Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-46
A nemzetgyűlés 46. ülése 1922. Eőri-Szabó Dezső: Az én kerületemben vettek is vissza olyan földet, amely nem volt jól megmunkálva! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: A t. képviselő ur erősen kiemelte a vagyondézsma progresszióját. Készséggel elismerem, hogy amit a vagyondézsmánál progressziónak állított, az tényleg progresszió, még pedig nagyon erős progresszió. Nem vonom kétségbe azt, ami a valóságnak megfelel, hogy az ezer holdon felüli birtokosok, akik természetben kötelesek leadni a földet, aránylag nagyobb vagyondézsmaváltságot fizettek, mint az ezer holdon aluliak. Ez azonban nem évi adó, hanem egyszersmindenkori vagyonváltság, mely az adó keretébe nem számitható be. A t. képviselő urnák az adótörvény ellen emelt kifogásaira a pénzügyminister ur fog válaszolni, nekem csupán egy megjegyzésem volna az erdők adójára. Tudom kötelességemet, hogy mint földmivelésügyi ministernek az erdők fentartására mindent el kell követni, tehát az adónál is vigyázni kell, hogy az erdőket tönkre ne tegyük és a gazdákat el ne riasszuk az erdők továbbfejlesztésétől. Rövid pár napi otthonlétem alatt megnéztem községemben az uradalmi erdők és legelők adóját és megnéztem a közbirtokosság erdő- és legelőadóját. Lent Somogyban az én községemben az erdő- és legelőadó az uradalomnál ép úgy, mint a kisgazdáknál egy kg és 30 dkg gabona. Nem tudom, hogy az ország többi részében hogyan van, de ha az egész országban ebben az átlagban vannak az erdők és a legelők kataszteri tiszta jövedelem alá felvéve, mint nálunk, ahol kataszteri holdanként 1 kg 30 dkg gabona az adó, akkor ezt az adót nem tartom olyannak, amely tönkretenné az erdőgazdaságokat. Lehetnek azonban vidékek, ahol a kataszter magasabban van felvéve, mint nálunk. Ezt csak felvilágositásképen mondom. Az előttem szólt t. képviselő ur is, tegnap Haller István képviselőtársam és mások is, szóba hozták, hogy a földmivelésügyi ministeriumnak nincs gazdasági programmja, nem látják a gazdasági programmot, és ennek hiányát érzik. Haller István képviselő urnák ezt a nyilatkozatát szinte csodálom abban a formájában, mert ő azt mondta, hogy a pénzügyi kormányzatnak nem szabad fukarkodnia, hanem minden áldozatot meg kell hoznia a mezőgazdaság fejlesztése érdekében. Nagyon helyesen mondta, mert a helyzet az volt eddig, és t. képviselőtársam, mint a volt kormányok tagja, tudja, hogy a ministertanácsokon, ha a földmivelési ministerek olyan javaslatokkal jöttek, amelyekhez nagy pénz kellett, a pénzügyministerek rendszerint azt mondták, hogy az állam olyan pénzügyi helyzetben van, hogy teljesíteni nem lehet. Ebben igaza van a t. képviselő urnák. De én azt tartom sajátságosnak, hogy amikor a t. képviselő ur szükségét látja annak, hogy ezután nagyobb pénzösszegek fordíttassanak a többtermelésre, évi szeptember hó 6-án, szerdáin,. 91 akkor ezt a törvényjavaslatot, amelynek megszavazása és az adók beszedése után jövünk csak abba a helyzetbe, hogy a pénzügyminister pénzt adhasson a mezőgazdaság fejlesztésére, nem szavazza meg. Haller István : Először is nem jövünk abba a helyzetbe, azon kezdem. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Ha pénzt akarunk befektetni, akkor először a pénzt kell megszerezni (ügy van! a jobboldalon.) és csak ha megszereztük, tudjuk a befektetéseket eszközölni. (Ugy van! a jobboldalon.) Haller István : Most sem lesz elég a folyó kiadásokra. Gr. Bethlen István ministerelnök : Ha nem elég, akkor még annál inkább meg kell szavazni ! Szabó István {nagyatádi) földmivelésügyi minister : De azt kívánni, hogy mezőgazdasági súlyos befektetéseket eszközöljünk — ami nagyon helyes — de hozzá nem járulni ahhoz, hogy a szükséges pénzhez hozzájussunk, ebben nem látok konzekvens gondolkozást. Haller István: Ep az ellenkezőjét bizonyítottam. Nem nagy befektetéseket sürgettem. — Ellenkezőleg ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi . minister : Mezőgazdasági, földmivelésügyi programúiról beszélni lehet és kell, de először is kijelentem, hogy én nem szoktam görögtűz mellett dolgozni, és jobban szeretem a csendes, alkotó és szorgalmas munkát. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem előre szoktam beharangozni, hogy mit akarok csinálni, mert oly viszonyok között élünk, hogy igen sokszor a kormány vagy egyik másik minister nem azt alkotja meg, amit akar, hanem azt, amit a viszonyok megengednek. (Ugy van! jobbfelöl.) Előre beharangozni óriási terveket, amelyeket lehet üdvözölni, éljenezni, de azután a szomorú mostoha viszonyok között nem lehet végrehajtani: ezt nem tartom helyesnek. Azok, akik gazdasággal foglalkoznak, vagy bármiféle más vállalkozással, amihez pénz kell, nagyon jól tudják, hogy egy üzletet fejleszteni vagy egy gazdaságot mintagazdasággá átalakítani tőke nélkül nem lehet. Olyan gazda, aki örököl egy birtokot, mely tele van adóssággal és még hozzá hitele sincs, lehet akármilyen képzett, tudományos gazda, lehetnek a legnagyobb tervei, a leggyönyörűbb eszméi a többtermelésről, mindaddig, amig anyagi erőhöz nem jut, hogy tudását ós akaratát érvényesítse, eredményesen gazdálkodni nem tud. (ügy van! a jobboldalon.) így vagyunk az államháztartással is. Ebben a helyzetben van államháztartásunk is. Sokan vannak Magyarországon emberek, akik nagyon jól tudnák, hogy mit kell csinálni és végre is tudnák azt hajtani, de helyzetünk olyan, hogy nincs hozzá tőkónk, hitelünk és igy a legjobb szándék, a legnagyobb tudás, a legnagyobb szorgalom sem érheti el azt, amit elérni akar. 12*
