Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-59

À nemzetgyűlés 59. ülése 1922. évi november hó 23-án, csütörtöhön. 1Î9 nak jól tudni, hogy községi beltelkek vagyonváltságánál, amit magamnak kell megállapítani, továbbá megbecsülni értékre és nagyságra nézve, a kedvezmény november 30-án lejár. Azt mondja továbbá a rendelet 5. pontja (olvassa) : »A községi elöljáróság, a város polgármestere, a megállapítás közlésétől számított tizenöt nap alatt az ellen a pénzügyministerhez felebbezéssel élhet. Az esetleg beadott felebbezést a pénzügyigazgatóság annak beérkezésétől számított 8 nap alatt köteles részletes felvilágosító jelentés kíséretében felterjeszteni.« Merem állítani, bogy legalább is az én vidékemen, a pénzügyigazgatóságtól ez a végzés és a vonatkozó térképek egyetlenegy községben még ki nem érkeztek. Tegyük fel azonban, bogy már kiérkeztek. Ma 23-ika van. Még ha nem érkeztek is ki, azok 14 napra közszemlére teendők, 14 nap után meg lehet azokat felebbezni, azután 8 nap alatt köteles a pénzügyigazgatóság a felebbezést felterjeszteni a ministeriumba és ha a ministeriumban azzal a gyorsasággal dolgoznak, aminő lassúságot mi tőlük egyébként megszoktunk, akkor is beletelik legalább 2—3 hét, amig a minister végzése a pénzügyigazgatóságon keresztül, szóval hivatalos utón a községhez visszaérkezik, amikor tehát jogerősen megállapítják azt a területet, mely a község beltelkének tekintendő és amely után nekem a vagyonváltságot önkéntes becslés alapján le kell fizetnem. A november végi terminus erre már rég elmúlt, és a legjobb esetben december közepére érkezhetnek le a jogerős határozatok. Miután csak december közepén lesz módomban jogerős határozat alapján megállapítani, mi a beltelek és csak ekkor tudom megejteni magamnak a becslést, mert a törvény szerint ez az én kötelességem és csak ekkor tudom kiszámítani, micsoda vagyonváltság esik rám, — ha ekkor be akarom fizetni a váltságot, már nem fizethetem be a 20%-os kedvezmény mellett, hanem csak a 15%-os kedvezményt vehetem igénybe. Ha pedig az Isten valamely különös végzéséből kifolyólag a jogerős határozatok még december folyamán se jönnek le a községig, ami a mi adminisztrációnk mellett egyáltalán nem volna csoda, mert hogy a kiadások és továbbitások hogyan történnek, azt mindenki tudja, akinek ilyen hivatalos Ügyben valaha dolga volt, ha mondom véletlenül januárban kapja meg a község a határozatot, és én szegény adófizető azon az alapon számítom ki az adót és akarom bevinni a vagyon váltságot, el fogják ugyan tőlem fogadni, de akkor már a 15%-tól is elestem, vagyis mindattól a kedvezménytől, amit a törvény nekem, mint adófizetőnek biztosit ; elestem pedig ama késedelmes eljárás folytán, amellyel ez a rendelet kiadatott. Meg vagyok Győződve arról, hogy a pénzügyi kormányzatnak sem leheb célja ilyen állapotok előidézésére. Hogy miért késett e rendeletnek kiadása ennyi ideig, amikor mi már augusztusban meghoztuk a törvényt, hogy csak november közepén kapták meg a pénzügyigazgatóságok és most kezdik el tanulmányozni, azt nem tudom. Az okát nem is keresem. Elég, hogy a tény itt áll előttünk. Nekem nem célom, hogy kellemetlenséget okozzak akár a kormánynak, akár a minister urnák, vagy bárkinek, nekem egyetlen célom az, hogy annak a sok százezer adózónak, aki ennek az intézkedésnek joghátrányát szenvedi, könnyebbséget szerezzek, ha tudok, vagy legalább is megkíséreljem ezt és interpelláció alakjában arra kérjem az igen t. minister urat, hogy méltóztassék valami útonmódon, akár a határidő kitolásával, akár bármilyen alkalmas módon — a módszerrel abszolúte nem törődöm, arra súlyt nem helyezek — ezt a jogsérelmet kiküszöbölni és azt a kedvezményt, amit a törvény az adózónak biztosit és amit az adózó nem a saját hibájából veszít el, hanem a késedelmes hatósági rendelkezés folytán, az adózók részére visszaállítani. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Most térek át interpellációm másik részére, Azt álíitottam az előbb, hogy az a végrehajtási utasítás, amit a minister ur kiadott, túlmegy a törvény által előirt határokon, mert a minister ur végrehajtási utasítása arra utasította a pénzügyi közegeket, hogy olyan objektumokat is üres háztelekadózás alá vonjanak, amely objektumokat a törvény értelmében ilyennek minősiteni semmi körülmények között nem lehet. Felolvastam az előbb, hogy mit mond a törvény. Hivatkozom a törvény meghozásának minden tényezőjére, akik valamennyien annak tudatában szavaztuk meg ezt a törvényt, hogy kizárólag csak házteleknek minősítendő oly beltelkekről van szó, amelyek spekulációnak tárgyai. Ezek azok, amiket a minister ur, illetve a törvényhozás ilyen magasabb díjtételű vagyonváltság alá kívánt vonni szemben a mezőgazdasági objektumok egyéb alkatrészeivel, amelyek csak mint egyszerű kereseti eszközök természetesen semmi körülmények között se vonhatók a spekulativ célokra visszatartott városi beltelkek fogalma alá. Ezzel szemben azt mondja a 3. §-a annak a minis téri rendeletnek, amelyet a minister ur a pénz ügyigazgatóságokhoz utasításkép kiadott, hogy (olvassa) : »Az uj határok megállapításánál azt kell szem előtt tartani, hogy a váltságtörvény a házépítésre alkalmas és épen emiatt a rendes mezőgazdasági használatra szánt ingatlannál értékesebb földterületet kivan a külön magasabb váltsággal megterhelni.« Ezt a törvény sehol se mondja, ezt csak a ministeri rendelet mondja. Ez a kijelentés és megállapítás olyan kiterjesztő magyarázat, mely a törvényre egyáltalán nem támaszkodhatik. De tovább megyek. A rendelet 24. §-a külön kioktatást ad a pénzügyi közegeknek arra vonatkozólag, hogy a jalusi ilyen beltelkek vagyonváltság alá vetésénél micsoda kritériumok szerint kell eljárniok és micsoda szempontok szerint kell elbírálni a falusi telkeket. Azt mondja a 24. § (olvassa): »Községi beépítetlen ingatlan (háztelek) alatt az oly földterületet kell érteni, amely fekvésénél és helyi viszonyainál fogva arra van szánva, hogy reá házat építsenek.« Itt ugy látszik minden egyes 23*