Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.
Ülésnapok - 1922-60
"Á nemzetgyűlés 60. ülése 1922. evi november hó 24-én, pénteken. 203 Reisinger Ferenc : Tudatlan, durva fráter ! Esztergályos János: Kérünk orvost neki! (Nagy zaj.) Elnök : Esztergályos képviselő ur, méltóztassék csendben maradni és méltóztassék az ilyen kifejezésektől tartózkodni. Bogya János : Azokra a durva közbeszólásokra, amelyek csak a közbeszólókat jellemzik, egyedül azzal a kijelentéssel válaszolhatok, hogy nem érzem magamat sértve általuk. A madarat tolláról, az embert barátjáról lehet megismerni. Igazat adok Schopenhauernek, (Élénk derültség a szélsőbaloldalon.) aki azt mondotta, hogyha valaki megsért egy embert, azzal szemben arra az álláspontra helyezkedik, amely álláspontra a lóval, az állattal, a barommal szemben kell helyezkedni. (Nagy zaj.) Elnök : A képviselő urat ismételten figyelmeztetem, méltóztassék a parlamenti illem keretén belül maradni. Reisinger Ferenc : Most is be van rúgva ! Ezt is plagizálta tőlem. Klárik Ferenc: Tessék délután inni, ne délelőtt ! Homonnay Tivadar : Hiszen absztinens ! Soha életében nem ivott egy pohár bort sem. (Zajos ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak türelemmel lenni. Tessék, képviselő ur, befejezni. Propper Sándor : Hiába erőlködik, nem lesz külügyminister ! Van már más jelölt ! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Bogya János : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk! a középen.) Tisztán egyéni reputációm megvédése érdekében tartom szükségesnek kijelenteni, hogy absztinens vagyok, nem élvezek alkoholt. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Láttuk !) Mikor az indemnitási vita alkalmából felszólaltam volt, egy pohár szódavizbe egy stamperli konyakot adattam magamnak, (Élénk derültség a szélsőbaloldalon.) de egy ilyen üres dolgot, egy ilyen hitvány . . . (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbáloldalon : Rendre !) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! A képviselő urat ismételten figyelmeztetem, méltóztassék a parlamenti illem keretén belül maradni és méltóztassék a személyes megtámadtatás elhárítására szorítkozni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Diplomata volt ! Diplomatahang !) Bogya János : Tisztán a Ház tekintélye az, amely visszatart engem attól, hogy véleményemet kellő szavakkal fejezzem ki. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Üljön le !) Peidl Gyula : Konyakos absztinens ! Elnök : A Ház baloldaláról Bogya képviselő ur beszéde alatt egy közbeszólás hangzott el, amely a »semmiházi« kifejezést tartalmazta. Innen nem tudom megállapítani, hogy ki volt a közbeszóló, . . . Reisinger Ferenc : Bocsánatot kérek, én annál súlyosabbat is mondtam ! (Zaj.) Elnök : . . . tehát kérem a képviselő urakat, méltóztassék jelentkezni, aki ezt a közbeszólást mondta. Várnai Dániel : Én jelentkezem tisztelettel. Elnök: A képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom. Friedrich István: Hogy megtelt a Ház erre a jelenetre ! Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Pakots József! Pakots József: T. Nemzetgyűlés! Amikor a nemzetgyűlés ilyen rendkívül komoly témával foglalkozik, mint a napirenden levő javaslatok, fájdalmasan esik részese lenni olyan intermezzóknak, amilyennek az imént voltunk tanúi. (Zaj. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! Pakots József." A vármegye nagy gondolata bontakozik ki abból a javaslatból, amelyet a belügyminist er ur a Ház elé hozott. A régi tekintetes vármegye valami csodálatos kedves hangulatot szokott támasztani a lélekben. (Zaj. Halljuk! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Azokat a régi nemes erényeket tündökölteti és csilloghatja fel, amelyeket a tekintetes vármegye a maga múltjában tanúsított. Az idők haladó szelleme azonban, mint minden nemes és régi intézményen, felette is elhaladt, és ma gondolkoznunk kell azon, hogy hogyan tudjuk a vármegye intézményét beállítani abba az állami és társadalmi munkába, amely a mai kor követelménye. Ez az egyesitett három javaslat egyáltalán nem közelíti meg azt az ideált, amelyet a mai demokratikus berendezkedésre hivatott társadalom megkíván. Egyáltalán nem. Az a tendencia, amely itt a lét szám viszonyok, illetve a státus rendezése formájában megnyilvánul, alapjában véve nem más, mint a kormány jutalma olyan vélt szolgálatokkal szemben, amelyek a kormány politikájával szemben felmerültek. (Zaj a jobboldalon) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Pakots József: T. Nemzetgyűlés! Nagy bizalommal a belügyminist er ur javaslatai iránt nem lehetek, főként a belügyminist er ur személye miatt. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A t. belügyminist er ur rövid pályafutása alatt hivatásával épen ellenkezőleg olyan kevés szociális érzéket tanúsított,... Propper Sándor: Honnan vegye ? Pakots József: ...hogy nem lehetek megGyőződve arról, hogy majdan, amikor a közigazgatási reform megalkotásáról lesz szó, a helyzetnek olyan mélységes megértésével fogja azt megalkotni, aminőt a mai nehéz idők megkívánnak. Horváth Zoltán : Mikor fogja megalkotni % Soha! Pakots József: A választások ideje alatt a belügyminist er ur és a kormány a közigazgatási apparátust arra használták fel, hogy a maguk hatalmi érvényesülését segítsék vele elő. Volt szerencsénk vagy szerencsétlenségünk tapasztalni azt, 26*
