Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-45

A nemzetgyűlés 45. ülése 1922. kincsünk, az egyedüli fegyverünk, amellyel ezt az ezeréves Magyarországot vissza tudjuk nyerni. (Igaz! Ugy van!) Midőn teljes tudatában vagyok annak, hogy mi minden függ attól, hogy ezek az adótörvényjavaslatok a nemzetgyűlésen keresztülmennek-e, igen vagy nem : a magam részéről azokat a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénh helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Hébelt Ede jegyző: Pikler Emil! Pikler Emil : T. Nemzetgyűlés ! Gróf Hoyos Miksa t. képviselőtársam felszólalása után én, mint szociáldemokrata, akit ennek a fővárosnak úgyszólván nyomorgó tömegei küldtek be ebbe a parlamentbe, egészen különösen érzem magamat. Egy mágnással állok szemben, akitől a világnézeti különbségek egész óceánja választ el, s mégis ugy érzem, hogy az elismerés zászlaját kell előtte meglobogtatnom, mert láttam, jobban mondva hallottam a beszédéből azt, hogy egy jóakaratú, a hazáját igazán szerető férfiúval állok szemben, s nem olyan férfiúval, aki ezt csak hangoztatja. Hangsúlyozom, hogy igen lényeges eltérés van a mi felfogásaink között, s bár engem nem elegit ki az sem, amit mai felszólalásában tőle hallottam, mégis látom a jóakaratot, a jóindulatot, a becsületes igyekezetet, a méltányosságot, és azon mentalitás mellett, amelyben a ma uralkodó osztályok Magyarországon vannak, ezt igenis elismerem. Aki ebben az országban az utolsó esztendőkben, különösen a háború befejezése óta, a gazdasági élet jelenségeit a gondolkodó kortanu figyelmével kisérte, annak meg kellett állapítania azt, hogy az olyan férfiak, mint amilyen gróf Hoyos Miksa t. képviselőtársunk, nagyon ritkák ebben az országban. Nagyon kevesen vannak olyan férfiak, akik saját önző osztályszempontjukon felül tudnak emelkedni és igazán azt keresik, ami az ország javát szolgálja. Amikor az igen t. pénzügyminister ur egy igen gyenge, nagyon szerényen megszabott lépést igyekezett előre tenni az igazságos adóztatás felé, amely korántsem kielégítő, amely nagyonnagyon messze áll attól, amit mi, a dolgozó tömegek képviselői követelünk és amit követelnünk kell, akkor, mint a hangyaboly, mint a felriasztott méhkas tiltakozni kezdtek az érdekelt urak ezen adóztatási szándék ellen. Mondom, gróf Hoyos Miksa t. képviselőtársunk e tekintetben dicséretes kivétel. De ez a dicséretes kivétel is igazolja azt, hogy a Mária Terézia korabeli »Yitam et sanguinem, sed avenam non« jelszó ma is virulensen él ebben az országban, hogy azok az urak, akik társadalmilag, gazdaságilag és politikailag a hatalmat gyakorolják, most is azt tartják, amit már Verbőczy korában is hangoztattak, hogy akié a föld, azé a haza. Hát mi, akik ezekben a padokban NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1922—1926. — IV. KÖTET. 'vi szeptember hó 5-én, kedden. 57 ülünk, azt tartjuk, hogy akié a munka, azé a haza. Gaal Gaston : De nem 24 órát dolgoznak. (Zaj.)

m Pikler Emil : Gaal Gaston t. képviselőtársam legyen meggyőződve, hogy én nagyon szegény ember vagyok, egy huncut fillér vagyonom nincsen, dolgozom becsületesen éjjel-nappal. En nagyon tisztelem Gaal Gaston képviselőtársamat, aki talán valamivel idősebb is, régibb képviselő is nálamnál, de a magam részéről kikérem magamnak, hogy, kételkedjék abban, hogy eleget dolgozom-e. Én nagyon sokat dolgozom. (Felkiáltások balfelöl: Nem arról van szó!) Meskó Zoltán : Falun nem nyolc óra a munkaidő. Jól néznénk ki akkor! Pikler Emil : Ami Meskó Zoltán t. képviselőtársam közbeszólását illeti, ő arra céloz, hogy a munkások csak nyolc órát akarnak dolgozni. Engedje meg, a produkált munkamennyiség nem függ épen az időtől. Tudok elképzelni olyan, esetet, amikor valaki nyolc óra alatt többet végez, mint más húsz óra alatt. Ne tessék tehát ezen fennakadni, mert... (Zaj) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Méltóztassanak a szónokot meghallgatni. Pikler Emil : ... a munkásnak épugy vannak kulturális igényei, mint bármely más társadalmi osztály tagjainak, s ha az a munkás nyolc óra hosszat becsülettel megdolgozott és munkaadója vagyonát szaporitotta, akkor joga van megkövetelni, hogy saját szellemi, kulturális tőkéjét is szaporíthassa. Ezért van szükségük a munkásoknak arra a szabad időre, amelyre reflektálnak. Persze a mai gazdasági rend mellett az kellene az uraknak, hogy a munkások továbbra is baromi munkát végezzenek. (Nagy zaj és ellenmondások jobbfelöl és a középen.) Meskó Zoltán : Dehogy kellene az ! Vagyok én olyan szociális érzésű, mint az ur! Elnök (csenget) : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy méltóztassék az ilyen személyes jellegű nyilatkozatoktól tartózkodni. Pikler Emil : Mondom, ugyanezeket a szempontokat látom itt az adó javaslatokban is érvényesülni. Tisztelet és becsület a pénzügyminister urnák, az ő jó és helyes intencióinak, de neki sem volt kellő bátorsága ahhoz, hogy jó szándékait érvényesítse ugy, amint ezt az országnak gazdasági helyzete és szükséglete megkívánná. Hiszen látjuk, hogy maga a kereseti adó, hozadéki adónak van nevezve, ami tulajdonképen porhintés az adózó polgárok szemébe. A kereseti adó nem hozadéki adó, az nem egy vagyontárgy után vettetik ki, hanem a munkával megkeresett jövedelem után, én tehát mint szellemi munkás, mint könyvelő ember, aki legjobban érzem annak a társadalmi osztálynak, amelybe tartozom, t. i. a magánalkalmazottaknak nyomorát, mondhatom, hogy reánk nézve 8