Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-46

88 A nemzetgyűlés 46. ülése 1922. könnyen lehetséges — ha tekintetbe vesszük, hogy a kormány a budapesti tőzsde árjegyzései szerint állapítja meg a búzaárakat és azt a birtokost terheli a vasúti fuvar s az is, hogy a saját búzáját sokkal olcsóbban kénytelen eladni, mint ahogy a budapesti tőzsde jegyzi, mondom, előfordulhat az az eset — hogy szemben az 1920. évi XXIII. tcikk 12. §-ával, az adó többet fog kitenni, mint a birtok jövedelmének 75°/o-a. Azt hiszem, ez elég erős progresszió, ami a nagybirtokot terheli. (Ugy van! balfélöl és a balközépen.) De méltóztassék megengedni, hogy arra nézve is, hogy az előbb Emiltett Hegedűsféle adódemagógia milyen progressziót idézett elő az országban, néhány konkrét példát hozzak fel. Az előbbi egy tényleg élő példa volt, ez azonban egy feltételezett példa. Három birtokkategóriát veszek, mindegyiknek kataszteri tiszta jövedelmét 10 koronára teszem. Veszek egy 225 holdas birtokot, ez fizetett vagyonváltság címén 234.000 koronát ez alapon és megmaradt a birtokosnak az egész birtoka. Szabó István (nagyatádi) föidmivelésügyi minister : Ezer kovonával ! Ha lefizette ! Őrgr. Pallavicini György: Lefizette! Szabó István (nagyatádi) föidmivelésügyi minister: Van, aki nem fizette le! Őrgr. Pallavicini György : Egy 900 holdas, vagyis négyszer akkora birtok fizetett ugyanezen az alapon — mindig számítva a 10 korona katasztrális jövedelmet — 1,008.000 koronát. Egy négyszer akkora birtok tehát alig fizetett a négyszeresnél nagyobb összeget. Vegyünk egy 1800 katasztrális holdas ugyanilyen kategóriájú birtokot, attól elvesznek 270 holdat — mert a vagyonváltság végrehajtva még nincs, most folyik. Ha egy hold egyenlő tiz métermázsa búza árával, akkor fizetni fog 19'8 milliót ; ha egy hold megfelel 20 métermázsa búzának — és ez felel meg, a mai 7000 koronás árnál, — akkor fizetni fog 37"8 millió koronát, tehát négyszer akkora birtok 81-szer, illetve 162-szer akkora vagyonváltságot fizet. Azt hiszem tehát, hogy ilyen progressziót még egy keresztény polgári és agrár kormány is méltányolhat és senkinek sem lehet kifogása az ellen, hogy ezt a progressziót Hegedűs minister találta meg. Ha ezt kapitalizáljuk, akkor 5 és V-^/o-os tőkésítéssel 20 millió telne ki, de tudjuk, hogy 5 és V^/o-kal nem lehet tőkésíteni. Tehát 80-szoros progresszióról van szó. Nem hiszem, hogy a nyugati demokrata államokban volna ilyen progresszió ; lehetséges, hogy ha Kelet felé kacsintunk, ott ilyet találunk, csakhogy azt nem adónak és nem vagyonváltságnak nevezik ott. Eelesleges rámutatni arra, hogy milyen óriási igazságtalanság történt akkor, amikor 1000 holddal lett megállapítva az a határvonal, amely szerint az adóalany a vagyonváltságot évi szeptember hé 6-án, szerelem, természetben, avagy pénzben fizetheti le, mert hiszen itt a 999 holdas birtokos és az 1001 holdas birtokos között, épen az előbbi példa folytán, óriási igazságtalanság és különbségtétel történt. Azután tavaly le lehetett fizetni ezeket a tételeket 1000 koronás alapon, ma pedig mindenütt 7000 koronás buzaalapon kell az adókat fizetni, és nem a gazdák hibája, hogy a vagyonváltság a mai napig sincs keresztülvive, mert hiszen a vagyonváltság végrehajtási utasítása csak hat és fél, vagy hét hónap múlva következett be, ugyanakkor pedig nincs kivetve a vagyonváltság az ingó vagyonra és ugyanakkor egyáltalán nincs az kivetve a házbirtok vagyonra. Ha egy állam arra kényszerült, hogy vagyonváltságot hozzon be, akkor az osztó igazság elvénél fogva a legelemibb, amit követelhetünk, az, hogy ez a vagyonváltság egy és ugyanazon napon legyen kivetve és keresztülvive az összes kategóriákra, minden termelő osztályra nézve. Ezt elmulasztotta a kormány és igy elkerülhetetlen, hogy igen sok esetben kettős adóztatás ne forduljon elő. Hogy még röviden visszatérjek a kérdésre számszerűleg, — nem akarom az igen t. nemzetgyűlést untatni — kijön az, hogy egy ezer holdon aluli birtok vagyonváltságként 112 kilogramm búzát fizetett egyszersmindenkorra, vagyis fizetett összesen 112.000 koronát, egy 1000 holdon felüli birtokos pedig — amig földjét el nem veszik — évi buzaárendában 10-szer 7 és fél, vagyis 1050 koronát fizet lioldankint, Végeredményben ezen számítás szerint ötévi bér egyenlő az 1000 holdon aluli tőke összegével. A kormánynak ezen előbb jelzett taktikáját, hogy az egyes foglalkozási ágakat és a gazda és munkás viszonyát e javaslattal megbolygatja, mi sem jellemzi jobban, mint az általános kereseti adóról szóló törvénynek az a követelése, hogy a gazda hajtsa be a cselédje kereseti adóját. Azt hiszem, hogy ez ellen az egész gazdatársadalom, amennyiben egyáltalában hallatja a szavát, a legélénkebben és leghatározottaban tiltakozik. Ma gazda és mezőg sági cseléd közt a kommunizmus után, hála Istennek, ismét egy olyan bensővé vált viszony fejlődött ki, hogy ez a kérdés feltétlenül megbontaná azt az egyetértést, amely ma annyira szükséges és amely a mezőgazdasági üzemeknél, igen kevés kivétellel mindenütt, fennáll. De különben is egy agrárállamban semmi egyedet nem lehet jobban kiragadni és rajta kimutatni a létminimumot, mint a gazdasági cselédet, hiszen a gazdasági cseléd helyzete mindenesetre jelzi azt a létminimumot, ugy a cseléd intelligenciájánál, mint függőségénél fogva, és azt hiszem, hogy nála kisebb gazdasági egyed nem létezik egy agrárországban. Világos tehát, hogy a létminimumnak nála meg kell lennie és hogy ezt a létminimumot ki kellene mondania a kormánynak, s a gazdasági