Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-59

180 A nemzetgyűlés 59. ütése 1922. éi embernek valami különleges^ eszközzel kell belenézni a lelke legmélyébe, hogy a jövőben bizonyos földdarabokat, amelyek véletlenül a község belterületén vannak, amelyeket azonban eddig szérűskerteknek, istállóknak, udvaroknak, kifutóknak, szőlőknek, konyhakerteknek stb. használt a falusi parasztember, vájjon nem szándékozik-e ő maga vagy az unokája majd valamikor házhelynek értékesíteni. Ugyancsak ennek a 24. §-nak másik pontja a következő instrukciókat adja és ez dönti el teljesen a kérdést és világítja meg tulaj donképen azt, hogy mi a pénzügyi kormányzat intenciója. (olvassa) : »Beépítetlen ingatlanként kell vagyonváltság alá vonni a belterületen lévő ingatlanoknak azt a részét is, —méltóztassanak jól figyelni, képviselő urak — mely valamely épülethez tartozik, de udvarnak nem minősíthető. Azt, hogy valamely telekből mi tekintendő udvarnak, a kataszteri birtokivből lehet megállapítani, mert beépítetlen telek és udvar nem esik földadó alá. A telek azon része tehát, amelynek a kataszteri tiszta jövedelme ki van tüntetve, beépítetlen beltelek és mint ilyen esik vagyon váltság alá.« Már most ha at. pénzügyminist er ur továbbra is fent ártja ezt a rendelkezést, amelyről — most még — lelkem mélyéből meg vagyok Győződve, hogy csak tévedés lehet, leszek bátor röviden vázolni, hogy minő szituáció áll elő a falun. Azt hiszem a mélyen t. képviselő urak előtt, akik falusi emberek és ismerik a falusi viszonyokategypár rövid szóval teljesen világos képet fogok festeni. Jól méltóztatnak tudni, mikor a falvakban annak idején kiadták a földeket, a jobbágyság felszabadítása után, minden egyes jobbágy kapott a külső mezőből és felhasogatták a belső részt és kaptak úgynevezett belterületet, és pedig > egy egész szesszióhoz járt egy egész beltelek, egy fél szesszióhoz egy fél telek stb. A legtöbb községben az a szituáció, hogy ezek a bizonyos beltelkek másfél holdtól három holdig terjedő nagyságúak és azok hosszú, keskeny stráfok, amelyek az utcától jobbra és balra lettek kihasítva. Az utcai keskeny fronton megépítette a polgár a maga házát, attól pár lépésre beljebb az istállóját, csűrét, pajtáját, amellett kimérte a szérűskertjét és legbelül a konyhakertet, gyümölcsöst, kis szőlőjét. Majdnem ugyanez a szituáció Magyarország mindegyik községében, legalább a régiekben, csak a legújabb alakulásu községekben van az, hogy sokkal kisebbek és igazán egy házhely nagyságura szorítkoznak a beltelkek, mert spekulatív parcellázás utján alakultak egyes ilyen községrészek. Mármost, hogyha megáll rendelet, amelyet a mélyen t. pénzügymínister ur kiadott, akkor a finánc mit csinálhat? Az én teljes tárgyilagos, objektív ítéletem szerint, ha én finánc volnék, mit kellene e rendelet szerint csinálnom ? Mondjuk, van egy Kovács János nevezetű gazdának 3 holdas beltelke, s a minister ur rendelete szerint csak az nem képez vagyonválts ággal sújtandó >i november hó 23-án, csütörtökön. beltelket, ami a kataszterben háznak vagy udvarnak van megjelölve, s mint ilyen adómentes, azaz földadómentes, mert t. i. házadó van rajta elég. Ha t a helyzet az, hogy a legtöbb kataszterben, ilyen kispolgári kataszterben, 100 négyszögöl udvar és ház lesz földadómentes, az egész többi iésze telkének pedig mint kert, mint szőlő és mint gyümölcsös, stb. még a szérűskertje is, ilyenmódon van földadó alá vonva. Ha én pénzügyigazgató ve gyök és ezt a rendeletet megkapom, kénytelen vagyok Kovács János három hold telkéből levonni azt a 100 négyszögöles udvart, amely mint ilyen van a kataszterben nyilvántartva, levonni továbbá azt a területet, amelyen az épület fekszik s amelyet külön fel kell mérni, mert sehol a háznak a nagysága nincs nyilvántartva. Az összes többi földje a polgárnak s a középbirtokosnak, vagy másnak, ha véletlenül a községnek u. n. belteleknek nevezett határában van, szolgált legyen bármilyen célra, egyszerre egy kategóriába kerül a Budapesten vagy másutt spekulációra visszatartott és óiiási nyereséggel továbbadandó házhelyekkel és egy elbánás alá kerül ezekkel. A törvénynek nem volt ilyen intenciója, és én meg vagyok Győződve arról, hogy ez csak egy lapszus, hogy a pénzügyi kormányzat sem akart ilyen abszurdumot, már csak azért sem, mert hiszen a földváltságot azután a telek után az a polgárság, az a birtokososztály már egyszer megfizette. Mert hiszen a mezőgazdasági ingatlanoknál az összes kataszteri tiszta jövedelme van föld váltságkép buzaértékben beszámitva és abba az egész kataszteri jövedelem a belsőségeké, kerteké, szőlőké egyszer már fel lett véve, ugy, hogyha ezeket mégegyszer, pláne egy magasabb kulcs szerint, ugy mint a városi, spekulativ célt szolgáló ház-telkeket adóval sújtjuk, ez a kettős megadóztatásnak a legtipikusabb példája lenne. De eltekintve ettől, ez égbekiáltó igazságtalanság, merem mondani törvénytelenség is lenne, mert az alaptörvény a pénzügyminister urnák semmiféle jogot nem ad arra nézve, hogy ezeket a területeket ekként minősítse. De tiszta abszurdum is, hogyha most van egy birtokosnak területe, amely véletlenül bemegy egy belsőségbe, amelyet esetleg a finánc tényleg belsőségnek és belteleknek kijelöl, amelynek tulajdonképen úgysem veszi hasznát, mert hiszen a baromfiak és mindenféle állatok feltúrták, ugy hogy ott semmi sem termelhető, legfeljebb az elkerített kertben terem valami, ahol pedig méregdrágán kell a gazdának a kerítést fen tartani, akkor ez súlyosan adózik azért, mert véletlenül benn fekszik a faluban ; pedig soha háztelekké nem válhatik, azt a birtokos spekulativ célokból el sem is adhatja, mert annak az árából a majorjának egyharmad részét sem képes a mai árak mellett felépíteni. Ez az adóztatás tehát odavezetne, hogy a gazda összeroppan. Méregdrágán, nógyszögölenkint 15—20 koronájával is felbecsülhetik ezt a