Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.
Ülésnapok - 1922-55
18 .1 nemzetgyűlés 55. ülése 1922. mely más relációban. Az osztrák korona a mienkkel szemben javul akkor, amikor nekünk állítólag a kivitelünk révén nagy követelésünk kellene hogy legyen Ausztriával szemben. (Zaj a jobboldalon és a középen.) En azonban meg tudom érteni, hogy miért nem javul a koronánk osztrák relációban. (Egy hang a jobboldalon : Ez a napirend? Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) A t. közbeszóló képviselőtársamat nagyon óvnám attól, hogy a Háznak tárgyalásából az érdekeltek, a nyomorgók és az ínségben szenvedők azt az impressziót nyerjék, hogy a gazdag és jóllakott ember a szegények és nyomorgók helyzetével meg van elégedve. (Igaz! TJgy van! Taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Akár napirend ez, akár nem, de ez az életnek kérdése, (TJgy van! Taps bal felől.) milliók életének kérdése és itt semmiféle házszabályi formalitásba, semmiféle többségi akaratba nem lehet beburkolódzni. (Igaz ! TJgy van ! a szélsöbaloldalon.) Pikler Emil: Ez a fajvédelem! Haller István : Amikor az ácsorgók százai lesznek naponta betegek azért, mert a mindennapihoz nem képesek hozzájutni, akkor a képviselőházban nem szabad, hogy akadjon egy ember, aki ezt a kérdést nem tartja elég fontosnak arra, hogy annak tárgyalásával néhány napot itt töltsünk. Urbanics Kálmán : Csakhogy nem ez a kérdés megoldása. (Nagy zaj bal felől.) Horváth Zoltán : Maradt volna főszolgabíró ! Haller István : Hogy a kivitel dacára sem vagyunk képesek a megfelelő eredményt elérni és hogy annak dacára, hogy megkoplaljuk a korona javításának tervét, ezt mégsem tudjuk elérni, ennek okát abban látom, hogy a kormány a behozatal kérdésében nem foglalja el azt az álláspontot, amelyet szerintem feltétlenül és haladék nélkül el kell foglalni. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Nem meri!) Lehetetlenség az, hogy egy koldusországban, ahol embereknek nincs kenyerük, milliós bundákban sétáljanak, (TJgy van! Taps balfelöl.) lehetetlenség, hogy mi hetenként ezer marhát viszünk ki és ezt idebenn megkoplaljuk és mindezt azért, hogy a kivitelünk által elérhető idegen valutát elfizessük pezsgőkért, parfőmökért, bársonyért, ékszerekért és olyan cikkekért, amelyekre egy lerongyolódott országnak abszolúte nincs szüksége. (TJgy van ! balfelöl. Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Nem a falu használja!) Én mindenekelőtt azt tartom szükségesnek, hogy tessék a behozatalt teljesen és tökéletesen eltiltani minden olyan cikkben, amely a termelés folytatásához nem szükséges és amely nem abszolúte nélkülözhetetlen közhasználati cikk. (Élénk helyeslés a bal- és szélsöbaloldalon.) Erödi-Harrach Béla: Ami a tilalmi listán van, abból semmit sem hoznak be. A párfőm a évi október hó 20-án, pénteken. tilalmi listán van! (Zaj és ellentmondások balfelől.) Haller István : En nem tudom, hogy milyen listán van, vagy nincs ... Gr. Bethlen István ministerelnök : Akkor ne tessék ugy beállítani, mintha szabad volna behozni! Ha nem tetszik tudni, ne tessék ilyent állítani ! Haller István : Bocsánatot kérek, ministerelnök ur, én nemcsak parfőmről beszéltem; elhiszem, hogy az a tilalmi listán van ... (Félkiáltások a jobboldalon : A többi is tilalmi listán van !) Rassay Károly : Hát akkor hogyan kerülnek a kirakatokba ? Mikor hozták be ezeket a cikkeket? (Nagy zaj. Elnök csenget.) Erödi-Harrach Béla: 1920-as áruk! Gr. Bethlen István ministerelnök: Békebeli és csempészett áruk! Haller István : Először is ezekből a cikkekből, amelyeket én emiitettem, minimális mennyiség van a tilalmi listán és ha ennek ellenére mégis itt van, akkor csak csempész utón kerülnek be. Nekünk tudtommal vannak vámőrségeink és a magyar állam milliárdokat ad ki azért, hogy az állam törvényei betartassanak. Kérdezem tehát, hogy hova és hogyan használják fel ezt a rengeteg milliárdot, ha nem vagyunk képesek keresztülvinni, hogy az, amit az országba nem akarunk beengedni, tényleg ne jöjjön be ? Akkor ott kell valami hibának lennie. De én azt látom, hogy az összes budapesti belvárosi kereskedések roskadoznak a luxuscikkektől; hogy súlyos százmilliók hevernek a kereskedésekben olyan cikkekből, amelyekre nincs feltétlenül szükség, s ha azok bekerültek az országba, ez azért történt, mert a nemzetnek egy rétege nem tudja magát megtagadni és nem tudja magát belehelyezni abba a közérzületbe, amelylyel el kell telve lenni mindenkinek akkor, amikor a nyomorúság, a nélkülözés, a legyőzöttsóg egy államnak a csődjével fenyeget. (Ugy van! balfelöl. A másik, amit fel kívánok említeni, az, hogy lehetetlenség az állapotokat igy hagyni és nem lehet a non possumus álláspontjára helyezkedni. Nem lehet ez épen azért, mert ne méltóztassék azt mondani, hogy innen lehet izgatni a magyar népet. (TJgy van! bal felől.) Mozgás a jobboldalon.) Ne méltóztassék ezt a régi frázist újra elővenni! Rassay Károly: A szubvencionált lapjaikban izgatnak! Gr. Bethlen István ministerelnök: Állítom, hogy innét történik az izgatás! (Folytonos zaj. Elnök csenget. Egy hang jobbfelöl: Kortesfogás, nevetséges komédia az egész.) Haller István: Ez az eljárás nem egyéb, mint a fejnek a homokba dugása s ez a helyzeten semmit sem fog segíteni. Méltóztassék azt megnézni és megakadályozni, hogy a sorban ácsorgó százak előtt minden fél percben autók ne száguldjanak, mert ez izgat. (TJgy van!
