Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-58

114 A nemzetgyűlés 58. ûlêse 1922.' és a városi önkormányzat felett. (Ugy van! a hal- és a szélsőbaloldalon.) A törvényhozásnak feltétlenül elébb kellett volna megalkotnia a vármegyei és a városok önkormányzására és a közigazgatás reformjára vonatkozó törvényt már csak azért is, mert ez a javaslat, amelyet beterjesztettek s amelynek célja az, hogy a tisztviselők helyzetén segítsen, ugy is már túlhaladott álláspont és pedig azért, •mert az alkalmazottak, akiknek az érdekét van hivatva ez a javaslat elősegíteni, az itt meg­adott magasabb illetményeket már ez év március elsejétől kezdve megkapják, tehát azok helyze­tén a törvényjavaslat elfogadása semmiféle segí­tést nem jelent; a kormány ugyanis ezt a javas­latot rendeleti utón életbeléptette már közvet­lenül a választást megelőzőleg, hogy igy módjában álljon azoknak a tisztviselőknek politikai szol­gálatát jutalmazni, akik a választásoknál a kormány eszközeiül odaadták magukat. De szükséges lett volna megvalósítani e törvényjavaslat előtt az önkormányzat és a köz­igazgatás reformját azért is, mert a közigazga­tás reformjának megalkotásával egyúttal meg­lett volna a lehetőség adva arra, hogy az uj közigazgatási reform utján már azokat az uj tisztviselőket válasszák meg, akiket az újonnan felépített önkormányzat és az újonnan kiterjesz­tett választójog alapján az önkormányzatba be­jött képviselőtestület akar megválasztani. Ma pedig az a helyzet, hogy mivel a tör­vényhatósági választói jog ezidőszerint megal­kotva nincs, ott még mindig teljesen labilis, teljesen kiszámithatatlan, törvénytelen állapot­tal állunk szemben. (Ugy van I a szélsöbalolda­lon). Az a helyzet t. i., hogy e törvényjavaslat törvényerőre emelkedése után a még be nem töltött állásokat betöltik, ugy, hogy ha a köz­igazgatás reformja megvalósul — ami ugyan nagyon kétséges — az újonnan választott tör­vényhatóságok már az összes állásokat betöltve találják és igy nem lesz idejük s módjuk arra,, hogy a nekik megfelelő és az uj törvényható­ságoknak megfelelő és alkalmas embereket vi­gyék be a közigazgatásba. Ez aztán csak azt jelenti, hogy az a nagy ür, amely ma a köz­igazgatási tisztviselők között és a nép, a nagy­közönség között általában megvan, még nagyobbá fog válni és még inkább eltolódások lesznek a nép és a közigazgatási tisztviselők között s még nehezebben fogják a közigazgatási tisztviselők megérteni a nép goldolkozását és a nép kíván­ságát. Sajnálattal kell ugyanis megállapítanunk azt, hogy ma tényleg egy teljes eltolódás van a tisztviselők s a nagy polgári és munkásközön­ség között, áthidalhatlan ür van közöttük azért, mert ugy lehet mondani, hogy ma a közigazga­tási tisztviselők tisztán csak az agrár-érdekelt­-ség sorából kerülnek ki, ott semmiféle felfrissü­lés a dolgozó nép tömegéből évtizedek óta nincs, az összes vármegyéket, városokat, sőt még % évi november hó 22-én, szerdán. községeket is családi hitbizományoknak tekintik egyesek és családi hitbizományként osztogatják az egyes stallumokat, családi hitbizománynak tekintik az egyes állások betöltését és egyes családok uralkodnak a vármegyékben, család­tagok töltik be a főispáni, alispáni, főszolgabírói és szolgabírói állásokat, sőt a többi állásoknak egy jelentékeny részét is. Kállay Tamás: Halljunk egy ilyen családot! Györki Imre : De súlyos sérelem a nagy­közönségre az is, hogy a mai közigazgatásra olyan sok águ feladatot rónak rá, amelyet — épen a közigazgatási tisztviselők képzettségé­nek hiánya miatt — megoldani nem tud ; olyan szétágazó ma a közigazgatás, hogy külön képe­sítés nélkül a közigazgatási feladatot az az ál­lamtudományi vizsgával biró főszolgabíró vagy szolgabíró ellátni ma nem fogja. Kellene, hogy nemcsak jogi képzettségű emberek, — mert hi­szen az államvizsgát igazán nem lehet jogi kép­zettségnek nevezni — üljenek be a közigazga­tásba, hanem ott komoly szerepet juttassanak az orvosoknak, komoly szerepet juttassanak a technikai képzettségű embereknek. Ha ezt az uj közigazgatás során megvalósítjuk, akkor bi­zonyára sokkal közelebb tudunk jutni a felada­tok megoldásához, mint ma. Annak a sokféle feladatnak az elvégzése, amit ma a közigazgatásnak el kell végeznie, azért is nehéz az egyes közigazgatási tisztvise­lőknek, mert sem a belügyministerium, sem pe­dig más hatóság nem gondoskodott olyan egy­séges útmutatónak az elkészítéséről, amely sza­bályozná, megalkotná és törvénybe, vagy legalább is egy könyvbe, egy útmutatóba foglalná azokat a szabályokat, amelyek alapján ma a közigaz­gatási tisztviselőnek el kellene járni. Aki a közigazgatási praxist ismeri, aki látja is azokat a végzéseket, amelyeket a köz­igazgatási tisztviselők kibocsátanak, azok meg­döbbenve tapasztalják, hogy a közigazgatási tisztviselők már régen elavult rendeletekkel igazgatnak ma is, amit részben azzal lehet ma­gyarázni, hogy egyrészt nem vetnek gondot arra, hogy az újonnan életbeléptetett és kihir­detett rendeleteket és törvényeket figyelembe vegyék, másrészt pedig kétségtelen az is, hogy ebben a nagy kusza össze-viszáltságban, — amelyben ma különösen a háborúk után és a forradalmak után vannak az egyes közintézmé­nyeink — ma igazán embernek kell lenni és na­gyon képzett közigazgatási tisztviselőnek annak, aki a rendeletek tömkelegében el tud igazodni. ( Ugy vom ! a szélsobaloldalonj De, t. Nemzetgyűlés, az imént szólottam már arról, hogy a közigazgatási tisztviselők mellé, általában a jogi képzettséggel birok mel­lett még más képzettségű tisztviselőket is kell beállítani. Nem szabad megelégednünk azzal, hogy az orvos csak tanácsadóként szerepeljen a közigazgatásban vagy a városi életben, vagy a megyei önkormányzatban, az orvosnak olyan hi-

Next

/
Thumbnails
Contents