Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.
Ülésnapok - 1922-55
A nemzetgyűlés 55. ülése 1922. és elrománositják őket. A romániai ipartörvényt teljesen jogtalanul Erdélyre is kiterjesztették. A legnagyobb igazságtalanságokat, a legnagyobb rablást, a legnagyobb visszaélést azonban mégis a román birtoktörvény végrehajtásánál tapasztaljuk. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon és balfelöl.) T. i. teljesen máskép határozták meg a ki nem sajátitható* birtokok maximumát odaát, Romániában és ideát Erdélyben. Nemcsak a nagy-, nemcsak a közép-, hanem a kisbirtokokat is ki lehet sajátítani, h birtok magyar ember kezében van, sőt a telepeseknek a magyar telepítési törvény alapján odaítélt birtokát is csökkenthetik egészen ötholdnyi területig. Teljesen máskép határozták meg az árakat is. Mig odaát Romániában az 1916—22. évek átlaghaszonbérének negyvenszeresét állapították meg megváltási árul, addig ideát, Erdély területén, az 1913. évi forgalmi áron történik a megváltás. Természetes, t. Nemzetgyűlés, hogy mindez a magyar birtokosok elpusztítását célozza, s végeredményben ezt is fogja eredményezni, ha magyar kormány több eréllyel nem lép fel a román kormány ellen. (Igaz! ügy van! jobbfelöl és a baloldalon.) Haller István : Hol volnának ők, ha mi ezer éven át igy bántunk volna velük ? Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! Az atrocitásokat hagytam utoljára. Az atrocitások terén egyszerűen a középkort is megszégyenítő botrányos^ esetek történtek. Borotvával vágott sebek sózása, tüszurás körmök alá, homlokcsont repesztés, forró tojás a hónalj alatt, ujjesontok törése, felakasztás, hipnotikus vallatás, kutyaketrecben hálatás téli időben, kicserélés előtti utolsó kezelés, véresre vert foglyok kényszerítése, hogy egymást is verjék, vallatás meztelenre vetkőztetéssel és tüzes vassal való sütögetéssel. (Nagy zaj a Ház minden oldalán. Félkiáltások • Ezek az entente kedvencei ! Igazi balkáni banda ! Gyalázat !) A budapesti Szabadság-téren lévő Kelet szobrára kellene most rámutatnom, ezeknek hallatára, ahol Csaba vezér, mint a magyar erő és öntudat jelképe a kopjához láncolt Erdélyt megtestesítő alak bilincseit széttöri, az aléltságából ébredező alakot magához ragadja és elszántan várja azt a pillanatot, hogy a magyarságon esett gyalázatot megtorolja. (Igaz! Ugy van! Zaj és félkiáltások balfelöl.) Bogya János: Elfog jönni ez a pillanat! .(Egy hang a balközépen : Nem sokéiig fognak mosolyogni !) Szilágyi Lajos : Eelháboritó ez az igazságtalanság és az a vakmerő rablás, amit végrehajtanak, de még f lháboritóbb, t. Nemzetgyűlés, az a nemtörődömség, amelyet mindezzel szemben a szerződésekért garanciát vállaló nagyhatalmak mutatnak. (Igaz! Ugy van! Félküáltások balfelöl : Cinkostársak !) Ezért felszólítom innen az ellenzéki padokról a kormányt, álljon már egyszer az ententeval szemben is talpára. (Igaz! NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1922—1926. — V. KÖTET, évi október hó 20-án, pénteken. 9 Ugy van ! Helyeslés balfelöl.) Hadd lássuk végre azt a bizonyos erőt. (Igaz! Ugy van! Felkiáltások balfelöl : Hol van a külügyminister ur ? Egy hang a balközépen ! Telefonál Foincarénak !•) Hagyja végre abba a gerinctelen, a bátortalan, a megalkuvó, a meghunyászkodásnak látszó politikát és cselekedjék; (Igaz! Ugy van!) mindnyájan mögötte leszünk, ha ilyen erélyes lépést tesz. (Igaz ! Ugy van ! Helyeslés.) Gróf Apponyi Albert, mint a békedelegáció elnöke a megcáfolhatatlan érvek egész sorozatát az ékesszólás erejével is megerősítve vonultatta fel annak idején történelmi jogaink, gazdasági közös érdekeink, és a népszavazás elrendelése érdekében. Mindhiába! Süketek és vakok akartak lenni és azok is maradtak bíráink a mi ügyünkben, mig most akaratukon kivül megtörtént Erdélyben is a megakadályozott népszavazás. Mire várnak még? Világtekintélyek, akik Eomániában jártak, köztük a Népszövetségi Unió alelnöke, akit most vendégül tisztelhetünk Budapesten, Dickenson ur Romániában járva azt mondta: »Ne feledjék el az utódállamok, hogy jelenlegi állami határaikat csak annak ellenében kapták és némelyikük csak ugy láthatott napvilágot, hogy ennek fejében a kisebbségek védelméről szóló békeszerződési rendelkezésekhez csatlakoztak. Ha ezek az államok megtagadták volna ezeket a feltételeket, ma vagy nem léteznének, vagy egészen más határaik lennének.« Mély hálával vesszük az ilyen előkelő helyről jövő igaz, jóindulatot sugárzó meleg szavakat. Elkeseredett és tűrhetetlen lelkünk hovatovább csak a cselekedeteknek hisz. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Kérve kérjük angol, francia, amerikai, olasz és japán barátainkat, akik közül ma többen itt tartózkodnak Budapesten, mint a Magyar Külügyi Társaság vendégei, hogy a szerződésekben vállalt garanciákat nemzetük becsülete kérdésévé avassák fel. (Igaz! Ugy van! Taps jobbfelöl és a baloldalon.) Most már mindenki láthatja, — láthatják ők is mindannyian — hogy a békeszerződés állandósítja nálunk a nyomort, földönfutóvá teszi a hontalant, türelmetlenné a kitartót, kétségbeesetté a reménykedőt, gonosszá a jót, elkeseredetté az igazságban bizót és mindenre kaphatóvá a becsületest. Mit akarnak még itt a Kelet bástyáin ettől a szerencsétlen nemzettől ? •Jóvátételt emlegetnek híreink. Hát a mi felfogásunk szerint a most történtek után jóvátételt csak mi követelhetünk. (Igaz ! Ugy van ! Taps jobbfelöl, a, középen és a baloldalon. Felkiáltások bal felől : Tegyék ők jóvá vétkeiket !) Értsék meg az idejövő tiszteletreméltó idegenek, és ha övéikhez visszatérnek, térjenek vissza azzal, hogy Magyarország határai ugy vannak megállapítva, hogy abba belenyugodni nekik sem szabad. Mi pedig ezeknek a határoknak megváltoz2
