Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-46

A nemzetgyűlés 46. ülése 1922. cselédek bizonyos kategóriáinak feltétlenül adómentességet kellene adni. Annál inkább szükséges ez, mert akkor magától következik az, bogy a köztisztviselők, az állami tisztviselők is ezen létminimumba fognak kerülni. Mert nem hiszem, hogy volna állami köztisztviselő, aki — ez nagyon szórnom, de sajnos, igy van — elérné egy gazdasági cseléd évi jövedelmét. Ennek következtében az állami köztisztviselők ezen a címen is adómentességet élveznének, pedig a kormánynak, azt hiszem, nagyon meg kellene gondolni, hogy a köztisztviselők más címen is adómentesek legyenek, mert képtelenség az, hogy az állam az egyik kezével adjon, a másikkal meg elvegyen, hogy fizetést adjon és azt adóval megrójja. Ez tisztán az adminisztrációnak megnehezítése s igen sok felesleges munkát és felesleges tisztviselő tartását jelenti s az adminisztráció lényeges megkönnyítése volna az, ha az összes állami alkalmazottak adómentességet élveznének ép ugy, mint a katonaság és a hasonló intézmények adómentességet élveznek. Méltóztassanak megengedni, hogy mielőtt beszédemet befejeznénk csak egypár szóval említést tegyek még az erdőbirtokot sújtó földadóról is. Azt hiszem, felesleges hangoztatnom, hogy csonka Magyarországon milyen óriási jelentőségük van az erdőknek és hogy, sajnos, milyen kevés erdő van és hogy ez a kevés erdő is milyen rossz állapotban van. Ha mi ilyen magas adóval sújtjuk az erdőket, ez végeredményben annak a kevés és rossz erdőnek is tönkrejutását jelenti. Ha ugyanis háromkoronás átlag kataszteri tiszta jövedelmet veszünk az erdőknél, akkor egy háromkilós buzaadó egy jól vezetett erdőnél is a jövedelemnek cirka 40 %-át jelentené, anélkül hogy a többi adóról még egyáltalában szó volna. Hogy mennyire nem veszi tekintetbe maga a kormány a buzavalutát, erre jellemző az erdők ügye. Különben a földmivelésügyi minister ur talán másfél évvel ezelőtt ígérte meg, hogy a fa-kormánybiztosságot megszünteti, — ez csak most jut eszembe — de azóta sem történt meg. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Mert jól dolgozik. Őrgr. Pallavicini György: Itt a Házban méltóztatott erre nézve Ígéretet tenni. Ismétlem, hogy mennyire nem veszi komolyan maga a kormány a buzavalutát, erre élénk példa az 1230. számú rendelet, amely szerint a kormánynak jogában van a tűzifa 30°/o-áig igénybevenni egy erdő kitermelését, vagononkint 20.000 koronáért. Nézzük meg, hogy a buzavaluta itt hogyan nyilvánul meg a kormány rendelete alapján. Békében egy vagon tűzifa belekerült minimum 120—130 koronába, vagyis 6—7 métermázsa búzába; ma 20.000 koronával 3 métermázsa búzára taksálva veszi el azt a fát, amikor egy vagon tűzifa piaci ára ma minimum 40.000 korona, úgyhogy tulajdonképen az állam a fatermelő fájának 15%-át ingyen veszi el. NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1922—1926 — IV. KÖTET. s

vi szeptember hó 6-án, szerdán. 89 Ilyen körülmények között az erdőt megterhelni és olyan földadóval sújtani, mint amilyent ez a javaslat kontemplál, azt hiszem, nagyon igazságtalan, különösen, ha figyelembe vesszük azt is, hogy rengeteg sok olyan erdő is van, amely nem terem semmit. Egész röviden volnék bátor az igen t. Nemzetgyűlés figyelmét felhívni arra, bár ez nem tartozik szorosan a szőnyegen fekvő adójavaslatokhoz, hogy akkor, amikor a kormány minden módon próbál jövedelmeket szerezni, miért van az, hogy az idegen missziók tagjai mentesek a forgalmi és a luxusadótól? (Helyeslés a baloldalon.) En azt találom, hogy ez óriási hiba. (Egy hang a balközépen : Skandalum !) Tudjuk, hogy a németek az idegeneket sokkal drágábban fizettetik meg, mint saját lakosaikat. Nálunk azonban az a helyzet áll elő, hogy az idegen missziók tagjai a mi pénzünkön élősködnek, szaladgálnak hónapo'c óta s a kormány nem tud tőlük megszabadulni, . . . Meskó Zoltán : Nagyun jól érzik itt magukat, miért is mennének el? Őrgr. Pallavicini György: Ezek az idegenek összevásárolhatják portékájukat, olcsóbban, mint mi, mert sem forgalmi, sem luxusadót nem fizetnek. (Mozgás.) 8 amikor ilyenek-történhetnek, akkor látjuk azt, hogy a kormány inségakciót kezd, ami azt hiszem, a kormány pénzügyi tehetetlenségének netovábbja. Arra még nem volt példa a világon, hogy kormány kénytelen legyen alamizsnáért fordulni a társadalomhoz. Elismerem, hogy igenis vannak a vidéken olyanok, akik nincsenek kellően ellátva a jövő télre, de ez kinek a hibája? Egyrészt azoké a magánosoké, akik nem adtak munkaalkalmat az odavaló népnek, amint hogy vannak esetek, amikor az illetők akár idegenből hozattak munkásokat, akár nem volt elég nagy szociális érzékük arra, hogy ellássák munkával az odavaló népet. De akkor ezeket tessék büntetni, nem pedig azt a társadalmat, amely eleget tett kötelességének, mert hiszen ismét csak az fog fizetni ennél az inségakciónál. A másik bűnös azonban maga a kormány, amelynek közgazdasági programmja nincs, amely csak adót akar srófolni, de nem gondoskodik arról, hogy hasznos és produktív munkaalkalmakat teremtsen. Ez a kormánynak lett volna a kötelessége. Mindezen indokoknál fogva nem fogadhatom el az előttünk fekvő törvényjavaslatokat, de ezeken kivül más indok is vezet arra, hogy azokat a magam részéről visszautasítsam s ebből az indokból az igen t. pénzügyminister urat teljesen kikapcsolom, mert azt hiszem, hogy ő a kormány jelenlegi politikájával igen keveset foglalkozik, mert túlságosan el van foglalva pénzügyi kérdésekkel és semmi esetre sem tehetem őt felelőssé a kormánynak múlt pénzügyi politikájáért. Egy olyan kormánynak, amely pénzügyi kérdésekben igen ritkán nyilatkozik, amely az 12