Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-58

A nemzetgyűlés 58. ülése 1922. évi november hó 22-én, szerdán. 113 léphessenek elő. Ez a rendelkezés a legnagyobb mértékben sérelmes a törvényhatósági joggal felruházott városoknak VI., a rendezett tanácsú városoknak VII. fizetési osztályba besorozott főtisztviselőire nézve, akik ilyenformán, bármeddig is szolgáljanak, az V-, illetve a VI. fizetési osztályba való előlépéstől el vannak zárva. Igazságtalan ez a rendelkezés az állami tisztviselőkkel szemben, akik közül a főiskolai képzettséggel birok kivétel nélkül eljuthatnak az V. fizetési osztályba, sőt az V. fizetési osztályba jutnak főiskolai képzettség nélkül a tanfelügyelőségi és egyes kezelési szakokban levők is. Nagy elégedetlenséget váltott ki a városi tisztviselői karban a törvényjavaslatnak az első-, második- és harmadosztályú aljegyzőkre vonatkozó rendelkezése is. A törvényjavaslat ugyanis az aljegyzőket meghagyja az eddigi fizetési osztályokban, az első aljegyzőt a VIII., a másodaljegyzőt a IX, a harmadosztályt! aljegyzőt a X. fizetési osztályban. Szembeötlő ennek a rendelkezésnek igazságtalansága a vármegyei alkalmazottakkal szemben. A vármegyei alkalmazottak illetményeinek szabályozásáról szóló törvényjavaslat a törvényhatósági városi első aljegyzővel egy fizetési osztályban levő másodfőjegyzőket a VII, sőt VI. fizetési osztályba, tehát két fizetési osztállyal előbbre helyezi és a városi másodaljegyzőkkel egy fizetési osztályban levő vármegyei aljegyzőknek megnyitja a VIII. fizetési osztályba való előlépés lehetőségét. Ezzel a törvényjavaslat saját kettős céljával jut ellenkezésbe. A törvényjavaslat kettős célja pedig az, hogy egyfelől a köztisztviselők állásuk fontosságának megfelelően nagyobb tekintélyt kölcsönző, magasabb fizetési osztályba jussanak, másfelől a mindinkább nehezebbé váló megélhetési viszonyok közt nagyobb javadalmazással látassanak el. Érthetetlen tehát, hogy az aljegyzői kar, mely a városi igazgatás fontos szerve, különösen az első aljegyző, aki rendesen osztályvezető, a vármegyei tisztviselőkkel szemben igy mellőzve és a magasabb fizetési osztályba való előhaladástól kizárva, ilyen méltatlan elbánásban részesüljön. Folytatódik a törvényjavaslat sérelmes rendelkezése a műszaki és orvosi képesítéssel biró tisztviselőknél. Ezeket nem sorolja a javaslat azokba a fizetési osztályokba, amelyekbe képzettségük, állásuk fontossága és felelősségük szempontjából be kellene jutniok, és ezáltal veszélyeztetik azt, hogy a mérnöki és orvosi kar a hatáskörükhöz szükséges súlyt és függetlenséget azzal az elfogulatlansággal érvényesítsék, melyet talán fokozott mérvben követel meg tőlük a városok fejlődése. A kezelő- és segédszemélyzet tagjaira nézve szintén sérelmes rendelkezéseket tartalmaz a törvényjavaslat. Különösen kiéleződik a törvényjavaslatnak az egyenlő elbánás elvével merőben ellenkező rendelkezése a városi adóhivatalok NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1922—1926. — V. KÖTET. tisztviselőivel szemben. Mig ugyanis a vármegyénél szolgáló ós csupán a négy középiskola igazolására kötelezett kezelőtisztviselők a VII. fizetési osztályba léphetnek elő, addig a városi kezelőtisztviselők, mint az irodaigazgató, a IX., a városi adótisztek, kiknek pedig középiskolai végzettséggel és államszámviteli vizsgával kell birniok, csupán a X. és XI. fizetési osztályba juthatnak. Ezeket a kiáltó sérelmeket kívántam röviden előadni és reájuk az jgen t. Nemzetgyűlés becses figyelmét felhívni. En a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom, mert teljes tudatában vagyok annak, hogy a belügyi kormány kellő megértéssel van a városok nemzetvédelmi, gazdasági és kulturális jelentőségével szemben és jóindulattal viseltetik a tisztviselők iránt. Az igen t. Nemzetgyűlés igen sok tagja előtt, miután városi képviselők kevesen vagyunk, talán ez a javaslat kicsiny jelentőségűnek és az én felszólalásom kicsinyesnek fog feltűnni, (FélMáltások balfelől : Dehogy !) de ha át méltóztatnak gondolni azt, milyen fontos közigazgatási érdek, hogy a tisztviselők kedvvel, szeretettel és lelkesedéssel szolgáljanak, ha át méltóztatnak érezni azt, hogy a városok azok a pillérek, amelyeken a boldogabb jövő Magyarországnak kell felépülni, ugy én azt hiszem, hogy az én szavaim nem voltak a pusztában elhangzó szavak. (Általános helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Bodó János jegyző : Györki Imre ! Györki Imre: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! a szélsöbdloldalon.) Ha az utolsó húsz év politikai nyilatkozatait, kormányprogrammjait figyelembe vesszük, ugy mindenkor azt látjuk, hogy a közigazgatás reformja egyike azon törvényjavaslatoknak, amelyeket a mindenkori kormány a nemzetgyűlés, illetve a törvényhozás elé akart terjeszteni. Ha azonban megnézzük, hogy tényleg ilyen javaslat tétetett-e vagy csak a kezdeményezés megvolt-e, akkor megállapíthatjuk, hogy nemcsak nem hozták a törvényjavaslatot ide a nemzetgyűlés elé, de ezzel a problémával még nem is foglalkoztak komolyan és semmit sem tettek abban az irányban, hogy a vármegyei, városi és a községi önkormányzatot valamiképen átalakítsák, oda a modern idők szellemének megfelelő törvénnyel bevigyék a modern haladást. Nem tették meg az egyes kormányok ezt azért, mert az a felemás helyzet, amiben ma a vármegyék és a városok önkormányzata van, mindenkor kellemes volt az államhatalomnak, mert ez a mostani önkormányzat tág lehetőséget ad a kormánynak arra, hogy beavatkozzék az önkormányzat hatáskörébe; egyrészt lehetőséget ad, hogy az önkormányzat érvényesítse a maga akaratát, másrészt pedig akkor, hogy ha kellemetlen az államhatalomnak ez az önkormányzat, akkor módjában áll akár a főispán kivételes hatalmával, akár az önkormányzat felfüggesztésével korlátlanul uralkodni a megyei 15