Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-53

4CA A nemzetgyűlés 53. ülése 1922. és megfelelőnek tartom, a magam részéről meg akarom szavazni és nagyon kérem a t. Nemzetgyűlés minden tagját, hogy méltóztassanak ezt azok után a felvilágosítások után, amelyek — azt hiszem — az elhangzott aggályokat teljes mértékben megszüntetik, megszavazni. Megjegyzem különben, hogy ennek a dolognak érdemi tárgyalására csak a részleteknél kerülhet a sor; most arról van szó, hogy általánosságban fogadjuk el a javaslatot, amelyet mindenünnen kérek. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kivan szólni az előadó ur? Temesváry Imre előadó: Nem! Elnök : Ha az előadó ur nem kivan szólni, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az ingatlanok, a felszerelési tárgyak, az áruraktárak, az ipari üzemek és egyéb jószágok vagy on váltságának kedvezményes lerovásáról szóló törvényjavaslatot a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) A Ház többsége a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Az ülést 5 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Következik a törvényjavaslat részletes tárgyalása, elsősorban a cím. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a címet felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét). Elnök : Kivan valaki szólni ? (Nem !) Senki sem kivan szólni. A cím meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik az 1. §. Forgács Miklós jegyző (olvassa az 1. §-t). Elnök : Meg nem támadtatván, elfogadtatik. Következik a 2. §. Forgács Miklós jegyző (olvassa a 2. §4). Elnök : Kivan valaki szólni ? Forgács Miklós jegyző: G-aal Gaston! Gaal Gaston: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassanak megengedni, hogy e szakasznak tárgyalásánál megtehessem a magam tiszteletteljes észrevételét, hogy t. i. a szakasz világosabbá tételére szükségesnek látnám a szakasz első sorának »fizetni« és »a« szavai közé beszúrni a következő magyarázó szócskákat : »különkülön«, aminek az az értelme, hogy egészen világossá teszi azt az intenciót, hogyha ezen* vagyonváltságkötelezettségek közül bármelyik teljesíttetik, külön-külön megilleti ezeket az ezen javaslatban tervezett kedvezmény. Egyúttal ezt az alkalmat használom fel arra, hogy pár észrevételt tehessek azokra a felszólalásokra, amelyeket az általános vitánál tett tiszteletteljes megjegyzéseimmel szemben hallottam. Nevezetesen Ulain t. képviselőtársam hoszszasabban indokolta azokat az intenciókat, évi szeptember hó 18-án, hétfőn. amelyek az illető képviselő urakat a pénzügyi bizottságban vezették, amikor az eredeti törvényjavaslatot felborították. Épen ebben van a hiba, mélyen t. Nemzetgyűlés, jogi szempontból is, de nemcsak a- strictum jogi szempontjából, hanem törvényalkotási szempontból is, hogy sohasem szabad törvényt bizonyos intenciók szerint alkotni, hanem csak ugy, hogy az a hazának minden polgárára egyformán érvényes legyen. Itt nincsenek elsőrendű és másodrendű polgárok ; itt nincsenek proletárok és burzsujok, hanem a törvény egyforma mértékkel mérjen az egész , országban mindenkinek. Éppen erre jegyeztem meg azt, hogy nem helyes a törvényalkotásnak az a fajtája, amelyet a pénzügyi bizottság csinál, amely különbséget tesz proletár és burzsuj között, ha nem is sző szerint, de a lényegben, amikor intenciók szerint és nem aszerint alkot törvényt, amint azt a helyes törvényalkotás lényege, a jogfejlődés és jogi gondolkozás világszerte előirja. Már maga körülmény, hogy különbséget tesz az adófizetők között a kötelezettség tekintetében a t. képviselő ur, amikor azt mondja, hogy a pénz elértéktelenedése folytán egyes raktárak s egyes ipari vállalatok stb. sokkal kevesebbet fizetnének a jövő évben, mint amennyit eredetileg fizettek volna, ha a törvényjavaslat azonnal végrehajtatott volna, — teljesen helytelen. Vagy áll a pénz elértéktelenedése vagy nem. Ha áll, akkor mindenkire nézve egyformán áll és akkor a törvénynek nem szabad olyan különbségeket tenni, hogy a külön-külön százezer korona adóig nem veszi tekintetben a pénz elértéktelenedését, százezer koronán felül pedig tekintetbe veszi. Amint már az általános vitánál is megmondottam, a progresszió magában az alaptörvényben már érvényesült. Ott már a kisebb vagyonok sokkal kisebb kulcs szerint fizetnek, tehát a progressziós jogalkotási kötelezettségnek már eleget tettünk az alaptörvényben. A teljesítés kötelezettsége tekintetében progressziót semmiféle józan törvényalkotás, sehol a földtekén nem ismer; ez olyan novum, amellyel a magyar nemzetgyűlés mint kezdeményező, mint feltaláló állhat a világ törvényhozásai elé. Ami pedig a mélyen t. minister urnák azt a megjegyzését illeti, — csak egyetlenegy megjegyzésére kívánok reflektálni — amikor azzal érvel, hogy hiszen itt nem történik semmi jogfosztás, mert csak az, aki a fizetési kötelezettségét teljesiti, aszerint, hogy mikor teljesiti, részesül kisebb vagy nagyobb mértékben kedvezményben — sajnálom, hogy ezt az okoskodást nem tehetem magamévá, mert a fizetési kötelezettség beálltát az alaptörvény szabályozza. Az alaptörvényben pedig az van, hogy egyetlenegy adózó sem tartozik hamarább fizetni, mielőtt az illetékes pénzügyi közegek az adót rá kivetették, A fizetési kötelezettséget tehát az alaptörvény állapítja meg, az előttünk fekvő törvényjavaslat pedig nem fizetési kötelezettség