Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-58

A nemzetgyűlés 58. ülése 1922. vatást kell adni a városi és a megyei önkormányzatban, hogy ott teljes emberként végezhesse a dolgát, mert az ember-egészségügy van olyan fontos ebben az országban, hogy az egy egész embernek a munkáját igényelhesse és hogy annak egy egész ember szentelje a maga munkásságát Ha végignézünk azokon az intézkedéseken, amelyeket az egészségügy terén tesznek a vármegyék, a városok és a községek, akkor megdöbbenve látjuk azokat az eseményeket, amelyeknek nem volna szabad megtörténniük. Ennek tudható be az is, hogy az egészségügy az egész országban fokozatosan romlik, a csecsemőhalandóság ijesztő mérveket ölt, hiszen ez nem is lehet másképen akkor, amikor tudjuk, hogy a községi és járásorvosi állásoknak tekintélyes részét nem töltik be, még pedig egyrészt azért, mert azzal az illetménnyel, amelyet ez a törvényjavaslat is megállapít, orvost kapni nem lehet, másrészt azért, mert az orvoskérdést ma teljesen másodrendű kérdésnek tekintik és a legtöbb községben nem gondoskodnak arról, hogy az orvosnak megfelelő lakás álljon rendelkezésre, vagy pedig olyan fogat, amelyen a szomszéd községekbe is el tudjon járni, hogy az orvosi hivatását teljesíthesse. De itt van még egy másik fontos kérdés is, melynek végrehajtása a közigazgatásra vár. Ez az iparfelügyelet kérdése. Ez a kérdés nem a törvényhatóság hatáskörébe tartozik ; nem a közigazgatásnak feladata a felügyelet, hanem az iparfelügyelőké. Az iparfelügyelők azonban rendelkezési joggal nem bírnak, ugy hogy amikor bizonyos intézkedéseket kell tenniök, akkor ezeknek végrehajtása végett a főszolgabíróhoz kell fordulniok, akiknek pedig képzettségüknél fogva, de egyébként is sejtelmük sincs ezeknek a feladatoknak elbírálásáról és igy nem csoda, hogy a magyar közigazgatás megteremtette azt a csodabogarat, amelyet példaképen szoktak felhozni, hogy tudniillik amikor egy iparfelügyelő az egyik kazán vizsgálatról készített jelentésében azt közölte a főszolgabíróval, hogy megvizsgálta ebben és ebben a gyárban a kazánokat és kazánkövet nem talált, akkor a főszolgabíró utasította az illető gyárat, hogy a kazánkövet 24 órán belül szerezze be. (Derültség.) Itt van egy másik olyan terrénum is, amely a közigazgatásnak kellett volna és kellene hogy a feladata legyen, amely azonban épen azért, mert az egész vonalon ellenszenv van a nagyközönségben a közigazgatással szemben, úgyszólván teljesen elsikkadt, — ez : az iparhatósági panasznak kérdése. A közigazgatási törvényeink értelmében és az ipartörvényünk értelmében a munkaadó és munkavállalkozó között felmerülő ügyek első fóruma az iparhatóság, tehát a panasz a közigazgatás körébe tartozik. Gyakorlatban azonban ez a talán nagyon célirányos, mert gyors intézkedést igénylő rendelkezés teljesen elsikkadt, ugy hogy ma a legtöbévi november hő 22-én, szerdán. 115 J ben nem veszik igénybe ezt a jogorvoslati lehetőséget, elsősorban azért, mert azok, akikre ez rá van bizva, a képzettség hiánya miatt nem tudnak olyan munkát végezni, mint amilyent végezniök kellene ; másodsorban azért, mert nincs érzékük a munka elvégzése iránt ; harmadsorban pedig azért, mert a hozzájuk fordulóknak ügyes-bajos dolgait oly kényelmesen intézik el, hogy bármilyen késedelmes is legyen a rendes polgári birói elintézés, ezen az utón még mindig rövidebben végezhető el, mint a szimpla iparhatósági panasz utján. (Mozgás jobbfelől. Hálljuh ! Halljuk ! half elöl.) Az előttünk fekvő javaslat a városok fejlesztéséről szólnak. Amikor a belügyminister ur a törvényjavaslatot benyújtotta és a címét felolvasta, joggal hittem, hogy itt egy komoly reform készül, amely a magyar városok fejlesztését van hivatva előmozdítani. Amikor azonban kézhez kaptuk a törvényjavaslatot, láttuk, hogy az nem a városok fejlesztéséről szól, hanem a városok fejlesztéséről szóló törvénynek egyes intézkedéseit van hivatva kiegészíteni, és itt is nem a tárgyi rendelkezéseket óhajtja megváltoztatni, hanem tisztán személyi kérdésekről, állás-kreálásokról van szó, holott ideje lenne a nemzetgyűlésnek és a belügyminister urnák a magyar városok kérdésével is foglalkozni és a magyar városok fejlesztéséről is törvényjavaslatot terjeszteni a nemzetgyűlés elé. Kern lehet tovább tűrni a városoknak azt a hihetetlen elmaradottságát, amelyben ma vannak, azt a — mondhatnám — lezüllöttséget, amelybe talán önhibájukon kívül kerültek, főleg azért, mert az érdekeltek nem viselik szivükön teljes gondossággal a városok fejlesztését. Ha végignézünk a városokon, a városoknak vízszolgáltatásán, utakkal, csatornákkal való ellátásán, a világítás kérdésén, akkor oly nyomorúságot látunk az összes magyar vidéki városokban, amelyek mindegyikének pedig egy-egy kulturközpontnak kellene lennie, melyhez foghatót sehol a külföldön nem látunk. Fábián Béla: Nézzék meg Pestkörnyékét! Györki Imre : Ha 4000—5000 lakossal biró külföldi városba megyünk, meglep bennünket ezeknek a városoknak csinossága, rendezettsége, jó világítása, csatornázása, kövezett vagy aszfaltozott utai. Ha azonban végignézünk a magyar városokon, akkor azt látjuk, hogy a legnagyobb magyar városokban sincs kiépítve a csatornázás, ami, hogy közegészségügyi szempontból mit jelent, azt hiszem nem kell tovább magyarázni. A városok elmaradottsága mellett szól az is, hogy a városi embereknek — itt is azt mondom, hogy a képzettségük hiánya miatt és a nép érzéseitől és gondolkodásától való nagy eltávolodás miatt — semmiféle érzékük nincs aziránt, hogy az egyes városokat ellásák kórházakkal, megfelelő fürdőkkel, iskolával és hogy bevonják feladataik körébe a lakásépítés kérdését is, amelyről pedig kétségtelenül beigazoló15*