Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.
Ülésnapok - 1922-59
184 A nemzetgyűlés 59. ülése 1922. évi november hó 23-án, csütörtökön. szénát, szalmát őrizni, mert jobbról-balról lopnak ugy, ahogy birnak — aki azoknak a földeknek semmi néven nevezendő különleges liasznát nem veszi. De fel sem is parcel]ázhai ja, el sem is adhatja, mert az összes gazdasági épületei mind ott vannak felépítve : ott vannak a kutjai, ott vannak a trágyatelepei, ott van mindene összehalmozva, ö ez után a 40 hold után szintén leadta a vagyonváltságot olyan címen, amilyen címen annak a területnek egyes részei fel vannak véve a kataszterbe, 1. i. egy része kert, egy része gyümölcsös, egy része pedig belsőség, szántóföld, stb. 40x1600=64.000 négyszögöl 10 koronájával számítva 640.000 koronát jelent arra a középbirtokosra. Ez után az érték után már 12%-ot kell fizetni telekért ék vált ságban. Bocsásson meg, mélyen t. minister ur, van-e abban osztó igazság, hogy annak a középbirtokosnak ezt a 40 hold földjét ugyanabban az elbánásban részesítsük, mint a pesti telekhiériáknak évtizedek óta visszatartóit belső telkeit ; hogy magasabb kulcs szerint legyen adóztatva az a birtokos, aki nem tehet arról, hogy ott van a falu belsejében a belsősége. Szívesen vinné ki a pusztára, ha el tudná adni olyan áron, hogy azon fel tudjon építkezni ott kint. Csakhogy a helyzet az, hogy ha még oly drágán adja is el, ott meglevő épületeinek még egytized részét sem képes ma azon a pénzen másutt felépíteni. Még valamire ki kell térnem, amit a t. minister ur mondott, hogy azok különben mentesitt et nének ; ez tévedés, mert ennek valamennyinek a kataszteri tiszta jövedelme benne szerepel már az illetőnek a f öld vagyon vált ságában is. Ami ki van rá vetve, s esetleg már ki is fizettetett. Azután azt méltóztatott ncrdani, hegy bírói kognicióra kívánja a minister ur ezt bizni. Sokkal egyszerűbb megoldása van ennek, amely nem kerül pörbe, nem kerül utánjárásba, nem kerül zaklatásába ezer meg ezer embernek, akik azalatt majd szenvedni fognak ; olyan megoldás, amely nem termi meg a pörök légióit. Egyszerű a dolog: ha a minister ur azt mondja, hogy nem kíván mást házhelynek minősíteni, mint ami valósággal házhely, a beltelkeknek azt a részét pedig, amely rész nem házhely, hanem függősége egy gazdaságnak, már úgyis megadóztatta föld vagyon vári ságban. Meg vagyok róla Győződve, hogy ha a minister ur feláll és ezt kijelenti a Ház általános éljenzése és helyeslése mellett, minden egyéb birói kognicio nélkül egyszerűen, rövid utón el lesz intézve ez a kérdés. (Ugy van! jóbbfelŐl.) Én arra kérem a mélyen t. pénzügy min ister urat, hogy ezeket a bizonyos fináncszempontokat, amelyek kezdenek olyan méretűek lenni, hogy már a Bach-korszak idejére emlékeztetnek, méltóztassék egyszer már mérsékelni. Méltóztassék egyszer már a fináncember ruháját levetve egy kicsit a politikus köpenyét magára venni. Ne méltóztassék túlfeszíteni a hurt, t. minister ur, és olyan kérdéseket, amelyeket itt egyetlen egy kijelentéssel elintézhetünk, finánczaklatások alkalmává tenni amelyek ezer és ezer ember számára pert, szükségtelen költséget, utánjárást és időveszteséget jelentenek. Méltóztatik látni, hogy tárgyilagosan, igazságtól áthatva tárgyalom a kérdést és méltányolom a minister ur aggodalmait is, de mert azzal szemben áll az az aggodalom, hogy a minister ur a hurt túl találja feszíteni, pláne ugy, hogy a teljes igazság, a tiszta törvényes bázis nincs is mögötte, amit sohasem szabad megtenni, újból is nagyon kérem a minister urat, hogy ne ragaszkodjék előbbi álláspontjához. Hogy kételyei vannak saját magának is, ezt mindennél jobban bizonyítja az, hogy birói kognicióra akarja bízni az ügyet. Mentse meg az országot ettől a zaklatástól s méltóztassék kijelenteni, hogy eláll ettől és a Ház egyetlen egy emberként fogja ünnepelni. (Élénk helyeslés.) Elnök : A pénzügyminister ur kivan nyilatkozni. Kállay Tibor pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés I Ami mindenekelőtt az első pontot illeti, tisztelettel megjegyzem, hogy a határidő meghosszabbítását a községi belsőségre értettem, december végéig. Bemélem, hogy addig ez a kérdés el fog intéződni és hogy ez közmegnyugvásra rendeződik. (Helyeslés.) Ami a második kérdést illeti, itt most már, ugy látszik, nem adóügyi kérdésről van szó, mert hiszen én voltam bátor precizirozni a magam felfogását és véleményét, amely törvénymagyarázat, amellyel szemben mindig állhat más törvénymagyarázat és voltam bátor hozzátenni, hogy a közigazgatási bíróság az a végső fórum, amely ebben a tekintetben igazságot tehet, és ha valaki annyira meg van Győződve a maga helyes és megfelelő álláspontjáról, mint épen az interpelláló t. képviselő ur, akkor kétségtelennek tartja ugyebár azt is, hogy a bíróság az ő véleményéhez csatlakozik. . . Gaal Gaston : De mennyibe kerül az eljárás ! Kállay Tibor pénzügyminister :... és igazat ad neki velem szemben. Ebben a tekintetben tehát a helyzet precizirozva volna, ha még hozzáteszem azt, hogy én a magam részéről viszont teljes megGyőződéssel a másik állásponton voltam akkor, amikor ezt a rendeletet kiadtam. Ez volna a jogi része a dolognak s ezután jön a politikai, amelyre a t. interpelláló képviselő ur rámutatott és azt mondta, hogy vetkőzzem le egyszer a fináncot és legyek politikus. (Derültség és éljenzés jobbfelől.) Én nagyon szívesen és igazán kész örömmel mondanék itt a Házban mindig olyanokat, amik általános tetszést idézhetnek elő, és mi idézhet elő nagyobb tetszést, mint az, ha az ember kiadások teljesítéséhez hozzájárul és bevételek be nem fizetését szintén koncedálja. Méltóztassék azonban megengedni, hogy a magam részéről rámutassak arra az igen nehéz helyzetre, amelyben a magyar állam ezidőszerint van, arra a roppant kínos szituációra, amelybe bennünket különösen a békeszerződések rendelkezései sodortak s amelyek szükségessé fogják tenni a jövőre nézve és állandóan a legnagyobb erőfeszítését a magyar adózó publikumnak abban
