Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-60

A nemzetgyűlés 60. ülése 1922. éri november hó 24-en, pénteken. Î93 vagy nem. Az 1920 : I. te. sok kérdést hagyott nyitva, mert Rassay Károly t. képviselőtársam, aki azt szövegezte, nem gondolt arra, hogy a nyilt kérdést ugy fogják majd felfogni, hogy épen a királyi privilégiumok gyakorlása is átszállott a kormányzóra. Drozdy Győző : Véglegesnek semmiesetre sem gondolta. Kijelentette többszőr is. Nem lehet örök életű a kormányzóság. Strausz István : A címkorsággal, a nagy címek adományozásával ebben a kis országban valóságos bohózatos színben tűnünk fel az európai államok előtt. Griger Miklós: Ugy van! Ugy van! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Zsidó pénzen !) Strausz István : Remélem, a t. kormány ezt az én nehézményezésemet, mellyel az alkotmányos élet törvényes mederbetartását kívánom, megfontolás tárgyává fogja tenni. Ezekhez a törvényjavaslatokhoz tulajdonképen nekem elvi álláspontomnál fogva nem is kellene hozzászólnom, de mégis rámutatok a szükségrendeletekre, amelyek sok tekintetben nem számoltak az anyagi igazsággal. Különösen a legmagasabb kvalifikációval bíró tisztviselőknél, azoknál a tisztviselőknél, akik közvetlenül a nép legeminensebb érdekeit gondozzák; ilyenek az árvaszéki tisztviselők, az orvosok, sőt városokban egész tisztviselői branche-ok, egész csoportok, amelyeket kihagytak a javadalmazás javításából. Ezeket különben már más képviselőtársaim, különösen Hegymegi-Kiss Pál, Ostor József, Karafiáth Jenő és Ehn József nehezményezték. Ezért én a részletekkel nem foglalkozom. Nem foglalkoztak azonban részletesebben ennek a szükségrendeletnek legmostohább gyermekeivel, a községi jegyzőkkel. Tudjuk, hogy a községi jegyzőtől a törvény teljes középiskolai végzettséget kivan. Emellett jegyzői oklevelet is kíván, amelynek megszerzése gyakorlathoz és tanfolyam elvégzéséhez köti. Azt is tudjuk, hogy a jó közigazgatás azon fordul meg, hogy milyen a jegyzői karunk. (Ugy van! a baloldalon.) Nagy odaadást, önfeláldozást, önzetlenséget kivan ez a pálya, de kíván tudást, éspedig sokoldalú tudást, higgadtságot, okosságot, tapintatot, mert különben csődöt mond a törvények végrehajtása. Mit látunk mégis ezzel szemben a szükségrendeletben, — mert a törvényjavaslatról elvi álláspontomnál fogva nem beszélek. Azt látjuk belőle, hogy javadalom tekintetében ez a szükségrendelet a jegyzőket a kezelő személyzet nívóra helyezi. Nem nyitja meg nekik, csakis a VIII. fizetési osztályt s ezt is csak kilenc évi szolgálat után. Ez a méltánytalanság, sőt többet mondok: jogtalanság arra indit engem, hogy javaslatot terjesszek elő, amelyet a következőkben van szerencsém felolvasni:. »Javaslat. Utasítsa a nemzetgyűlés a belügyministert arra, hogy a kilenc évnél több szolgálattal biró községi és körjegyzőket a VII. fizetési osztályba sorozza NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1922—1926. — V. KÖTET. be, a kormányrendelet idevonatkozó rendelkezésének megfelelő módosításával.« Még egy javaslatot bátorkodom a jegyzőkre nézve beterjeszteni. A legutóbbi időben is nagy sérelem érte a jegyzői kart. Tudjuk azt, hogy az átmeneti segély többszörösét kapták mindazok a közszolgálati alkalmazottak, akik az államtól élvezik a javadalmat. A legyzői kartól ezt a beszerzési célokra szolgáló többszörös segélyt is megtagadták. Epen ezért javaslatot terjesztek elő, amely szerint.- »Utasítsa a nemzetgyűlés a belügyministert, hogy valamennyi községi és körjegyzőnek utalványozza ki a közszolgálati alkalmazottak részére beszerzési célokra folyósított átmeneti segély többszörösét.« A jegyzőknél még egy ideig kívánok időzni. Aki vidéken járt, — én pedig sokszor megfordultam a vidéken — azt tapasztalta, hogy a jegyzők a mostani, különösen az utóbbi időkben a tulajdonképeni feladatukat, a szoros közigazgatást egészen elhanyagolják az adótörvények végrehajtása miatt. Ugy látszik, hogy most hoszszu ideig, avagy talán állandóan az adók behajtása fogja lekötni a jegyzőket. A jegyzőnek nemcsak a szoros közigazgatásban vannak kötelességei, hanem a község társadalmi életében is és itt egy rátermett jegyző sokszor üdvösebb feladatokat old meg, mint magában a szoros állami közigazgatásban. Az igen t. belügyminister urnák szives figyelmébe ajánlom, hogy gondoskodjék adóügyi jegyzői állások szervezéséről. (Helyeslés balfelöl.) Ezt kívánja nemcsak a községi közigazgatás mentesítése a nagy adómunkálatok alól, hanem az adó kivetésének s az adók beszedésének az adóalanyoknak a kincstárral azonos érdeke. Drozdy Győző: A politikai jegyző mellett legyen olyan is, aki dolgozik. Strausz István : A jegyzői karral, a jegyzői állásokkal és az ezekhez kötött munkakörrel, remélem, különösen foglalkozni fog az igen t. belügyminister ur a közigazgatási reform-törvényjavaslatok kidolgozásánál. A jegyzői állást magas kvalifikációhoz kell kötni. Van nekünk elég egyetemünk és ezeken sok a hallgató. Sőt most már a közgazdasági egyetem is minősít közigazgatási szolgálatra. Sok tudást, körültekintést igényel a jegyzői munkakörnek ellátása, tehát ehhez képest emelni kell a minősítést, a készültséget és keresni kell a rátermettséget. Es ha ily irányban átreformáljuk a jegyzői állásokat, akkor nyissuk meg a legfelsőbb központi közigazgatási állásokra az előmenetelt a jegyzői kar részére; mert akkor lesz igazán közigazgatásunk, miután a jegyző közvetlenül az életben szerzi a gazdag tapasztalatokat és ezek a tapasztalatok felölelik az egész közigazgatást. Szorgalmazom még az igen t. belügyminister urnái a közigazgatási reformjavaslatoknak beterjesztését. Ennek szükségességét HegymegiKiss Pál és Karafiáth t. képviselőtársaim részletesen kifejtették. En magam is azon a véleményen vagyok, amelyen Hegymegi-Kiss Pál t. 25