Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.
Ülésnapok - 1922-59
172 A nemzetgyűlés 59. ülése 1922. évi november hó 23-án, csütörtökön. fizetni Ha a munkások megkivánják, — nagyon helyesen — hogy olyan órabért kapjanak, hogy munkájok után, mert szakvizsgák letételével vagy iparosiskolák, vagy az iparostanonc-évfolyamok elvégzésével maguknak szaktudást szereztek, meg tudjanak élni, akkor a régi vármegye is szakitson azzal a felfogásával, hogy a közigazgatási hivatal csupán nobile officium. Adjon a hivatalnokoknak olyan fizetést, hogy abból meg tudjanak élni és a vármegyében ne csak a nagybirtokos osztálynak és a nagytőkéseknek fiai tudjanak elhelyezkedni. Mert ma csak az mehet közigazgatási pályára, aki három éven keresztül ingyen tud szolgálni, aki ingyen hivatalt tud vállalni, ez pedig csak olyan ember lehet, aki hazulról az apjától anyagilag jól van elbocsátva, vagyis, aki jó körülmények között született. Már pedig a születés előjogát el kell törölni és a közigazgatási pályát meg kell nyitni minden tehetséges, becsületes, szorgalmas magyar ember részére, nemcsak azok részére, akik gazdag szülőktől származnak. Erről az oldalról egy-két képviselő ur már hangoztatta előttem azt, amit én is megjegyezni akarok, de egy bizonyos ellenzéssel találkoztak. Az én szájamból talán szivesebben hallgatja meg a nemzetgyűlés ezt a panaszt és talán nem fogok akkora kontroverziával találkozni. Azt hangoztatták ugyanis, hogy a vármegyék a maguk régi szervezetében egyes családoknak voltak melegágyai és bevehetetlen fellegvárai. Ezt nem lehet tagadni, mert igy van. Abban nincs semmi baj, — ha Pest vármegyét vagy akár a dunántúli vármegyéket veszem — hogy azoknak alispánja, főszolgabírói, főügyészei és más közigazgatási hivatalnokai az illető vármegyéknek régi, tősgyökeres, magyar keresztény familiáiból származnak, mert senkinek sem lehet hibájául felróni azt, hogy grófi vagy hercegi, vagy akár munkáscsaládból származik. De igenis arra kell törekedni, hogy a vármegyéket az egyes nagy érdekeltségek, a nagybirtok, a nagytőke ne sajátitsa ki egészen magának, hanem kizárólag a tehetség és az arravalóság jogán kerülhessenek be a vármegyébe akár a grófnak, akár a bárónak, akár pedig a munkás, földmives vagy kereskedő embernek gyermekei. Ha ezt a jogos és igazságos álláspontot a kormányzat el fogja fogadni, akkor az ország oly közigazgatási tisztviselői kart fog kapni, amelyben feliétlenül megbizhatik és amely azt a felfogást fogja képviselni, amelyre ebben az országban ma olyan óriási nagy szükség van. Én ezt a törvényjavaslatot fajvédelmi és keresztény politikai szempontból nézem és fajvédelmi és kereszténypolitikai szempontból szükségesnek tartom, hogy a közigazgatási reformra vonatkozó törvényjavaslat mielőbb beadassék és az független legyen, jó legyen, egyszerű, népies, demokratikus és gyors legyen. Ezeket voltam bátor elmondani, s bátor vagyok a következő határozati javaslatot beterjeszteni. Megjegyzem, hogy ebben a határozati javaslatban sem árulok el rebellis szándékot, mert ebben ugyanaz foglaltatik, amit Rarafiáth Jenő t. képviselőtársam, talán 20—25 képviselő aláirásával már beterjesztett, de fontosnak és kivánatosnak tartom, hogy a t. belügyminister ur lássa, hogy a baloldalról is ezt kívánják, ezt óhajtják a képviselők. (Olvassa :) »Határozati javaslat. Utasítsa a nemzetgyűlés a belügyministert, hogy a vármegyei alkalmazottak létszámának szabályozásáról szóló törvényjavaslatot, mely rendeleti utón úgyis életbe lépett már, vonja vissza, s helyette, tűzze azonnal napirendre a közigazgatás reformjáról szóló törvényjavaslatot.« A benyújtott törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés bal/elől) Elnök: Szólásra következik? Hébelt Ede jegyző: Östör József! Östör József: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy e törvényjavaslat általános vitájánál egészen röviden felszólaljak és pedig azért egészen röviden, mert a részletes tárgyalásnál leszek bátor több módositást benyújtani és azokat megindokolni. Itt csak anynyit tartok szükségesnek előadni, amennyi többé-kevésbé a törvényjavaslat általános anyagához tartozik s ami ahhoz kell, hogy a részletes módosításaim is megérthetők és megfelelően indokolhatók legyenek. T. Nemzetgyűlés! Azzal nagyjában tisztában vagyunk, az összes különböző pártállásu szónokok felszólalásai után, hogy a javaslat nem elégíti ki teljesen a hozzáfűzött várakozást. Még azok is, akik a javaslatot elfogadják, — magam is ezek közé tartozom — mostohának tartják azt. A javaslat valóban nemcsak a többi tisztviselővel és hivatalnoki karral szemben mutat határozott mostohaságot, hanem az 1904 : X. te.-kel szemben is, amelyet akkoriban Tisza István hozott az országgyűlés elé és amelynek tulajdonkópeni célja az volt, hogy a vármegyei tisztviselői karnak anyagi helyzetét lassankint, fokozatosan az állami tisztviselői karnak a helyzetével azonositsa. Néhány eklatáns példára fogok rámutatni. Amig pl. a nem is egyetemi iskolát végzett tanfelügyelő, vagy a fegyházigazgató bekerülhet a V. fizetési osztályba, addig e javaslat szerint még egyetemi iskolát végzett megyei tisztviselők sem juthatnak oda. A vármegyei tisztviselői kar egyáltalában teljesen el van zárva a gyógykezelés és a gyógyszerek igénybevétele tekintetében az állami tisztviselői kart megillető segélytől, s idevonatkozó kérelme, fájdalom, eddig — bizonyára financiális okok folytán — meghallgatásra nem talált. De visszafejlődés látható az 1904 : X. törvénycikkel szemben is, amelyet Tisza István hozott ide, akinek pedig a mólyen t. belügyminister ur ugyebár a tanítványai. Ugyanis amig ebben a törvényben az árvaszéki ülnökök, akik-