Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-58

136 A nemzetgyűlés 58. ülése 1922. < állandó, a jövőre nézve hasznos munkát. Ha pedig ez a feltevés nem következnék be, vagyis hamarább állna be a likvidáció szüksége, ami azt mutatná, hogy reményeink és törekvéseink nem váltak be, akkor megkapjuk a gépekbői a valuta esése következtében származó nyereségét az állam részére. Megjegyzem, hogy a másik vállalkozó fél, t. i. a Délivasut Részvénytársaság hasonló alapon ment bele ebbe a vállalkozásba, amennyiben reá vonatkozólag ki van mondva, hogy a Délivasut Részvénytársaság az egyesítésnél a maga gépeit és egyéb cselekvő vagyonát nyereség nélkül, vagyis beszerzési áron tartozik a részvénytársaságnak átengedni. Tehát ugyanaz a beszerzési ár érvényesül itt is, mint az állami átadás értékelésénél. Az állam apportja azonban mindenesetre nagyobb értékű, mint amennyit a Délivasut Részvénytársaságnak igy bevitt apportja kitesz és épen itt van az az ellenérték, amit fizettünk azért, hogy megfelelő vállalkozás kezébe tegyük le az üzemet. Ha ennél megfelelőbb, jobb szerződést lehetett volna kötni, arra mindenesetre igyekeztünk volna. Mi ezt a magunk részéről megfelelőnek tartottuk és megfelelőnek tartjuk ma is. A kérdés az, hogy szakértők Ítélete szerint igazunk van-e, vagy sem. B tekintetben bátran bárkinek döntése alá bocsátom a dolgot, aki nem pártpolitikai szempontból nézi ezt a kérdést. (Helyeslés jobb/elől.) Ami a további pontokat illeti, megjegyezni óhajtom még a hitelkérdésre vonatkozólag, hogy szerződéses kötelezettséget nem is vállalhattunk arra nézve, hogy a jegybank adjon-e hitelt vagy sem. Mi a jegybankot sokkal autonómabb intézménynek létesítettük és sokkal autonómabb intézményként akarom fent ártani, semhogy a jegybank kárára vagy számlájára kötelezettséget vállalnék. Itt pusztán arról van szó, hogy egy uj vállalat alakul Magyarországon, amely egész működését és jövő koncepcióját illetőleg előreláthatólag alkalmas lesz arra, hogy ugy, mint bármely más hasonló vállalat Magyarországon, részesedhessék a jegybank hitelében. Ëpugy, amint a malmok, a szeszgyárak és egyéb vállalkozások a jegybankhoz fordulhatnak és hitelt kaphatnak, ez a vállalat is előreláthatólag alkalmas lesz erre. Ebben a reményben és ebben a várakozásban mondottuk azt, hogy hitel elnyerése iránti kérelmét a jegybanknál támogatni fogjuk, amint támogatjuk valamennyi oly közgazdasági vállalatnak ily irányú törekvését, amely az egyforma elbánás alapján a jegybanknál hitelt igényelhet. Ami a 30 millió koronát illeti, — mondom — a szerződés ebben a tekintetben ugy rendelkezik, hogy ezt a vállalkozók fogják visszafizetni és kívánatra váltót is adnak erről a 30 millió koronáról. A vezetők kérdésére vonatkozólag megjegyzem, hogy már az előzetes szerződésben gondoskodás történt arra nézve, mi történjék a most alkalmazott személyzettel és mi történjék a dologi kiadások, nevezetesen a beszerzések eszközlése tekintetében, Előrelátható volt, hogy ilyen alapos évi november hó 22-én, szerdán. rezsim változás alkalmával a vezető valószinüleg nem fog megmaradni. Hiszen épen az volt a cél, a törekvés, hogy olyan uj szellem vitessék be a vállalkozásba, amely sokkal nagyobb produkciót fog eredményezni. Ezt tehát előre láttuk és mint minden ilyen nagy változás alkalmával, most is gondoskodtunk arról, hogy az ottani alkalmazottak megfelelő módon kielégíttessenek, illetőleg nyugdíjaztassanak. Gondoskodtunk egyben arról is, — és erre a magam részéről minden szerződésben igen nagy súlyt helyezek — hogy magyar emberek, magyar munkások, magyar tisztviselők alkalmaztassanak ott, megengedve természetesen minden ilyen külföldi bekapcsolás alkalmával azt, hogy bizonyos kis rész külföldiekből is állhasson. Ez mir dig igy volt, akkor is, amikor az ágyugyári szerződést kötöttük még régen, a békeidőben, amikor megkötöttük a szerződést az erdélyi földgáz hasznosítására nézve és amikor megkötöttük a szerződést a mai Magyarországon lévő földgáz hasznosítására. Ezek majdnem sablonos rendelkezések, illetőleg határozmányok ezekben a szerződésekben. Ugyancsak ilyen sablonos az is, ami a magyar ipar biztosítására vonatkozik, nevezetesen, hogy itt kell a beszerzéseit eszközölnie, bizonyos eshetőségektől eltekintve, amikor esetleg megengedhető a külföldi beszerzés is. Ami a versenytárgyalás hiányát, illetőleg a szerződés megkötésének lehetőségét illeti, erre vonatkozólag csak annyit jegyzek meg, hogy már az előadottakból, az egész koncepcióból kétségtelen, hogy ilyen ügyekre épugy nem lehet versenytárgyalást kiírni, mint ahogyan nem lehet a földgáz hasznosítására vagy más ilyen nagyszabású közgazdasági dolog lebonyolítására sem, mert hiszen ez legfeljebb európai pályázat lehetne, amely európai pályázaton azután jelentkezhetnének a különböző vállalkozók. Magyarországi pályázat azért nem lehetséges, mert jeleztem, hogy az idegen szakértelmet, az idegen tapasztalatot szerettük volna valahogy értékesíteni a magunk javára. Tehát inkább érdeklődésről, tudakozódásról volt szó, hogy t. i. érdeklődjünk minden kínálkozó lehetőség iránt. Ezt meg is tettük, hiszen meglehetősen hosszú ideig folyt ez a tárgyalás és a ministerelnök annak idején annak a bizonyos tanulmányi társaságnak létesítésére is azért helyezett súlyt, hogy mód és alkalom nyíljék arra, hogy mindenféle ilyen terv és vállalkozás lehetőségét megbeszéljék. Mondom tehát, a dolgok lebonyolításának ez az egyedül lehetséges módja. Végül, ami azt az észrevételt illeti, hogy a törvény értelmében nem lehet megkötni a szerződést, erre nézve megjegyzem, hogy itt ingatlanról nincs szó, itt gépekről, berendezési tárgyakról van szó és olyan szerződésekről, amelyek szintén átmentek az illető uj vállalat tulajdonába. Ami ezeket a szerződéseket illeti, ezek átmentek az összes jogokkal és összes kötelezettségekkel. Ilyen szerződést kötni másnak is lehet, mint amilyet annak idején az állam is kötött. Annak átruházása valami