Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.
Ülésnapok - 1922-60
201 A nemzetgyűlés 60. ülése 1922. évi ruvember Jió 24-én, pénteken. hogy a közigazgatás szervei hogyan igyekeznek bennünket megbénítani a magunk választási szabadságában. (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Elmondhatjuk, hogy csonka Magyarországon kevés kivétellel nem emelkedett fel a közigazgatás arra a magaslatra, amelyet pedig rendeltetése kijelöl számára. Horváth Zoltán : Korteskedtek ! Pakots József : Én magam és képviselőtársaim közül itt a baloldalon legtöbben éreztük a kormányhatalom kezének súlyát a közigazgatáson keresztül. Olyan döbbenetes jelenségek merültek fel, amelyekből azt kell következtetnünk, hogyha megtörténik a centralizáció, az államositás, az nem államositás lesz, hanem kormányositás. (Ugy van! a baloldalon.) kz első követelmény az, hogy a közigazgatásban egészséges közszellemet teremtsenek, ("ügy van ! ügy van ! a szélsőbáloldalon.) amely mellett az a közönség, amely a közigazgatásnak mindenféle természetű gondoskodására rá van szorulva, érezzen bizalmat a közigazgatás hivatali szerveivel szemben, hogy egy nagy harmónia teremtessék a közigazgatás és a városok és falvak lakossága között. Ez ma teljesen hiányzik. Valahogy megmaradt vagy újra támadt az a régi szellem, amelyben a főszolgabíró kis Isten volt, . . . Propper Sándor : Ma nagy Isten ! Pakots József : . . . akitől féltek, és nem mertek eléje járulni a maguk panaszaival. Újra ez nyilatkozik meg, amint a mai kormányrendszerben is megnyilatkoznak a régi átkos szabadelvű korszak összes tendenciái. (Ügy van! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Visszacsinálni ezt a régi Magyarországot nem lehet. Vissza kell csinálni azt a régit, a nemes, liberális szellemű Magyarországot, . . . Bogya János : A céltudatos Magyarországot ! Pakots József:... amelynek volt érzéke a nép szociális szükségletei iránt. De visszafejtesz teni mindent odáig, hogy egy feudális állam minden nyűge terhelje ezt az országot, ezt nem lehet, még ha kisajátítják is önök a közigazgatás erejét, ezt nem lehet semmiféle erőhatalmi tényezővel. Ezen a ponton kell tehát éberen figyelnünk a közigazgatás uj felépitésénél a kormány munkáját. Én, megvallom, nagy gyanakvással kisérem. Amilyen nagy tisztelettel és hódolattal emlékezem meg tehát arról, hogy a magyar vármegye milyen szép és nemes történelmi hivatást teljesített a maga idejében, amikor az idők szelleme azt követelte, épugy ma, amikor azt látjuk, hogy egy régi, lényegét és formáját levedlett intézményről van szó, ezt fel kell frissiteni és modern alapokra kell helyezni. Hogy ez megtörténhessék, gondoskodni kell arról, hogy a közigazgatási tisztviselőnek polgárjoga legyen, mint bármely polgárnak, hogy ne legyen tisztán közege és exponense a kormányhatalomnak. Meg kell tehát teremteni azt az egyéni függetlenséget is, amely mindenkinek jár ebben az országban. Méltóztassék megalkotni a pragmatika szankciót... (Élénk derültség.) Szabóky Jenő: Legitimista beszéd? Szilágyi Lajos : Hiszen a meglévő pragmatika szankciót is tagadják ! Rupert Rezső: Nyelvbotlás volt ! Pakots József : . . .Lapsus linguae ! Meg kell alkotni a szolgálati pragmatikát, hogy áthelyezéssel és a hivatali terror minden eszközével ne lehessen megakadályozni a közigazgatási tisztviselőt abban, hogy ő is éljen polgári jogaival és függetlenítse magát a kormányhatalom befolyása alól. Ezek azok az általános szempontok, amelyek mellett szeretném látni a beigért közigazgatási reform megalkotását. A t. belügyminister ur a létszámviszonyok rendezése címén csakugyan próbál valami javítást teremteni a közigazgatási tisztviselők anyagi helyzetében és előléptetési rendszerében ; „de itt sem érvényesül az egyenlő elbánás elve, mert jóllehet a törvényjavaslat indokolása ezt hangoztatja a legsűrűbben és leghangsúlyozottabban, az árvaszéki tisztviselők mégis egészen kivétetnek az egyenlő elbánás alól és mig a törvényjavaslat minden más kategóriának megnyitja az V. fizetési osztályt, az árvaszéki tisztviselők előtt lezárja a sorompót a VI. fizetési osztálynál. Sőt tovább megy a törvényjavaslat, amennyiben aránykulcsok felállitásával megakadályozza azt, hogy az 1904: X. tc.-ben a VIII. fizetési osztályba sorozottak, akik az 1912: LVII. te. értelmében tiz évi szolgálat után a VII. fizetési osztályba juthatnának, ide bejuthassanak; egy aránykulcsot állit fel, egyharmadrészben három külön kategóriákba osztj árvaszéki tisztviselőket és megakadályozza, hogy épugy automatikusan léphessenek elő magasabb fizetési osztályokba, mint egyéb tisztviselőkategóriák. Az árvaszéki tisztviselőkkel szemben méltánytalan ez azért, mert ők egyik legfontosabb ágát látják el a közigazgatásnak : az árvák ügyével foglalkoznak. Pedig épen a háború rémségei következtében ugy megszaporodtak az árvák ezen a szerencsétlen földön és ugy megszaporodott az árvaszéki tisztviselők munkaköre is, hogy már ebből az okból is kötelessége lett volna a kormánynak róluk az egyenlő elbánás elve alapján megfelelően gondoskodni. (Helyeslés balfelöl.) Méltánytalan dolog ez. Valósággal azt kell mondanom, hogy az árvaszéki tisztviselők árvái a közigazgatásnak. (Felkiáltások a baloldalon: Ugy is van!) Kérdem a t. belügyminister urat, vájjon miért történik ez? Tisztán és kizárólag azért, — és minden javaslatnak ez a tendenciája — hogy a belügyminister ur csak olyan érdemeket kivan jutalmazni, melyek vonatkozásba hozhatók a kormány politikájával. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.). A szegény árvaszéki tisztviselőknek nincs alkalmuk és módjuk arra, hogy politikai szolgálatokat tegyenek a belügyi kormányzatnak és a, kormányzatnak; ők a maguk egyszerű gyámügyi munkakörében csak egy uj
