Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-60

Í92 À nemzetgyűlés 60. ülése .1922. éri november hó 2á~én, pénteken. amint rámutattam már, hogyha törvényerőre emelkedik a szükségrendelet, akkor nemcsak a politikai, hanem a jogi felelősség alól is teljesen kibújik a kormány. Különösen hangsúlyozom itt a jogi felelősséget, amit nem lehet egyszerűen azáltal elintézni, hogy törvénybe iktatjuk a szükségrendeleteket, mert akkor már a zárszámadásnál hiába beszélünk utalványozásokról, miután a felmentést, mégha ok volna is arra, nem állana módunkban megtagadni, előzetesen megadatnának a szükségrendeletek törvénybeiktatásával. Mindezeknélfogva én az ilyen szükségrendeletek törvénybeiktatását alkotmányellenesnek minősítem. De más hátterét is láttam annak, hogy a kormány a szükségrendeletek alakjában már életbeléptetett törvényjavaslatokat idehozta. Ez a nemzetgyűlés foglalkoztatásának taktikai szempontja. Az igen t. kormány a közvélemény nyomása alatt áll, s a közvélemény azt követeli, szociális javaslatokkal jöjjön ide a nemzetgyülét elé, s ezt a három javaslatot látszat szerint szociális javaslatnak is lehet minősiteni. De sietek hozzátenni, hogy a közvélemény nem ilyen szociális javaslatokat kivan, hanem azt várja a kormánytól, hogy az ipari, a mezőgazdasági és a kereskedelmi munkásoknak kereseti alkalmat nyújtson, a rossz termés után reánk következő — mint azt a ministerelnök ur annak idején mondta — katasztrofális tél közeledtével. Egyéb gondja ne is legyen a kormánynak, mint az, hogy olyan törvényjavaslatokat hozzon ide, amelyekkel a szociális konszolidációt szolgálja. Ezért nagyon csodálkozom azon, hogy Bakovszky Iván belügyminister ur vállalta képviseletét ezen szükségrendeletek alakjában már életbeléptetett javaslatoknak. A t. belügyminister úrtól nem ezt vártuk, hanem a közigazgatás reformját, mert az ő nevelése, családi tradíciója, készültség, koncepciója alapján hivatottnak ítéljük — akik jól ismerjük őt — arra, hogy a közigazgatás reformját megalkossa. Tisztelt belügyminister ur, ezek a törvényjavaslatok demokratikus szempontból nem jó bemutatók a közigazgatás reformjához. Nálam hivatottabbak hangsúlyozták a nemzetgyűlés előtt a törvényjavaslatok bírálata során, hogy nemzeti tradíciókat képviselnek a városok és a vármegyék. A tradíciók firmája a címekben jutott kifejezésre, tekintetes tanács, tekintetes vármegye címben. A történelmet hamisitanók meg, ha ezeket a címeket elméltóságositjuk, elnagyságositjuk. Ne méltóztassék engem félreérteni, nem vagyok elvi ellensége a címeknek, sőt azt tartom, ... Griger Miklós: Meg lehet élni anélkül. Strausz István : . .. hogy hosszú közszolgálati pályán szükség van rájuk, mert a közéletben a tekintélyt bizonyos vonatkozásokban emelik. Peidl Gyula : Szomorú tekintély az, amelyet csak a címek biztosítanak. Strausz István : Különösen áll ez azokra a címekre, amelyeket az állami tisztviselők hierarchikus szervezetében találkozunk. De ha ma körülnézünk, azt látjuk, hogy minden második , tisztviselő méltóságos vagy legalább nagyságos ur. A Károlyi-forradalom hozta nekünk ezeket a szertelenségeket a tisztviselői hierarchikus szervezetben. A szertelenségeket a magas címzések körül a nemzeti keresztény uralom törvénybe iktatta. Drozdy Győző: Ez a forradalom átvette! (As elnöki széket Almcisy László alelnök foglalja el.) Peidl Gyula: Es gyári alapon fejleszti! Drozdy Győző : Megoldotta a többtermelést ! Strausz István : De ki kell gyomlálni ezeket a szertelenségeket, nem kell feszélyeznie magát a t. pénzügyminister urnák a szigorú revízió elrendelésében, mert a mai helyzet ellentétben áll a demokratikus haladással, sőt azok aláássák a közéleti tekintélyt. Drozdy Győző : Tessék elszámolni legalább a jövedelmekkel, amelyeket ezekért a címekért adnak. Hová teszik azt a pénzt? Strausz István: Erről is fogok beszélni. Arra is kívánok utalni, hogy nemcsak az állami, hanem a társadalmi életben is elharapódznak a címzések. Most, amikor a demokratikus haladás szükségességét elméletileg hirdetik, a gyakorlatban azt látjuk, hogy naponként történnek az állami szolgálaton kivül állók részére címadományozások. Drozdy Győző : Ifjú zsidó emberek főtanácsosok. Strausz István : A címadományozás joga mindig királyi privilégium volt és a királyi privilégiumok között is a legrezerváltabb. Nem akarok annak közjogi fejtegetésébe bocsátkozni, hogy jogos-e vagy jogtalan ma a címadományozás, csak konstatálom, hogy a közvéleményt ez a mai viszonyok között irritálja. Griger Miklós: Ugy van, mulatunk rajta. Drozdy Győző : Forradalmi jelenség. Strausz István : Nem a szentmisék, nem a templomi beszédek jelentik azt a propagandát, amelynek alapján elérni kivánja a nemzet. Szabó Sándor: Mindjárt kibújik a szeg a zsákból. Strausz István : . . . hogy a királyság intézményében megszakadt jogfolytonosságot felvegyük, a legnagyobb propaganda a királyi privilégiumnak a mostani átmeneti, ideiglenes alkotmányban való gyakorlása. Meg vagyok Győződve, hogy az az egyszakaszos törvényjavaslat, amelyet a kormány sejtet, és amellyel a királyi propagandát akarja megszüntetni, nem a miséket, nem a templomi szentbeszédeket fogja eltörölni, hanem megszünteti azt, hogy a címadományozás királyi privilégiumát a jelenlegi viszonyok között gyakorolják. Különben a jóizlés kérdése, hogy lehet-e ezt ma gyakorolni,