Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-55

34 À nemzetgyűlés 55. ülése 1922. Dénes István: Csak helytelen pénzügyi politika, semmi egyéb ! Helytelen felfogása a pénzügyeknek ! Erdélyi Aladár : Mert azt hiszi az ur, hogy levegőből származik! Az előállítási költség semmi ? Fábián Béla : Nem a levegőből, de azért az aranyparitásra igy nem lehet törekedni ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek. Farkas István : Azt hiszem, hogy a kormány ezt elősegíti, inert egy amerikai újságcikk van a kezemben a Magyar Népszavából, amelyről ne tessék azt hinni, hogy szocialista újság, mert ott künn hazafias újság. Ebben olvasok egy cikket az augusztus 14-iki számában, amely a következőképen szól (olvassa) : »Tilos élelmiszereket küldeni Magyarországba.« — Miután számos honfitársunk részéről panasz érkezett hozzánk, hogy a postahivatalok nem veszik fel azokat a postacsomagküldeményeket, amelyekben élelmiszereket akarnak küldeni Magyarországon lakó hozzátartozóiknak, és miután a magyarság mind szélesebb rétegében nyilvánul meg a szándék, hogy a hazai kibírhatatlan drágaság miatt hozzátartozóikat a szükséges élelmiszerek küldésével kisegítsék, utána jártunk a kérdésnek, hogy olvasóinknak pontos tájékoztatással szolgálhassunk. Felkerestük a főposta csomagszállító osztályának vezetőjét, aki készséggel állott rendelkezésünkre és kérdésünkre azt a felvilágosítást adta, hogy a magyar kormány megkeresése folytán az Egyesült Államok kormánya rendeletileg betiltotta, hogy Magyarországba címezett olyan postacsomagokat felvehessenek, amelyeknek tartalma a következő : Magyar pecséttel ellátott osztrák-magyar bankjegy, értékes fémet tartalmazó tárgy, állami egyedáruság tárgyát képező áru (só, dohánynemü), cukorka, gyertya, kaviár, sajt, cigarettapapír, rák, gyümölcs, gyümölcsíz, konzerv, aranyés ezüstáru, illatszer, szépitőszer, szappan, keményítő, értékes és kevésbé értékes drágakő, csokoládé és csokoládépótlék, cukor, szarvasgomba, ecet, élelmiszer és élesztő. (Mozgás.) Minthogy a most felsorolt cikkeket Magyarországba küldeni ezidőszerint nem szabad, felhívjuk magyar honfitársaink figyelmét arra, hogy az Egyesült-Államok postahivatalai a fent felsorolt áruk bármelyikét tartalmazó és Magyarországba címzett postacsomagok felvételét ujabb intézkedésig kivétel nélkül megtagadják. Ha pedig bárki a fentebb felsorolt cikkek bármelyikét kisérelné meg Magyarországba küldeni, azonban a postahivatalnál nem vallaná be a csomag valódi tartalmát, és a csomag itt felvétetnék, ugy a magyar vámhivatal a csomag átvizsgálása után a magyar postahivatalhoz továbbítja, amely visszaküldi a csomagot a feladónak.« T. Nemzetgyűlés! Ha ez igaz, akkor az nagyon szomorú tény, hogy a magyar kormány évi október hó 20-án, pénteken. még az Amerikában élő magyaroknak is megtiltja, hogy hozzátartozóiknak élelmiszert küldhessenek ide. Ez kétségtelenül olyan intézkedés, amely azt a célt szolgálja, hogy ide élelem ne jöhessen be. S ha az ember komolyan nézi, a kormánynak e kérdésben elfoglalt álláspontja többé-kevésbé igazoltnak látszik, mert hiszen ha ez lehetséges, lehetséges az is, hogy itt egyáltalán ne történjék a kivitel megakadályozására semmi komoly intézkedés sem a termelőnél, sem a közvetítő kereskedelemnél. A trösztök szabadon garázdálkodnak, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) szabadon sztrájkolnak, szabadon űzik haszonhajhászásukat, szabadon drágítanak, lefoglalnak a maguk számára minden közszükségleti cikket és végső soron mindezt a jövedelmet, amelyet ezen a módon szereznek, a fogyasztóközönségnek kell megfizetnie, és növekszik rohamosan egy olyan drágaság, amely már elbírhatatlan. Jogosan kérdezzük a behozatalnál — megint a kimutatás szerint beszélek — hogy miért kellett 1922 első felében 10.000 métermázsa francia pezsgőt behozni, amikor az előző esztendőben semmit sem hoztak be. (Zaj.) Miért kellett más ily cikkeket és csemegéket behozni? Patay Tibor: Kérdezze meg a Lipótvárostól ! Hal1er István : De nem a Lipótváros kormányoz nálunk! Farkas István : Ott vannak azután még ehhez hasonló cikkek, amelyeket mind magas valutában kell megfizetni. Ha ezeket behozzuk, természetes, hogy rossz lesz a kereskedelmi mérlegünk, és természetes, hogy azt mondják, hogy mi meg vigyük ki a kenyerünket, és itt Magyarországon, az Alföldön, ahol a legjobb búza, a legjobb kenyér terem, az édes anyaföld nem tud kenyeret nyújtani a maga fiainak, akik megművelték. (Zaj.) Erdélyi Aladár : Mikor egy ekevas ezer korona ! Farkas István '. Mikor ilyenek az állapotok, akkor kétségtelen az, hogy a kormánynak komolyan hozzá kell nyúlnia ehhez a kérdéshez. (Mozgás a jobboldalon.) Nézzük meg már most azt is, hogy kinek van haszna ebből a drágaságból. Haszna van mindenekelőtt a termelőnek, ha ab,ba a helyzetbe jut, hogy magas áron tud eladni. Ámde a gazdák nagy részének nincs haszna belőle, (Felkiáltások a jobboldalon : Ugy van ! Ezt mondjuk mi is !) mert a kisgazda kénytelen eladni a maga terményét. Peidl Gyula: A nagybirtoknak van haszna! (Zaj.) Farkas István : Annak van haszna, aki az árut tartani tudja addig, amig felmegy az ára. (Zaj.) Ulain Ferenc : Annak sincs, mert akkorra már az iparcikk ára is felmegy!