5—6 nap múlva kitűnik, hogy a cipő rossz. Hol van itt a védelem lehetősége? Talán rendelkezésére bocsássa az árut a kereskedőnek? Vagy pedig összejön két lókupec, s azt mondja az egyik : vettem pár lovat, én nem adhatom tovább, mert nekem van vagyonom, engem megperelnek, behajtják rajtam az árát, azonban átiratom a te nevedre, neked nincs semmid, add el te a lovat. Az a szegény vevő, akinek más vagyona nincs, üldözheti azután az eladót. Az a felfogásom, hogy az ilyen eladót a törvény szigorával a büntetőtörvénykönyv utján is lehessen üldözni. Fábián Béla : Hiszen ez csalás ! Hegedüs György: Nem lehet ezt csalásnak mondani. Fábián Béla ". Benne van a csalás a tényálladékában. (Zaj. Elnök csenget.) Hegedüs György: Mutasson csak erre egy esetet is. Ez magánjogi dolus, nem pedig büntetőjogi dolus. (Zaj és ellenmondásoh a szélsobalóldalon.) A magánjogi ügyleteknél tehát véleményem szerint át kell vinni a szankciót a büntetőjog terére is. Hogy szükség van erre ma, ezt a körülményt mi sem igazolja jobban, mint ez a javaslat és a mélyen t. földmivelésügyi minister urnák törvényjavaslata az állatforgalmi szavatosságról, amelyben az indokolás panaszkodik, hogy a kisgazdákat a lókupecek kifosztják, és ez ellen nincs semmi védekezési joguk. Ha belevesszük ezt is ebbe a törvényjavaslatba, amellyel ez a kérdés szerintem nagyon összefügg, azt hiszem, sikerül a csalásnak ilyen formáját megakadályozni. A törvényjavaslat címét tehát pótlandónak tartom a következő módon: »Törvényjavaslat a tisztességtelen versenyről és a rosszhiszemű eladásról.« Az első fejezet címét is igy alakítanám át. Ezenkívül az 1. §-t megtoldanám azzal a mondattal, hogy bárki, aki rosszminőségü árut jóminőségü áruként rosszhiszeműen elad, büntetőjogi utón is felelős tettéért. (Helyeslés a jobboldalon. ) Fábián Béla: Meg kell csinálni a tényálladékot Hegedüs György : Másik nagy hiánya a törvényjavaslatnak az, hogy magát a közt nem részesiti védelemben. A vevőközönség hátán lovagol a tisztességtelen verseny, de a vevőközönség ehhez a tisztességtelen versenyhez egy szót sem szólhat. Ez a jogi helyzet olyan, mintha azt mondanám : büntetem a párbajozókat, ha azonban valamelyik félnek golyója túlmegy a korlátokon és bajt csinál, azért nem lehet a párbajozókat felelősségre vonni. Ez a javaslat ugyanis csak a versenyzőtársaknak adja meg a védelmet. Itt tehát a köz nincs megvédve. De nemcsak a köz nincs megvédve, hanem magának az államnak sincs eszköze arra, hogy az ilyen kérdésekbe belenyúljon, mert a javaslat 22. §-a azt mondja, hogy a tisztességtelen versenyből előálló bűncselekmények csak magáninditványra és főmagánvádra üldözhetők, továbbá hogy ezen eljárást folyamatba tehetik a versenytársak, valamint a gazdasági testületek és szakegyesületek, de az egyes egyén és a köz nem részesül itt védelemben. Az én felfogásom az, hogy a tisztességtelen verseny és a ro&szhiszemü eladás közveszélyes cselekmények (ügy van ! jobbfelöl.) és mint ilyenek, a megtorlás szempontjából nem a kereskedőnek és az eladónak privát ügyei csupán, hanem a köznek is, és annak az egyesnek is ügye, aki vesz és erre a vételre nagyon ráfizet. Ezt a cselekményt tehát a magam részéről hivatalból üldözendő bűncselekménynek minősítem. (Helyeslés a jobboldalon.) Valószínűleg azt mondja a mélyen tisztelt kereskedelemügyi minister ur, hogy az által, hogy nemcsak a versenyzőtársak tehetik meg egymás ellen a feljelentést, hanem a gazdasági testületek és a szakegyesületek is, a köznek védelme biztosítva van. Én nem látom ezáltal biztosítva a köz védelmét, különösen azért nem, mert legnagyobbrészben attól a két egyéntől, a
