Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.
Ülésnapok - 1922-58
A nemzetg y 'ales 58. ülése 1922. évi november hó 22-én, szerdán. 137 különös előnyt csak abban az esetben jelentene, ha kizárólag ezek a turfaterületek volnának Magyarországon, és ka ezek az államkincstárra nézve valami olyan kiváló előnnyel megkötött szerződések volnának. A helyzet ebben a tekintetben az, hogy azok a szerződések kielégitőek és megfelelőek ugy az egyik, mint a másik szerződő fél részére, hiszen különben az uj társaság se vette volna azokat át. Mindenesetre megfelelő és jó, hogy ezeket átadhattuk a vállalkozás tulajdonába, mert hiszen ott ma a munkálatok megkezdéséről van szó, ez egy beállított terület, épen ezeknek kiaknázása céljából. Megjegyzem, hogy a Déli Vasút Társaság is természetszerűleg átadta a maga szerződéseit. S ebben a tekintetben nem vagyok egészen biztos, de azt hiszem, hogy az ő szerződései kedvezőbb feltételeket tartalmaznak a Déli Vasútra, mint amilyeneket az általunk átadott szerződések tartalmaztak volna az államra nézve. Végül meg kell emlékeznem a részvénytársaságba az állam által delegáltak ügyéről. E tekintetben a helyzet az, (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) hogyha mi befolyásunkat és irányításunkat ebben a vállalkozásban fentartani és érvényesíteni kivánjuk, akkor mindenesetre kell ott megfelelő képviselőkről gondoskodnunk. Ezeknek a képviselőknek kijelölése azonban az után történt meg, hogy a szerződés megköttetettt, tehát nem állitható az, hogy azok az urak, akik most a társaság vezetőségébe belekerültek, a maguk részéről forszírozták volna az ügylet megkötését, hiszen valószínűnek tartom, hogy talán még tudomásuk sem volt arról, hogy ilyen szerződés meg fog köttetni, eltekintve a tisztviselőktől, akiket méltóztatott említeni, és akik a szerződés tárgyalásában, megkötésében és lebonyolításában résztvettek és részt fognak venni a jövőben is azért, hogy épen a mi intencióinkat ott érvényesítsék és biztosítsák. Ami a tisztviselők általában való részvételét illeti ilyen részvénytársasági vagy más vállalkozásokban, erre vonatkozólag azt hiszem, egy ízben már volt alkalmam kifejteni álláspontomat, amely abból áll, hogy az állam a maga vállalkozásainál, s nevezetesen azoknál, amelyekben nagyobb vagy kisebb résszel van érdekelve, nem nélkülözheti az ő tisztviselőinek oda való delegálását. Igenis, szükséges, hogy azok, akik azzal a kérdéssel foglalkoztak, akik talán az egész szerződést megkötötték, és itt irányító közreműködést is kifejtettek, oda menjenek továbbra is, és az állam ezek utján gyakorolja a maga befolyását és irányítását az illető vállalatokra. Más azután a fizetés kérdése. Ebben a tekintetben álláspontom az, — s ezt igyekeztem eddig is keresztülvinni, — de mindenesetre teljesen preciz és következetes keresztülvitele a dolognak csak akkor lesz tehető, ha ebben a tekintetben majd törvényt alkotunk, — hogy az illető vállalkozás ne a tisztviselőnek fizessen, hanem fizesse be azt a díjat, ami neki jár, az állampénztárba és az illető minister legyen az, aki annak a tisztviselőnek egy megállaNBMZETGYÜLÍ3SI NAPLÖ, 19g2—1926, — V, KÖTET, pitandó díjazást a szerint ad és utalványoz, ami az ő munkájának eredményét erre megfelelőnek találja. (Helyelslés a jobboldalon.) Ez az álláspontom általában a tisztviselői érdekeltetést illetőleg a részvénytársaságokban. Ezt a legtöbb helyen nagy általánosságban keresztül is vitték, de a pénzügyministeriumban majdnem teljesen. Tudomásom szerint ez már másutt is folyamatban van, de egészen következetesen csak akkor lesz keresztülvihető, ha ezt törvényben fixirozzuk. Ez az, amit a tőzegszerződésre vonatkozólag sine ira et studio elő tudok adni, s egyébként is, mint minden szakkérdésben, ugy ebben is szívesen állok rendelkezésre. Ami pedig a támadást illeti, — mert hiszen ez a dolog tülajdonképen elsősorban a mimsterelnök ellen volt kihegyezve, — (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) erre vonatkozólag csak azt ismételhetem, amit beszédem legelején mondottam, hogy ne méltóztassék ezt az állást olyannak tekinteni, hogy azokat, akik itt működést fejtenek ki, dolgoznak és igazán lélekkel igyekeznek munkálni az állam ügyét, mint valami szabad madarat tekinthetik és bármiféle váddal vagy sértő kifejezésekkel illethetik . . . Rassay Károly : Vásárhelyen szokták ! Kállay Tibor pénzügyminister ; ... azért, mert meg méltóztattak ítélni egy szerződést anélkül, hogy meg méltóztattak volna hallgatni másokat is, akik ahhoz hozzászólhatnak, s anélkül, hogy az megfelelően letárgyaltatott volna. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Mayer János : Személyes kérdésben kérek szót. Elnök ; A szó megilleti a képviselő urat. Mayer János : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Haüjuk! a jobboldalon.) Csak egyetlen megjegyzést kívánok tenni Rupert Rezső t. képviselőtársam interpellációjának személyemre vonatkozó részére, valamint Rassay Károly t. képviselőtársamnak ellenem tett összeférhetlenségi bejelentésére. Rassay Károly : Az még nem lehet vita tírgya ! (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Mayer János : Rupert Rezső t. képviselőtársam hosszura nyúlt interpellációjának bevezető részében beszélt keresztény politikáról, keresztény irányelvekről . . . Temesváry Imre : összevissza mindenről ! Mayer János : ... és következetlenséggel vádolta a kormányt és mindenki mást. En nem kutatom, hogy Rupert Rezső t. képviselőtársam mennyiben volt konzekvens a keresztény irányelveket és a keresztény politikát illetőleg rövid pályafutásán. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Nem arról van szó !) Rassay Károly : Még ma sem ül egy igazgatóságban Tószegi Freunddal ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Mayer János : T. Nemzetgyűlés ! önök támadtak, összehordtak hetet-havat, tehát méltóztassék megengedni, hogy egyetlen mondattal is
