Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-55

A nemzetgyűlés 55. ülése 1922. évi október hó 20-án, pénteken. Í3 rokkantakkal. Egyébként is jó volna, ha azt a szociálpolitikát és azt a közélelmezési politikát, amelyet a németek ma is folytatnak, egy kissé figyelemre méltatná a kormány és nem zárkóznék el ezektől. Gr. Bethlen István ministereInök : Nagyobb drágaság van, mint itt ! (Mozgás a baloldalon. Egy hang balfelöl: De népélelmezésük van! Egy hang a jobboldalon : Magyarország a legolesóbb !) Rassay Károly : Az a kérdés, milyen a kereseti lehetőség! Farkas István : Eddig ez volt a helyzet. Az én impresszióm, az én benyomásom az, hogy a közélelmezési ministernek nem adnak rendelkezésére annyit, hogy ezt elláthassa, már pedig népélelmezés nélkül ilyen rettenetes szociális viszonyok között lehetetlenség az állapotokat fentartani. Németországban nemrég, augusztus 1-én léptették életbe az uj járadékokat, amelyek szerint azok a hadirokkantak, akiknek sérülése 50—80°/o közt van, havi 500 márkát, akiknek sérülése 80%-nál több, 750 márkát kapnak, azonkívül kapnak drágasági pótlékot, amelyet azóta szintén életbeléptettek, úgyhogy a drágasággal arányban állandóan 25°/o-kal emelik a rokkantjáradékokat is, amint az index-számok emelkednek. Nálunk elmúlnak hónapok, elmúlnak évek anélkül, hogy ezt a kérdést elővennék és valami történnék a rokkantak érdekében. A főkérdés annak megállapítása, mi okozza a drágaságot? A drágaságot az okozza, hogy az országból kiviszik az élelmet és behoznak olyan cikkeket, amilyeneket nem kellene behozni. Urbanics Kálmán : Vörös posztót hoztak be önök! Rassay Károly : Ugyanaz a politika : Rendben van, ugyanazt csinálják! Urbanics Kálmán : Önök szeretnék ugyanazt csinálni. Októbert csinálni ! Rassay Károly : Nem vagyunk sertéskereskedők, hogy az október nekünk fontos volna! Azoknak volt fontos ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Farkas István: Az a baj, hogy a kivitel nincs szabályozva. Ezt meg lehet állapítani abból, hogy a statisztikai anyagot összehasonlítjuk. Különösen két dolgot lehet megállapítani ezen a téren : az egyik az, hogy a kormány a lisztexport-rendeletet korán bocsátotta ki; olyan korán, hogy belekapaszkodtak a malmok, belekapaszkodtak a bankok, belekapaszkodtak, azok, akik a liszten keresni akartak. Eőleg kapóra jött a cseh korona felemelkedése, úgyhogy ezzel a korán kibocsátott lisztexportrendelettel kezdetben, augusztusban tényleg felverték az árakat. A másik dolog, ami a drágaságot nagyobbra növesztette, az volt, hogy a kormány megengedte, hogy a dunántúli körzetekből, a soproni és a többi vásárokból szabadon, minden korlátozás nélkül vihessenek ki élő állatot, s a kormány megengedte azt is, hogy a budapesti állatvásáron is vásároljanak idegenek állatokat, ami felverte az élő állat árát, ennek következménye pedig az lett, hogy a húsárak is felemelkedtek. (Egy hang a jobboldalon : Nem érdemes állatot tenyészteni!) Ez a két kormányzati intézkedés kétségtelenül hozzájárult ahhoz, hogy a drágaság olyan rohamos mértékben emelkedjék, mint amilyen rohamos mértékben emelkedett. A kiviteli számok is ezt mutatják. Ha az ezévi kivitelt összehasonlítjuk a múlt esztendeivel, látjuk, hogy olyan nagyarányú volt a kivitel, hogy ez a kivitt mennyiség kellett, hogy maga után vonja az árak emelkedését. Ha pl. a hivatalos kimutatások szerint az 1921. egész évi kiviteli számokat és az 1922. év első felében kivitt mennyiséget hasonlítjuk össze, ebből óriási nagy differenciák tűnnek ki. Azt látjuk ugyanis, hogy nulláslisztből 1921-ben egész éven át kivittek 1,250.690 q-t, ezzel szemben ennek az évnek első felében kivittek 966.259 q-t, tehát közel 300.000 q-val többet vittek ki ebben a félévben, mint az előző egész, esztendőben. (Ellenmondások a jobboldalon.) Elő baromfit kivittek 1921-ben 259.500 darabot, ebben az esztendőben az első félévben 229.227 darabot. Szarvasmarhát kivittek 1921-ben 36.770 darabot, ennek az évnek első felében 71.076 darabot. Sertést kivittek 1921-ben az egész év alatt 10.576 darabot, 1922 első felében pedig 56.222 darabot. (Felkiáltások a jobboldalon : Lehetetlen ! Ez tévedés!) Feldolgozott marhust, szalámit, kolbászt, stb. kivittek 1921-ben 36.195 q-t, 1922 első felében 46.859 q-t. Látjuk tehát, hogy egy harmadrésszel több búza- és rozslisztet, majdnem kétszerannyi tojást, több mint kétszerannyi feldolgozott húsárut, több mint kétszerannyi szalámit és kolbászt vittek ki félév alatt, mint az előző esztendő hasonló időszakában, továbbá kétszerannyi lisztet, kétszerannyi szarvasmarhát és több mint ötszörannyi sertést vittek ki félév alatt, mint tavaly. Horváth Zoltán: Azért kell két tojásért egész éjszaka állni! Farkas István: Ez a kivitel olyan, hogy feltétlenül előidézi itthon a drágaságot. Itt van pl. a tojás. A tojás szintén olyan cikk, amely ha hiányzik, előidézi a drágaságot. Tojásból van nagy export, húsból van nagy export, van a lisztből is, a különböző egyének, a különböző vállalatok be vannak rendezkedve arra, hogy kivigyenek, mert ez az üzleti jövedelmük és a kormány vagy nem tudja magáról lerázni a vállalatokat, vagy nem akarja lerázni őket, mert hiszen lehetetlenség, hogy amikor a kormány maga is látja — és látnia kell — a drágaság ilyen nagyarányú növekedését, ezt meg ne akadályozza, mert nem szabad kitenni a magyar népet a pusztulásnak.