Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.
Ülésnapok - 1922-55
54 A nemzetgyűlés 55. ülése 1922, a pénzügyígazgatósághoz, másrészt pedig az ujabb rendelet alapján alakult uj igénymegállapitó-bizottság által lesznek még — kevésszámú igénylések — ezután elbirálandók. Kiss Menyhért: Majd — egyszer — néha! Szakács Andor: A 2700/1922. M. E. számú rendelet alapján alakult igénymegállapitó-bizottság letárgyalt kereken 450 hadiözvegyi, 350 hadirokkant, 60 hadiárva és 60 felmenő igényt. Méltóztatnak látni, hogy az a községi közigazgatás, az a vármegyei igazgatás, amelyet én kímélni igazán nem szoktam, megtette a kötelességét. Amikor látta, hogy az összeírás meg fog akadni, mert nincs elég nyomtatvány, ismét és ismét sürgette a ministeriumot, hogy küldjék meg a nyomtatványokat, hogy az összeírást folytathassák, de a ministerium nem küldte meg. Ezért mondom, hogy a ministerium a hibás abban, hogy az összeírás nem történt meg. ' Szilágyi Lajos: Nem lehet ezt védelmezni! A rokkantügy botrányos Magyarországon! Kuna P. András: De már elvégezték! Szakács Andor : Ott a községekben tessék a képviselő uraknak az ódiumot ezért magukra vállalni. Azt mondja az igen t. népjóléti minister ur, hogy miért nem megyek hozzá az ilyen dolgokkal? Igenis elmentem a hivatalhoz, elmentem én és elmentek a megbizottaim, hiszen, amikor lapszerkesztő voltam, szerkesztőségem tagjai egyebet sem tettek üres óráikban, mint hogy ezekben az ügyekben eljártak. Egyiket elintézték, a másikat nem. Azzal pedig én nem elégedhetem meg, hogy Pikó Jánosné közben gyermekével éhenhal, mert az ura nem kapja a rokkantsági illetményt, mert a gyámügy nincs rendben. A feleség jogosítva van az illetményt felvenni, ha az ura beteg. Horváth Zoltán : Tessék gondnokot rendelni I Szakács Andor: Yégtére nemcsak 100%-os beteg lehet, de egy heveny fertőző betegség is érheti és vájjon nincs akkor a feleség jogosítva arra, hogy a postai küldeményeket felvegye? Kiss Menyhért: Alá is írhatja! Szakács Andor: Mindnyájan nagyon jól tudjuk, hogy jogosítva van. Miért épen ez a család és a többi éhező család nincs erre jogosítva, csak azért, mert a ministeriumban egy titkár vagy másvalaki a fejébe vette, hogy ez az asszony pedig addig, amig gyámsági nyilatkozatot nem tud felmutatni, nem veheti fel a rokkantsági járulékot. Ez szörnyű gondolkozás, mélyen t. minister ur ! Szilágyi Lajos : Mi van az Országos Hadigondozó Tanáccsal? Szakács Andor: Nem akarom elmondani mindazokat az ügyeket, amelyek itt össze vannak irva. A legkiáltóbb anomáliák vannak közöttük, amikor maga a ministerium értesítette a felet, hogy már utalványozta is a hadisególyt és az illető szegény ember még mai napig sem kapta meg. Többesztendős ilyen ügyek vannak, és bár a kerület előbbi képviselője, Kolozsi évi október hó 20-án, pénteken. Endre és én is eljártunk ezekben az ügyekben, nem vagyunk képesek ezeknek jogos járulékaikat biztosítani. En csak arra a kijelentésre szorítkozom, hogy a minister urnák ezt a válaszát, amelyből azt látom, hogy a ministerium nem is tudja, hogy milyen borzasztó elégületlenség van a hadiözvegyek és hadiárvák között. .. Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Dehogy nem! Szakács Andor : ... nem vehetem tudomásul. Hogy ezeket a restanciákat apasztották, nem vonom kétségbe. Egész bizonyos, tudom bizonyítani, hogy uj restanciák keletkeztek, uj ügyek maradtak elintézetlenül. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Szakács Andor : A minister ur válaszát sajnálattal nem vehetem tudomásul Elnök : Következik a szavazás. Kérdem a t. Házat : méltóztatik-e tudomásul venni a népjóléti minister urnák Szakács Andor képviselő ur interpellációjára adott válaszát, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Akik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Huszár Károly képviselő ur interpellációja a népjóléti minister úrhoz a vagonlakók és a téli inségakció tárgyában. Huszár Károly : T. Nemzetgyűlés ! Bocsánatot kell kérnem a képviselő uraktól azért, hogy ilyen előrehaladott órában még szót emelek, de a nemzetgyűlésnek mostani ülésezésén nem akarom elmulasztani az alkalmat, hogy az országnak közfigyelmét rátereljem egy-két olyan kérdésre, amelyről most szereztem újból tudomást, azonkivül módot ne adjak arra, hogy a minister ur bizonyos megnyugtató kijelentéseket tegyen bizonyos köröknek, amelyekben, óriási nagy nyugtalanság van a téli ínség beköszöntése előtt. T. Nemzetgyűlés ! A napokban újból végigjártam Budapest nyomortanyáját és megGyőződtem arról, hogy ma talán sokkal nagyobb az ínség, mint volt 1919-ben, 1920-ban és 1921-ben azokban a kategóriákban ós azokon a helyeken, ahol olyan emberek laknak, akik önhibájukon kívül keresetképtelenek, vagy pedig olyan számostagu családdal birnak, hogy az egyszerű munkakeresmény nem elegendő annak a családnak az eltartására. Horváth Zoltán: A ministerelnök statisztikáját kell elolvasni. (Zaj.) Huszár Károly: Nagyon kérem, ne méltóztassék ebbe a kérdésbe semmiféle pártpolitikai színezetet és semmiféle más kérdést bele venni. (Helyeslés jobb felöl.) A drágaság kérdése, a kormánynak felelőssége, vagy az ellenzéknek iniciativája egészen más dolog. Amiről én beszélni akarok, az az, hogy a téli inség következtében sok ezer, tízezer és százezer nyomorgó ember van ugy a fővárosban, < mint. más városokban, ezenkivÜL vidéki helyeken is, de konstatálom, hogy mégis Budapesten van:
