Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.
Ülésnapok - 1922-59
A nemzetgyűlés 59. ülése 1922. évi november hó 23-án, csütörtökön. 155 nak ujabb csorbításával az eddigi választási rendszer helyett a kinevezési rendszert óhajtja megvalósítani. (Az elnöki széket Almásy László foglalja eh) Bár el kell ismernem, hogy az Ausztriával való szerencsétlen állam kapcsolatunk felbomlásával a közigazgatás államosításának legerősebb ellenindoka megszűntnek tekintendő, mégis azt hiszem, hogy az ország sorsáért aggódok igen jelentékeny tábora épen az ország jövője érdekében nagyon jelentős indokokat fog találni a vármegyei önkormányzat teljes épségében való meghagyása, sőt talán némely tekintetekben annak kiterjesztése érdekében is. Nem tartom magamat jövőbe látó, kiforrott politikusnak ; az én jövőbelátásom mindössze abban az állandó áhítatban, abban az erős akaratban, abban a szent megGyőződésben gyökerezik, hogy kell valaminek történni, ha a poklokon keresztül is, de Magyarország ebben a megalázó, ebben a megcsúfolt, ebben a megcsonkít ott állapotában sokáig nem maradhat, (ügy van! a Ház minden oldalán.) Ha minden becsületes ember összefog, előbb-utóbb el kell következnie annak az időnek, amikor Európa közepén egy határaiban visszaállított, erős Magyarország fogja teljesíteni nemzeti és világpolitikai hivatását, (ügy van! jobbfelől és a középen.) Addig pedig, amig ezt el nem értük, szerény nézetem szerint kerülnünk kell minden olyan mélyreható rendszerváltoztatást, amely nem szolgálja az ország területi épségének magasztos gondolatát, hanem ahelyett azt a nemzeti erőt, azt az egységet, amely hazafiasán összelett forrasztva, lazábbá és esetleg erőtlenebbé teszi. Pedig erre a nemzeti egységre, amely az egységes párt és az egységes pártot támogató többi pártok kialakulásában nyert külső kifejezést . . . Dénes István: Belsőleg nem, csak külsőleg! Horváth Zoltán : Erről lehetne beszélni ! (Zaj a jobboldalon.) Berki Gyula: Olyan egységesek belsőleg is vagyunk, mint önök. Horváth Zoltán : Csak más a tempó ! Dénes István : A népszeretetben egységesek vagyunk. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Propper Sándor : Kérdezzük meg a népet ! Elnök : Tessék csendben maradni, képviselő ur. (Egy hang balfelol: Kérdezzük meg, de csendőr nélkül ! Egy hang a középen : Olvassa a Népet !) Csendet kérek, képviselő urak. Dénes István : Az a Nép a tietek ! Elnök : Csendet kérek. Tessék, képviselő ur, tovább folytatni a beszédét. (Halljuk! Halljuk!) Mokcsay Zoltán: Ez az egység, t. Nemzetgyűlés, a körülöttünk ólálkodó és végromlásunkra szövetkezett úgynevezett utódállamokkal szemben egyedüli pozitív erősségünk, (Ugy van! jobbfelől.) akár a politikai belát ás ? akár a logika, akár a józan ész szemüvegén át nézzük is a körülményeket. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Nézetem szerint ezt az egységet nem lenne szabad megrázkódtatásoknak kitenni még abban az esetben sem, ha a közigazgatás államosítása kézzelfogható eredményeket jelentene a végrehajtó hatalom hatályosabbá tétele szempontjából. Mert vájjon ki fog bennünket meggyőzni arról, hogy a kipróbált és nehéz időkben hatalmas nemzeti ellenállásra alkalmasnak bizonyult vármegyei önkormányzati erő egész teljességére nem lesz-e a nemzetnek még az eddiginél is nagyobb mértékben szüksége, ha a ránk következő bizonytalan külpolitikai elhelyezkedésünkre gondolunk ? Hiszen telve van a magyar levegő titkos óhajtásokkal, titkos reménykedésekkel, titkos törekvésekkel. Vannak, akik a régi osztrák-magyar monarchia visszaállítása bői, (Egy hang jobbfelől : Vannak, sajnos !) vannak, akik a szociáldemokrácia eszméiből . .. Berki Gyula : Az önök elvbarátai között ! Dénes István : Isten ments ! Mokcsay Zoltán : . . . mások német, viszont mások az olasz nemzettel való szövetkezésből ; vannak olyanok is — s én is ezek közé tartozom — alak a magyarral fajrokon turáni testvémépekkel való kapcsolat felvételéből óhajtják kialakítani a magyar jövendőt. Drozdy Győző: Hogyne, Kemal basával való rokonszenvezés ! (Egy hang jobbfelöl : Éljen Kemal basa!) Trockij barátja! Elnök : Csendet kérek ! Propper Sándor: önök küldtek diszkardot, nem mi ! Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni ! Mokcsay Zoltán : Én azt gondolom, hogy ekkora bizonytalanság közepett nem lenne helyénvaló a kipróbált önkormányzati testületek jogkörének megcsonkítása, nem lenne helyénvaló a magyar alkotmányosság védőbástyáinak megrongálása, nem lenne helyénvaló egy ilyen mélyreható rendszerváltoztatás behozatala, mert azt a látszatot kelthetné, hogy mi ebben a minden emberi jogokat lábbal taposó, nyílt erőszakkal megcsonkított kis országban, ebben a siralomvölgyében, ebben a ránk nézve Prokrusztesz-ágyban véglegesen be akarunk rendezkedni. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Mindezeket azért mondottam el, t. Nemzetgyűlés, mert ha tüzetesebben szemügyre vesszük a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot, lehetetlen fel nem fedeznünk benne, hogy már ezt is megérintette az államosítás szellője. A törvényjavaslat 3. §-a ugyanis az egynél több fizetési osztályba sorozott vármegyei tisztviselői állásokat egy összesített országos létszámba sorozza s ezzel áttöri a vármegyei tisztviselőknek vármegyékként kialakult régi zárt státusát. De amennyiben a törvényjavaslatnak ez az intézkedése a vármegyei tisztviselők érdekeit előnyösen Befolyásolja és a vármegyék ön- » kormányzati jogát lényegileg nem érinti, a magam részéről elfogadom, s azt hiszem, hogy ezzel az újítással a vármegyei tisztviselők maguk is meg lesz2Q*
