Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-59

À nemzetgyűlés 59. ülése 1922. ê\ nek a fontos funkciójáról, ha nem csalódom, Nagy Ernő t. képviselőtársam emlékezett meg és más szónokok is, egyenrangusitva voltak a főszolgabirákkal, . . . Nagy Ernő : Mindig ! Östör József : ... addig a most tárgyalt törvényjavaslat 1. §-ában határozott visszaesést látunk, — ide fog vonatkozni majd egy benyújtandó módosításom — mert mig a főszolgabirák felerészben a VI, felerészben a YII. fizetési osztályba soroztatnak, addig az árvaszéki ülnökök a VI., a VII. és a VIII. fizetési osztályokba vannak sorozva. Még sokkal fontosabb — viszonyitva az 1904 : X. tcikkhez — ennek a javaslatnak egyik rendelkező része, illetőleg egyik mellőzése a vármegyei tisztviselői kar ide vonatkozó teljesen jogos igényének. Nevezetesen az uj fizetési osztályokba való besorozás most korlát nélkül mind a harmadik fizetési fokozatba fog történni. Az 1904 : X. tcikk 13. §-a határozottan kimondta azt, hogy (olvassa): »Az ezen törvény hatálybaléptéig eltöltött szolgálati időt az igények egyénenkénti megállapításánál ugy kell számba venni, mintha az e törvény hatályának tartama alatt telt volna el«. Nos tehát ebből az következett akkor, bogy azok, akik azokban a volt fizetési osztályokban eltöltöttek bizonyos huzamosabb időt, az uj fizetési osztályok bizonyos előbbre való fizetési fokozatába kerültek. A helyzet ma az, hogy mondjuk SLZ £LZ árvaszéki ülnök, aki -a fizetési osztályában eltöltött 20 esztendőt, — és tudjuk, hogy ez nagyon gyakori eset, mert az egész megyei szolgálatban az árvaszéknél van a legkisebb kilátás előmenetelre, — bele fog kerülni e javaslat szerint ugyanazon fizetési osztály legalsóbb fokozatába. Ezt a fizetésrendezést már 3 esztendővel megelőzte az egyéb fizetésrendezés és a megyei tisztviselők ugy is elestek ettől az automatikus előléptetéstől, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) amely az egyes fizetési osztályoknál a fokozatokban megvan, amikor háromévenként történt az ugrás. Az egyik javaslatom oda fog irányulni, — és kérni fogom errenózve az igen t. belügyminister ur jóindulatát, — hogy ez az igazságtalanság szintén kiküszöböltessék. De van még ennek a javaslatnak egy nagyon kirivó és szerény felfogásom szerint az igazságot mélyen érintő és sértő rendelkezése, amelyet a 17. § tartalmaz. A 17. § azt mondja (olvassa) : »Ha a tisztviselőt más létszámba tartozó olyan állásra választják meg, amelynek fizetési osztálya (legalsó fizetési osztálya) alacsonyabb annál, mint amelybe korábban viselt állása tartozott, a korábbi állásával egybekötve volt magasabb fizetési osztályba soroztatásra, vagy az illetménykülönbözetre nem tarthat igényt. Jogosult azonban a nyugdíjjárulékot továbbra is a korábban élvezett magasabb illetmény alapján fizetni, amely esetben saját magának vagy nyugellátásra jogosult utódainak nyugnovember hó 23-án, csütörtökön. 173 ellátási összegét annak a magasabb illetményösszegnek az alapján kell megállapítani, amely után a nyugdíjjárulékot fizette.« Egy nagyon különös helyzet előtt állunk és ebből egy nagyon különös visszás állapot állhatna elő, ha pl. egy aljegyző, aki már a VII. fizetési osztályba került bele, a javaslat 2. §-ának 9. pontja szerint — miután 18 esztendőt eltöltött itt — árvaszéki ülnöki állásra akar pályázni. Megjegyzem, «diogy ez most nagyon gyakran fog megtörténni, amennyiben az árvaszéki jegyzői állást a javaslat megszünteti és ugy a szorosan vett központi igazgatásnál, mint a távolabbi, a járási közigazgatásnál csak másodaljegyzők fognak működni. Ha ez a VII. osztályba besorozott aljegyző, akinek utóvégre ambíciója lehet, hogy ne maradjon mindig aljegyző, hanem előbbre haladjon, árvaszéki ülnöknek választatik meg, a VIII. fizetési osztályba fog bekerülni, tehát kevesebb járandósága lesz, mint volt. Rakovszky Iván belügyminister : A bizottságban már módosítva lett. Östör József: Amennyiben ez korrigáltatik, idevonatkozó javaslatom természetesen tárgytalan lesz Hálásan veszem tudomásul, hogy ez már megtörtént. Én meg vagyok Győződve arról, hogy az igen t. belügyminister urnák fáj a legjobban, hogy ő többet nem tud adni és nem tud hozni ; ez bizonyára financiális, pénzügyi okokkal áll öszefüggésben. Ezért azok a beszédek, amelyek ebben az irányban elhangzanak, talán nem is a belügyminister úrhoz, hanem inkább az igen t. pénzügyminister úrhoz vannak intézve, (Ugy van!) s a belügyminister ur nem veheti rossz néven tőlünk, ha őt ebben a kérdésben támogatjuk s támogatják azok is, akik a javaslatot nem fogadják el, vagy csak bizonyos kelletlenseggel szavazzák meg, de mégis megszavazzák azért, mert hiszen a jelenlegi törvényes renddel szemben ez is bizonyos előrehaladást jelent. Mindezek a képviselők tulajdonképen támogatói az igen t. belügyminister urnák. T. Nemzetgyűlés! Hogy a jó közigazgatás mit jelent, arról előttem szólott t. képviselőtársaim már sokat beszéltek. Legyen szabad nekem mégis reáirányitanom a figyelmet arra, — és ezt aláhúzom — hogy a jó közigazgatás — és fájdalom, nálunk a közigazgatás nem annyira jó, mint amilyen jónak lennie kellene — felér egy jó parlamenttel. Elvégre, a közigazgatással mindenki, minden órábrn, úgyszólván attól a pillanattól kezdve, amikor kilép lakásából, majdnem addig a pillanatig, amig éjjeli szekrénykéjén el nem oltja villanylámpáját, állandóan összeköttetésbe jön. Mert hála Istennek, kevesen vannak, akik a királyi bíróságokon akár büntető, akár polgári ügyekben szerepelnek, de nincs senki, aki ne akarna egy vendéglőben tiszta levegőt szívni, tiszta padlót látni, vagy aki, ha az országúton megy, ne akarná, hogy jó legyen az ut és nem