Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-59

182 A nemzetgyűlés 59. ülése 1922. é­egy bizonyos hibahatár megállapítva, amely lehe­tővé teszi, hogy az apróbb tévedésekből nehéz­ségek ne álljanak elő s viszont biztositja azt, hogy többletbefizetés esetén, az illető megfelelő rekompenzációban részesüljön, illetőleg hogy ilyen esetben 10 %-os kiigazitás biztosittassék az illető számára. De annak ellenére, hogy én igy fogom fel általában a helyzetet, és hogy a hivatalos intéz­kedés november végére az utasitás rendelkezése értelmében meg fog jelenni, ez túlságosan nagy változtatást, vagy könnyítést nem idéz elő, mondom, bár igy fogom fel a kérdést, a magam részéről a t. Ház szíves előzetes jóváhagyásával mégis hajlandó volnék a községi és városi bei­telkek anyagi váltságának befizetésére vonatkozó ezt a kedvezményt a határidő tekintetében meg­hosszabbítani a folyó év végéig, (Általános helyeslés.) amire azonban felhatalmazásom nem lévén, ehhez mindenesetre a törvényhozás utó­lagos hozzájárulását és jóváhagyását kell kérnem. (Helyeslés.) A helyzet akkor ugy alakulna, hogy az a bizonyos öt percent, ami itt szóban forog, — hiszen ] 5 vagy 20 percentről van szó — egyformán alkalmaztatnék, vagyis mindenki 20% kedvezményt kapna, aki december végéig a befi­zetést teljesiti. Ez lenne a kérdés megoldása. (Általános helyeslés.) Megjegyzem, hogy bizonyos érdeklődés és utánjárás a felek részéről még az igy meghosszabbított terminus mellett is szük­ségesnek fog mutatkozni, és eközben is érdek­lődniük kell a feleknek aziránt, vájjon előre­láthatólag hogyan fogják minősíteni ingatlanaikat. Ami a második kérdést illeti, erre, sajná­latomra, nem tudok ilyen kielégítő választ adni. En ugy fogtam és fogom fel a helyzetet, hogy városi belteleknek minősíttessék mindaz, ami a város belterületén van, ami a városi vagy köz­ségi határhoz, szóval a belsőségekhez tartozik. A magam részéről nem láttam a törvényben kifejezésre juttatva azt az intenciót, hogy az kizárólag csak azokra a spekulativ városi és elsősorban fővárosi telkekre, házhelyekre vonat­koznék. En ugy vettem észre, — és hivatkozom e tekintetben a törvény 4. §-ának második be­kezdésére, ahol egyszerűen városi és községi üres beltelkekről van szó — hogy itt váltság alá kívántatott vonni mindaz a terület, amely közelebb fekszik az illető házához, amely bent van a község vagy város területén, amely ennélfogva értékesebb objektum, mint az a külső terület, amelyen valaki gazdálkodik. Egyébként valami túlságosan lényeges különbséget az adó­megterheli etés tekintetében ez sem fog előidézni, és abban sem vagyok bizonyos az egyes esetek ismerete nélkül, hogy vájjon nem lesznek-e kivé­telesen olyan esetek is, amikor a buzaváltságban való megállapítás talán még többet fog kitenni, mert épen az olyan területeknél, amelyeknek nincs forgalmi értékük azért, mert azok kevésbé használhatók, ott vagy egyáltalában nem jön i november hó 23-án, csütörtökön. ebből a szempontból különösen számításba az az érték, amelyet ennek fejében fel kell venni, vagy minden esetre kisebb összegű lesz. Meg­jegyzem ugyanis, hogy a törvény értelmében az 1921. évi március elsejei árakat kell a beltelkek értékelésénél alapul venni, már pedig köztudo­mású, hogy épen abban az időben koronánk értékének magas állása következtében az árak igen alacsonyak voltak. Általában véve, leg­alábbis a városokat illetőleg, mindenütt helyzet, hogy a telkek értéke jóval alacsonyabb, mint ami megfelelne a békebeli állapotnak, mert hiszen, ha a paritás alapján próbálnánk az értékeket átszámítani, igen lényeges különb­ségeket látnánk. Ez a felfogásom a törvény végrehajtásáról, és azt hiszem, hogy igy minősitendők és igy választandók szét ezek a földterületek annál is inkább, mert hiszen a törvény azokat a mező­gazdasági ingatlanokat, amelyek buzaváltság alá esnek, egy hold területig általában véve men­tesiti az adó alól. Az intenciót tehát abban kellett látnom, hogy ezek' a belső területek, amelyek különben teljesen mentesittetnének, vagyonváltság alá vonandók, amit gondolom, azáltal kivánt a törvény elérni, hogyha ezeket itten vonja váltság alá, mert hiszen minden esetre értékesebb objektivumokról van szó, mint abban a kategóriában, ahol — ha jól emlék­szem — az egy katasztrális hold kiterjedésű ingatlanok említtetnek, mint olyanok, amelyek egyáltalában nem esnek vagyonváltság alá. Egyébként, amennyiben itt valami tévedés forogna fenn, utalhatok arra, hogy birói eljárás­nak és megállapításnak van helye, mindenesetre igyekezni fogok a legrövidebb időn belül arra, hogy ez a dolog a közigazgatási biróság dön­tése alá kerüljön, s a közigazgatási biróság konkrét esetben állást foglalhasson arra nézve, hogyan értelmezendő helyesen a törvény vonat­kozó intézkedése. Magam részéről abból a fel­fogásból indultam ki, igy láttam a törvény intencióját a jelzett mentesítési körülményre való tekintettel is, és ezért vettem be ezt a rendelkezést az utasításba, megjegyezvén, hogy semmiféle különlegesebb többletet vagy bevételi hasznot ezen az utón nem akartam biztosítani az állam számára. Ami pedig a befizetések kérdését illeti, kétségtelen, hogy egy terület kétféle váltság alá nem eshetik, hanem vagy , föld váltság alá esik, vagy a másik váltság alá. Álláspontom az, hogy a törvény intenciójának is ez felel meg, de lehet más álláspont is. Ismétlem azonban, hogy ezt a közigazgatási biróság döntése alá fogom bo­csátani és természetes, hogy ahhoz képest lesz azután véglegesen végrehajtva a kérdés. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyes­lés jobb/elől) Elnök ; Gaal Gaston képviselő ur kivan szólani

Next

/
Thumbnails
Contents