Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.
Ülésnapok - 1922-60
A nemzetgyűlés 60. iúésc Í922. nemzedék becsületes nemzeti neveléséről gondoskodnak. A legnemesebb kincsek és értékek vannak kezükre bizva. Ezek a kincsek nem fontosak a beliigyminister urnák, de fontosak azok a kincsek, amelyek voksok formájában jelentkeznek. (Felkiáltások a szélsöbáloldalon : A föszolgabirák !) Nem látom azt az igazi szeretetet, amely kell, hogy a belügyminister urat arra kényszerítse, bogy egyenlő elbánásban részesítse az árvaszéki tisztviselőket is a közigazgatás egyéb kategóriáival, nem látom azt a komoly elszánást, hogy megalkossa a közigazgatási reformot, hogy megtörténjék centralizáció, melyet már régen várunk és sürgetünk a modern haladó idők szellemének megfelelően, hanem ellenkezőleg aggállyal nézek elébe, mert nem látom biztosítva annak sorsát, ha a belügyminister ur alkotja meg a közigazgatási reformot. Attól tartok ugyanis, hogy kormányositott közigazgatás lesz ebben az országban és nem államosított. Dénes István : Ugy sem fogják tartani magukat ! Pakots József: Amikor tehát azt látom, hogy egy ilyen nagy problémát nem azzal az elmélyüléssel, azzal a szeretettel oldanak meg, amellyel kellene, amikor azt látom, hogy a t. belügyminister ur ezeket a kis közigazgatási javaslatokat is, melyek azonban igen fontos és igen lényeges kérdéseket ölelnek fel, ilyen elkésetten hoz ide, — hiszen voltaképen az egész diskusszió már meddő, mert azok sorsa már jóval előbb elintézést nyert, mielőtt itt még szankciót találna — akkor nem látom a belügyi igazgatásban azt a rendszeres munkát, melyre szükség volna, s amelyet elvárnék a magyar belügyi igazgatásnak egy olyan energikus, fiatal, erőtől duzzadó képviselőjétől, mint a t. belügyminister ur. Több ambíciót kérnék a mai politikai rezsimtől, hogy végre azok után a jelszavak után, amelyeket hangoztatni szoktak, mutassanak tartalmat is, hogy legalább arra hivatkozhassanak, hogy mit alkottak. Mindezeknélfogva nem vagyok abban a helyzetben, hogy a belügyminister ur javaslatait elfogadjam, bár nagyon szeretném, ha végre ezen az oldalon is arra az álláspontra helyezkedhetnénk, hogy támogathatnók a kormányt alkotó tevékenységében. Ezt a nemzet érdekében, mindannyiunk érdekében tartanám szükségesnek, ámde ez az alkotás nem nyilvánul meg, ez az alkotás csak egyes törvényjavaslatoknak elkésett megszerkesztésében nyilvánul meg. Ahelyett, hogy a kormány a politikai széthúzásnak állandó intézményes és rendszeres megteremtésével, a közhangulat állandó nyugtalanitásával egészen kis politikai játékokat űzne, komolyan kellene, hogy dolgozzék munkahelyén, ennek a szerencsétlenségbe jutott nemzetnek újjáépítésén. Szeretném ezt minden téren, különösen a közigazgatás terén. évi november hó 24-én, pénteken. 205 Mikor ezzel szemben azt látom, hogy a t. minister ur a tekintetes vármegyéből méltóságos vármegyét akar csinálni, kérdem : hát hogyan tudja beilleszteni a méltóságos vármegyét a mai demokratikus világberendezkedésbe? Én egy polgár vármegyét akarok, mert a tekintetes vármegye már elmúlt, az egy szép múlt emléke, a méltóságos vármegyére pedig nincs szükség. Ma az egész világ egészen más ideálok felé halad. Méltóztassék megteremtem a polgár vármegyét, azt a vármegyét, ahol a tisztviselő ép olyan polgár legyen, mint bárki más : ép olyan független. És ha önök itt angol példákra szoktak hivatkozni, én is arra hivatkozom ; Angliában a közszellem ereje biztosítja az adminisztráció, a hivatalok tökéletességét, az az egységes, becsületes, harmonikus közszellem, amely, ugy látszik, elmúlt ebben az országban. Minthogy nem látom ezekben a javaslatokban a közszellem felépítését, sem a harmóniára való törekvést, minthogy azt látom, hogy ezek a javaslatok széthúzzák magát a közigazgatási tisztviselői tábort, az egyik részben elkeseredést, a másik részben elégedetlenséget, a harmadik részben pedig meghunyászkodást kelt, minthogy nem látom a belügyi kormány fejének jóvoltából a közigazgatási tisztviselők felemelését arra a magaslatra, melyre emelkedniök kellene, hanem csak egy szervilis rendszer kiépítésének alappilléreit látom a javaslatokban lefektetve, azokat nem fogadom el. (Élénk helyeslés és taps a balés a szélsöbáloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja él.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A belügyminister ur kíván szólni. Rakovszky Iván belügyminister: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt az általánosságban letárgyalt javaslatokra vonatkozólag részletekben nyilatkozatokat tennék, méltóztassék megengedni, hogy elsősorban is a vita folyamán utoljára felszólalt Pakots József képviselő urnák azzal a vádjával foglalkozzam, mintha én ezeket a javaslatokat elkésve, csak most, ministerségem ötödik hónapjában nyújtottam volna be. Ha az igen t. képviselő ur vette volna magának a fáradságot és utánalapozott volna, hogy mikor nyújtottam be ezeket a javaslatokat a Háznak, megállapíthatta volna, hogy ez még július hó 18-án, tehát egy hónappal ministerségem megkezdése után törtónt meg. Talán be méltóztatik látni, hogy erre az egy hónapra mégis csak szükség volt, hogy az örökölt javaslatokat Kissé áttanulmányozzam és újból letárgyaljam, és abszolúte nem rajtam, hanem az igen t. Nemzetgyűlés munkabeosztásán múlott,
