Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-59

A nemzetgyűlés 59. ülése 1922. évi november hó 23-án, csütörtökön. 183 Gaal Gaston: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Félig szerencsés, félig szerencsétlen helyzetben vagyok, amennyiben a t. minister ur válaszának első részét természetes hogy a legnagyobb megnyugvással veszem tudomásul, de a tudomásvételt ne ugy méltóztassanak értelmezni, hogy azon az alapon most már megnyugszom, hogy december 31-ig tolassék ki a határidő — mert megtörténhetik, hogy ezeknek a munkálatoknak elvégzése még december 31-ig sem lesz kész —, hanem én ugy értelmezem, látva a minister urnák jóindulatát, hogy ha véletlenül ugy fordulna a dolog, hogy még december 31-ig sem lesznek készen a munkálatokkal, akkor ő a törvényhozás utólagos beleegyezésének reményében hajlandó lesz ezt a határidőt még tovább kitolni, mert nekem nem a terminus a fontos, hanem az eredmény. De látva a t, minister ur intencióját, meg vagyok róla Győződve, hogy ebben a tekintetben teljesen egy nézeten vagyunk. x\mi a mélyen t. minister ur válaszának másik részét illeti, sajnos, nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy azt tudomásul vehessem. Nem pedig azért, mert a minister urnák abban nincs igaza, amikor azt mondja, hogy ő ugy értelmezi, hogy a törvény nem akarta kizárólag csak a városi beltelkeket ilyen telekvagyonválság alá vonni. Ezt nem is állította senki, én sem állítom. A törvény minden olyan spekulativ célra házhelynek kihasogatott és beltelken az utcaszinen fekvő, tényleg házhelynek való területet, amely házhelyek céljára ki van hasítva, ilyen célra ki van jelölve, szánva, és amelyet spekulációból parcelláznak, vagy városi telekspekulánsok nem építenek be, mindezeket, akár városban feküsznek, akár községben, telekváltság alá kívánja vonni. Azonban disztingválni kell. Annak a parasztembernek háromholdas beltelke be van:: építve, mert ő ráépítette a lakóházát, ráépítette a gazdasági épületeit, ráépített mindent, amire neki gazdasága viteléhez szüksége van. Az nem egy spekulációra visszatartott házhely, hanem az illetőnek a lakóhelye és a gazdálkodás vihetőségének egy eszköze. Szérűskert nélkül, állat udvar nélkül, konyhakert nélkül, kis gyümölcsös nélkül egyetlen vidéki parasztember sem exisztálhat. Ez neki nem egy spekulációs objektum, amelyet továbbad, hogy nagy nyereségre tegyen szert, hanem a gazdaság viteléhez feltótlenül szükséges eszköz, amelyet ő teherként tart. Nem hogy több értéke ennek nincs rá nézve, hanem valósággal terhet képez. Hogy az alaptörvénynek esze ágában sem volt ezeket a telkeket házhelyeknek minősíteni, mutatja maga az alaptörvény, amely világosan kimondja a 4. §-ban, ahol a földbirtokvagyonváltság kivetéséről van szó, hogy egy birtokos összes birtokainál a föld vagyon váltság megállapításánál mit kell levonni. Le kell vonni, igen t., Nemzetgyűlés, a szőlőt, le kell vonni az erdőt és le kell vonni az adómentes területeket. Földadómentes terület pedig kizárólag a házhely ós az udvar. Azt mondja a minister ur, hogy ő maga is elismeri azt, hogy kétszeres adót valaki nem fizethet, Kendben van, akkor teljesen együtt vagyunk. De sok százezer ember már lefizette a földváltságot és kataszteri tiszta jövedelmébe beleszámították neki a kertnek, a gyümölcsösnek, a faluban lévő szőlőjének stb.-nek a földadóját (Ugy van! jobb felöl.) és ezen az alapon vetették rá ki a váltságot. Arra az érvelésére a t. minister urnák, hogy ő nem hiszi, hogy ebből nagyon sokkal több érték fog kikerülni, mint a szántóföldből, — csak két példát, mélyen tisztelt minister ur ! Egy kisgazda-példát és egy középbirtokos-példát. Egy kisgazdának van — mondjuk — három hold és 150 négyszögöl beltelke. A 150 négyszögöl, mint házhely és udvar, adómentes ; a három hold átlagos kataszteri tiszta jövedelme — mondjuk — 15 korona. Fizetett az a kisgazda, ha különben 5 holdas kisgazda volt, a 15 koronás kataszteri tiszta jövedelem után holdanként 90 kg búzaárnak megfelelő váltságot. Ezért a múlt esztendőben — mert hiszen a kisgazdák legnagyobb része, hála Istennek, vagyonvált ságát ezer koronás áron lerótta — fizetett holdanként 900 koronát, vagyis a három hold beltelek után földvagyonváltságban fizetett háromszor 900 = 2700 koronát. Ezt a minister ur már meg is kapta, sőt meg vagyok róla Győződve, hogy el is költötte. (Derültség.) Kállay Tibor pénzügyminister: Igen. Gaal Gaston : Most ugyanennek a kisgazdának azt fogja mondani a finánc ezen rendelet alapján, amelynek a törvényben semmi bázisát nem találom, csak a rendeletben van : van három hold 150 négyszögöl beltelked; ebből 150 négyszögöl ház és udvar; marad három hold olyan beltelek, amely után te a beltelek-vagyonváltság kulcsát fogod fizetni, amelyet meg kell becsülni és amely után a becsérték szerint, a skála szerint kell fizetni. Nem lesz olyan község Magyarországon, ahol legalább 10 koronára nem becsülik — minicno calculo — négyszögölét; nagyon olcsójános akarok maradni, csak 10 koronára becsülöm négyszögölét. (Felkiáltások jobbfelöl : Többre becsülik!) Egy hold 1600 négyszögöllel egyenlő ; három hold tehát 4800 négyszögöl; ez 10 koronájával számítva, 48.000 K értéket jelent. Ez után a 48.000 korona érték után az a kisgazda, aki már egyszer fizetett azután a terület után 2700 koronát, ujabb kilenc percentet fog fizetni, tehát négyezerötszáz koronát fizet még külön. így áll a dolog a kisgazdára. Vegyünk most egy Irözépbirtokost, akinek van egy negyvenholdas belsősége, akinek egyáltalában nem gyönyörűség, hogy ezt a belsőséget az öregapja valamikor a falu szélére építette, —közben azonban körűlépitelf ék és most belsősége be van ékelve a többi közé, aminek köI vetkezménye, hogy nem győzi az ott összehordott