Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-55

 nemzetgyűlés 55: ülése 1922. évi október hó 20-án, pénteken. 45 kiindulnom, hogy ez a csonka Magyarország, tehát az a Magyarország, amely ma szerepel kiviteli listáinkban, 1913. évben, szóval a békeévekben mit vitt ki ezen a téren, mert akkor összehasonlíthatjuk ezzel a kivitellel azt a kivitelt, amely ma folyik le. Szarvasmarhakivitel volt csonka Magyarországból 1913-ban 143.866 darab, tavaly 36.000 darab, az idén 95.000 darab, tehát lényegesen kevesebb, mint 1913-ban. Rassay Károly : De a lélekszám meg lényegesen több, mint 1913-ban volt. Gr. Bethlen István ministereSnök ; Juhkívitelünk volt 1913-ban 76.000 darab, tavaly 11.000, azidén 12.000 darab. Sertéskivitel volt békeidőben 443.000 darab, tavaly 10.000, az idén 56.000 darab, lókivitel volt 1913-ban 26,000 darab, tavaly 9000 darab, az idén pedig 11.000 darab. Méltóztatnak tehát látni, hogy mindenütt messze alatta maradnak az idei számok azoknak a számoknak, amelyeket a statisztika a békeévekben tüntet fel. De miért vált szükségessé ez a kivitel % Szükséges volt júliusban azért, — mert hiszen egészen július hónapig szarvasmarhakivitel nem volt, az be volt tiltva — mert Ausztriával kereskedelmi szerződést kötöttünk és a trianoni szerződésben amugyis kötelezve vagyunk feleslegeinket Ausztria rendelkezésére bocsátani. Rassay Károly : Nincs feleslegünk ! Gr. Bethlen István ministereínök : Bocsánatot kérek, ha kivitelünk lesz, mint ahogy lesz, akkor tulaj donképen, ha nem is kötjük meg Ausztriával a szerződést, kivitelünk csak Ausztria felé irányulhatna. Ennek folytán okosabb volt megGyőződésünk szerint egy kontigensben megállapodni és ebben a szerződésben a trianoni szerződésnek azt az intézkedését, hogy minden feleslegünket Ausztria rendelkezésére bcosátjuk, a magunk részéről konsumatumnak deklarálni. Ez volt az egyik ok. A másik ok az volt. hogy amikor egy katasztrofális szárazság ezt az országot és ennek az országnak a gazdaközönségét abba a súlyos helyzetbe vitte, hogy nem tudja kitelelni állatját, bocsánatot kérek, lehetetlenné tenni a részére, hogy saját állatját legalább félig-meddig abban az árban értékesítse, amely árban a jövő évben vissza kell, hogy vegye, nézetem szerint olyan tőkefosztása lett volna a gazdaközönségnek, melyet a kormány semmi körülmények között nem vállalhat. (Helyeslés a jobboldalon.) Erről a kérdésről már szeptemberben szó volt és tudomásom szerint a túloldalról is sokan sürgették, hogy az állat kivitel lehetővé tétessék, mert a gazdák érdekei ezt megkívánják. Most tehát nekem azért szemrehányást tenni, mert a kormány ezen valódi és súlyos érdekeket honorálta, nézetem szerint legalább is igazságtalanság. (Ugy van! Ugy van/ a jobboldalon.) Lássuk, milyen hatásai voltak a kivitel megengedésének. Tényleg az árak emelkedtek, még pedig lényegesen emelkedtek, ámde nemcsak ott, ahol a kivitel megvolt engedve, mert például a sertéshús és egyéb husminőségek ára épugy emelkedett, s a zsír ára is, melyből kivitelünk már hosszú idő óta egyáltalában nincs, lényegesen emelkedett, emelkedett pedig nem a kivitel folytán, mert kivitel az nem volt, hanem a valuta romlása folytán. Még igy is méltóztassanak azonban árainkat összehasonlítani más államok húsáraival. Mindig ugy méltóztatnak feltüntetni a helyzetet Magyarországon, mintha mi kivételes katasztrofális helyzetben volnánk ; mintha ez az ország egy sziget volna, ahol csak a kormány politikájának tehetetlensége folytán volna olyan drágaság, amelyet sehol sem tapasztalunk. Már rámutattam, hogy Romániát kivéve, Magyarország búzaár tekintetében a legolcsóbb ország és merem álli-, tani, hogy ugyanez áll az állat árak tekintetében is. A marhahús eleje ugyanabban a minőségben 260—540 koronával jegyeztetett nálunk, ugyanakkor pedig Bécsben 437—840 koronával, Prágában 474—1000 koronával, Parisban 390—624 koronával jegyezték és ez, ha összehasonlítjuk a külföldi árakat a magyarországiakkal, igy megy végig az egész vonalon. Ha tehát drágaságról méltóztatnak beszélni, akkor nagyon kérem, hogyha nem akarnak demagógiát csinálni, mutassanak rá arra, hogy nemcsak Magyarországon van drágaság, hanem más országokban is, még pedig sokkal fokozottabb mértékben. Farkas István : De munkabér is van hozzá ! (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Gr. Bethlen István ministereínök : Nagyon szívesen vitába állok a t. képviselő úrral ebben a kérdésben, a munkabérek kérdésében egy más alkalommal, de két témát egyszerre tárgyalni csak azért, mert'a t. képviselő ur az én cáfolatomat megcáfolni nem tudja . . . Farkas István : De igenis tudom ! Gr. Bethlen István ministereínök :... a magam részéről nem vagyok hajlandó. Farkas István : Ez a demagógia ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak. Gr. Bethlen István ministereínök : T. Nemzetgyűlés ! (Zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobbjelöl.) Csak egy rövid pillantást akarok vetni a többi különféle élelmiszerre. Itt van a hüvelyesek, a tej és tejtermékek, valamint a tojás kivitelének a kérdése. Hüvelyesekben megint nincs kivitelünk ; a hüvelyesek kivitele el van tiltva. Tejes tejtermékekben mindössze az osztrák szerződésben megállapított 15.000 liter kivitele van megengedve, még pedig a határszéli megyékből, amely megyékből a tejet úgysem hozzák Budapestre, hanem azt mindig Bécsbe vitték. Egyéb tej- vagy tejtermékkivitel nincs. Ami a tojás kivitelét illeti, ez ugy van szabályozva, hogy minden 110 láda tojás után 150 láda adatik át mérsékelt áron a székesfővárosnak azok részéről, akik a tojást kivinni óhajtják. (Zaj.) Ez alapon sikerült a téli idényre több mint ötezer láda, vagyis több mint hétmillió tojást biztosítani. A kormány a múlt évben megpróbálkozott a tojáslávitel betiltásával, ez az intézkedés azonban egyáltalában nem vált be, mert Budapest abban az