Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-61

 nemzetgyűlés 61. ülése 1922. évi november hó 28-án, hedden. 225 te. 4. §), — d) a magasabb fizetési osztályba vagy fizetési fokozatba, avagy a korpótlék élvezetébe való előlépésnak határozott időre, de legfeljebb három évre elvonása, — e) hivatalvesztés, saját maga és hozzátartozói ellátási igényeinek érintetlenül hagyásával, — f) hivatalvesztés, saját maga és hozzátartozói ellátási igényeinek elvonásával.« A büntetési eseteknek ilyetén szétszedésével a szakasznak alkalmazása válik könnyebbé és a fegyelmi vétségek ismétlése esetén bizonyos könynyebbséget eredményez. Kereng méltóztassanak a módosításomat elfogadni. Elnök : A belügyminister ur kivan szólani. Hébelt Ede (szólásra jelentkezik). Elnök : A minister urnák már megadtam a szót A vitát még nem zártam be; a képviselő urnák is módjában lesz felszólalni. Rakovszky Iván belügyminister: T. Nemzetgyűlés ! Tekintettel arra, hogy a Hedry képviselőtársam által benyújtott indítvány tisztán csak a szakasz világosabbá tételét célozza, anélkül hogy az intézkedésein bármily módosítást tenne, a magam részéről ahhoz készséggel hozzájárulok. (Helyeslés a jobboldalon.) Petrovits György jegyző: Hébelt Edei Hébelt Ede : T. Nemzetgyűlés ! Pártunk ama elvi deklarációjában, melyet annak idején Peidl t. képviselőtársam olvasott föl, követeltük a fegyelmi ügyekben való revíziót. Nem vagyok hive annak a törvény szerkesztési módnak, amely incidentaliter szed elő egyes rendelkezéseket, és hol az indemnitási javaslatba, hol más javaslatba foglal bele olyan rendelkezéseket, amelyeket voltaképen külön törvényben kellene szabályozni. Epen ezért a magam részéről bátor vagyok azt indítványozni, hogy ezt a 16. §-t hagyja ki a t. Nemzetgyűlés ebből a törvényjavaslatból, és ehelyett egy határozati javaslatot vagyok bátor előterjeszteni, mely szerint utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy törvényjavaslatot terjesszen be, mely az összes fegyelmi ügyek elbírálását, vagy legalább legfelső elbirárálását a magy. kir. Curia ügyvédi fegyelmi tanácsához hasonló fórumra bizza. Azt óhajtanám t. i., hogy megszűnjék a fegyelmi ügyekben az a káosz, amely ma ott uralkodik, és megszűnjék a fegyelmi bíróságoknak a modern bíráskodás elveivel össze nem egyeztethető mai összetétele. Inditványozom, hogy a fegyelmi ügyek elbírálására egy olyan független testület kreáltassék, melynek döntésében mindenki megnyugodhatik. Epen ezért határozati javaslatomban annak kimondását is kérem a t. Nemzetgyűléstől, hogy annak a törvénynek, amelyet a kormány a fegyelmi ügyekben való biráskodásra vonatkozólag elő fog terjeszteni, visszaható ereje legyen az 1918 november 1-je óta hozott fegyelmi Ítéletekre. Záros határidőn belül revíziót lehessen kérni ezekben a fegyelmi ügyekben. Kérem továbbá, NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1922—1926. — V. KÖTET. mondja ki ez a törvényjavaslat, hogy az illetményeknek felfüggesztés következményeként való korlátozása legfeljebb csak 4 hónapon át tarthasson. Lehetetlen állapotnak tartom ugyanis azt, hogy a felfüggesztés tartama alatti illetményelvonás éveken keresztül tarthasson és a tisztviselő attól függően, hogy meddig tartott az a fegyelmi ügy, hogy így fejezzem ki magamat, hogy a fegyelmi bíróság meddig húzta a fegyelmi ügy elbírálását, tehát teljesen valami véletlentől függően hol több évre menő fizetéstől esik el, hol csak néhány hónapra szóló fizetéstől. Ezt az esetlegességet lehetőleg el kell kerülni, és arra kell törekednünk, hogy olyan ügyekben, melyekben felfüggesztést mondott ki a fegyelmi hatóság, és amelyben a tisztviselőtől megvonták illetményét gyorsabban folytattassék le az eljárás, mint más fegyelmi ügyekben. Ne méltóztassanak rossz néven venni, hogy a vidéki közigazgatással kapcsolatos rendelkezésekre való vonatkozással rámutassak arra, hogy egyfelől én is, de pártom is és az egész ellenzék is látja azt, hogy a fegyelmi hatóságok az utolsó években olyan ítéleteket hoztak, amelyeket nem tartunk helytállóknak, vagyis olyan Ítéleteket, amelyeket in melius kívánnék megváltoztatni a fegyelmi vádlottak javára. Ezzel a fegyelmi alá vont tisztviselők védelmére kelünk. Másfelől ne méltóztassanak rossz néven venni, hogy rá kívánok mutatni arra, hogy közigazgatási hatóságainkat általában véve nemcsak dicséret, hanem bizonyos gáncs is érheti és illeti. Ne méltóztassanak elfeledkezni arról, hogy közigazgatási hatóságaink voltak azok, amelyek például a nemzetiségi kérdésben a legkevesebb megértést tanúsítottak és én ugy látom, hogy ez a megértés nagymértékben volt oka sok mindenféle szenvedésnek, bajnak és országunk megcsonkításának is. Erdélyi Aladár: Most kérdezze meg őket! Hébelt Ede: Méltóztassanak megengedni, hogy rámutassak arra, hogy ezek a mi közigazgatási hatóságaink nemcsak a nemzetiségi kérdésben, melyről ma, sajnos nem lehet többé szó, tanúsítottak igen sok esetben teljes meg nem értést; nem mondom, hogy rosszhiszemüleg jártak el, de azt mindenesetre meg lehet állapítani, hogy gondatlanul jártak el. Ha nem terheli is őket szándékosság, dolus, rosszhiszeműség az eljárásukban, mindenesetre el lehet azonban mondani, hogy igen nagyfokú gondatlanság, culpa lata terheli őket, már pedig a fegyelmi bíróság hivatása, hogy ne csak a szándékosságot, a dolust állapítsa meg, hanem a gondatlanságot is és annak eseteiben is eljárjon. Sok olyan esetben is marasztalnia kell a fegyelmi bíróságnak egy tisztviselőt, amikor még gondatlanság sem terheli, hanem például egészségi okokból, például elmebetegség miatt, vagy más okból cselekszik illetőleg jár el meg nem felelően. Egy más kérdésben is teljes meg nem értéssel járnak el vidéki közigazgatási hatóságaink, a szociális kérdés 29