Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-58

1Í6 A nemzetgyűlés 58. ülése 1922. dott már, hogy elsősorban állami és községi feladat. A magyar városok és községek ezeket a feladatokat ellátni nem tudják, nem akarják, mert arra semmiféle érzékük nincs. Es ha nem látnám és nem érezném azt, hogy egy esetleges külföldi tanulmányút, — amelyet a magyar kormánynak szubvencionálni kellene a városok vezetőivel szemben és alkalmat kellene adni arra, hogy a városok emberei külföldi tanulmányútra menjenek, — csak azt jelentené, hogy egyes kiváltságosak külföldre menjenek, de onnan semmi maradandót haza ne hozzanak . . . Rupert Rezső : Nyaralni menjenek. Györki Imre : . . . akkor magam is azt mondanám, hogy tessék az államháztartásba beállítani egy nagyobb összeget, bármily nehezen is megy, amely lehetővé teszi, hogy ezeket az embereket, akik a városokat, törvényhatóságokat vezetik, küldjék ki tanulmányútra, hogy ott a külföldi intézményeket tanulmányozzák és azt, ami ott jó és hasznos, ültessék át a magyar városokba. Rothenstein Mór : Hol van ilyenkor a belügyminister ? Hedry Lőrinc: Menjen érte! Györki Imre : De itt van még egy másik kérdés is, amely bennünket, akik elsősorban a munkásságot képviseljük ebben a Házban, érdekel, és amelynek kell, hogy szószólói legyünk : a munkanélküliség esetére való gondoskodás kérdése. Külföldön mindenütt elsősorban a községek és a városok vették gondozás alá a munkanélküliség esetére való gondoskodás kérdését, mert ugy érezték, hogy ez elsősorban községi feladat. Á német városokban és Svájcnak jelentékeny számú községében és városában is látjuk a gondoskodást arról, hogy a munkanélküliek bizonyos ellátásban részesüljenek. Ezek a városok és községek gondoskodnak a közmunkák megszervezéséről is és arról, hogy ezek ne jussanak pusztulásra, hanem megmentessenek a társadalomnak és az államnak. De nem kell csodálkozni azon, ha nálunk ezeket a feladatokat nem látják el a törvényhatóságok, nem látják el a városok ; mert hiszen nálunk — ugy látszik — az összes közigazgatási tisztviselők abból indulnak ki, az a szellem vezeti őket, amelyet a belügyminister ur szokott hangoztatni. 0 ugyanis nem az állam egyik első polgárának tekinti magát, akinek példát kellene mutatnia a többi polgároknak, hanem mindenkor hivalkodni szokott azzal, hogy ő rendőrminister. Es ahogy rendőrministernek képzeli magát a magyar belügyminister, holott nem annak kellene lennie, ugy rendőrministernek és rendőrnek képzeli magát Magyarországon majdnem minden közigazgatási tisztviselő, sőt rendőrnek képzeli magát minden utolsó vármegyei, városi és járási díjnok is. Ebben az országban azt hiszi mindenki, aki a közigazgatásban él, hogy a legfőbb feladata csak az, hogy a közigazgatással, a közigazgatásévi november hó 22-en, szerdán. nak adott óriási hatalmával az egyes állampolgárokat vexálja. Bámulatos az a leleményesség, amelyet megtalálunk a magyar közigazgatásban akkor, amikor egyes nekik nem tetsző politikusokat vagy munkásokat kell üldözés alá vonni. Ha a leleményességnek azt a mértékét, amelyet az üldöztetésben megtalálunk, amelyet az internálásokban, az elzárásokban, a lap- és gyülósbetiltásokban a magyar szolgabirák fel tudnak mutatni . . . Rothenstein Mór : Első helyen áll ! Györki Imre: ... ha ennek a nagy-nagy, kiforrott és kifejlődött leleményességnek csak egy kis részét fordítanák arra, hogy ebben az országban becsületes és jó közigazgatást teremtsenek, akkor — mondhatnám — Magyarország a legjobban lenne közigazgatva az összes kulturállamok között. Azonban azt látjuk, hogy ha valamely polgára ennek az országnak a közigazgatáshoz fordul és ott valamely ügyes-bajos dolgát kell elintéznie, ha csak egy szimpla helyhatósági bizonyítványt akar megszerezni, vagy pedig egy szegénységi bizonyítványért fordul a helyhatósághoz, akkor ennek a bizonyítványnak megszerzéseért napokig kell sorbaállnia és hetekig kell várnia, amig ezt a szimpla közigazgatási aktust el tudják végezni, ellenben nyomban kész a közigazgatás akkor, amikor valakinek internálását vagy elzárását kell kimondani. Hegymegi-Kiss Pál: Ez az a rendszer! Györki Imre : Azt a rendőrszellemet, amelyet a minister ur hangoztat, ki kellene küszöbölni a magyar közigazgatásból, hogy ezáltal az a bizalmatlanság, amely kétségkívül megvan a közigazgatással szemben, teljesen eloszlattassék, és meglegyen a magyar közigazgatással szemben legalább is a bizalomnak az a része, amely kétségtelenül megvan a magyar bíróságokkal szemben. Mert ha a bíróságok itt-ott hoznak is egy-egy olyan ítéletet, amely visszatetszést szül a nagy tömegek között, amely talán pillanatnyilag megrendíti is a bíróságokba vetett hitet és bizalmat, ez a megrendülés csak napokig él, mert néhány nap múlva a bíróság egy ujabb ítélethozatallal kétságkivül rámutat arra, hogy ime, bizhatnak az állampolgárok a birói igazságszolgáltatásban. Olyan közigazgatási ténykedést ellenben sohasem lehet találni, amelyre nyugodtan mondhatjuk azt, hogy itt a pártatlanság kétségtelen jelei kimutathatók. Ez nem is lehet másként addig, amig a politikától nem mentesitik teljesen a közigazgatást, mig szét nem választják a kettőt és lehetetlenné nem teszik azt, hogy a magyar közigazgatás politikával foglalkozzék. A politikát teljesen ki kell kapcsolni onnan, mert mindaddig, amig a politikának bármiféle befolyása van a magyar közigazgatásra, addig becsületes, pártatlan közigazgatást ebben az országban várni nem lehet, mert a közigazgatás — amint láttuk — mindenkor politikai pártállás szerint fogja elbírálni az egyes tényeket,