Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-53
A nemzetgyűlés 53. ülése 1922. vesztette, illetőleg nem értette meg azt az intenciót, amely a pénzügyi bizottságot ennél a módositásnál vezette. A pénzügyi bizottság nem kivánt jogoktól megfosztani és nem kivánt kedvezményeket elvonni azoktól, akik a váltság fizetésére kötelezettek. Nem kivánt semmi egyebet tenni mint azt, i hogy azt a váltságösszeget, amely különben megállapítandó lenne 100%-ban, felemeli 125 illetőleg 150°/o-ra abban az esetben, ha az illető előre le nem fizeti a váltságát. Ez a szisztéma tehát teljesen beleillik a törvényjavaslat szisztémájába, amely bizonyos intézkedéseket kíván megállapítani annak a célnak elérésére, hogy hamarább' fizettessék be az adó. Terminusok vannak megállapítva és az van mondva : aki eddig a terminusig befizeti, 100°/ 0 helyett 80%-kal teheti ezt ; aki a másik terminusig, az 85%-kal, aki a harmadik terminusig, az befizetheti a 100°/o-kal, aki pedig a negyedik terminusig az 125%-kal. Ez utóbbi két mód a nagy adózókra, az előbbi kettő a kis adózókra vonatkozik. Ez volt a pénzügyi bizottság felfog gondolkodása és abból a megfontolásból indult ki, hogy a korona értéke, amint már Ulain t. képviselő ur is rámutatott, igen jelentékenyen alászállt, ugy hogy az az érték, amelyet szem előtt tartottunk akkor, a mai viszonyoknak egyáltalában nem felel meg, és hogy ennélfogva indokolt és helyes ezt az értéket felemelni, tekintettel arra, hogy tényleg jóval kisebb megterhelést képez a mai végrehajtása a törvénynek, mint amire gondolt a t. Nemzetgyűlés akkor, amikor megkívánta állapítani annak idején. A pénzügyi bizottság tehát nem csinált egyebet, mint azt mondotta, hogy felemelem a váltságot 150°/o-ra, vagyis még egy felet hozzáadok arra az esetre, ha az illető csak későbbi időpontban fizet, ezt az elméleti felemelést azonban nem alkalmazom senki olyannal szemben, aki fizetési kötelezettségének a megállapított, meglehetősen hosszú határidőn belül ^eleget tesz. Én ebben nem láthatok a magam részéről semmi olyan körülményt, amely akár jogbiztonsági, akár egyéb szempontból észrevétel tárgyává volna tehető. Észrevétel tárgyává nézetem szerint csak az volna tehető, ha már most az igy bizonyos határidőn túli fizetés 150°/o-ban megállapított adóra nézve az kívántatott volna kimondatni, hogy ez a 150°/o-os adó egészen más megítélés alá esik, mint a 100°/o-os adó. Ezt azonban a pénzügyi bizottság nem kívánta kimondani és ha ebben a tekintetben nem egészen világos a szöveg, ezen a részletes tárgyalás során természetesen lehet segíteni, mert hiszen, mondom, az intenció egyáltalában nem ez volt. A helyzet tehát ugy áll, hogy azokkal szemben, akikre nézve épen a pénz elértéktelenedése miatt bizonyos határidő múlva nem 100%-kal, hanem 150%-kal állapittatik meg az adó, ezen 150°/o-os adót illetőleg ugyanazok a szabályok alkalmazandók, ugyanazok a kedévi szeptember hó 18-án, hétfon. 463 vezmények applikálandók, mint amelyek alkalmazandók, illetőleg applikálandók lettek volna a 100°/o-os adóra nézve. Minthogy azonban magában véve az a körülmény, hogy itt felemelés történik, jobban sújtotta volna a kis- és a középvagyonu embereket, ennélfogva a pénzügyi bizottság azt is kimondotta még, hogy ez az alkalmazás, ez az intézkedés nem vonatkozik csak a 100.000 koronán felüli váltságösszegek fizetésére. De, mondom, a helyzet, a jogi vonatkozásokat illetőleg az intenzió szerint teljesen tiszta. Megengedem, hogy a szöveg, amely hirtelenében szövegeztetett a pénzügyi bizottságban, adhat félreértésre okot; ezen a szövegen azonban változtatni, lehet. — Az intenció az, hogy ugy kezeltessék a 150°/o-os adó, mint a 100°/o-os adó. Ennek kifejezésre juttatása pedig annál könnyebben és annál inkább minden nehézség nélkül megtörténhetik, mert hiszen a kivetés de facto csak összes határidők lejárta után, április elseje után fog foganatosíttatni, tehát akkor kivetnek vagy 100%-ot vagy 150°/o-ot a szerint, hogy előre befizetés a megállapított határidőben megtörtént-e, vagy sem. A félreértés szóval eloszlatható egy megfelelő módosítás által és ugy gondolom, hogy ezzel tulajdonképen elestek mindazok az argumentumok, amelyeket Gaal Gaston t. képviselő ur a beszédében előadott, mert hiszen ahogyan én megértettem az ő beszédét, ő épen jogi szempontból, hogy t. i. konfiskatorius, kifogásolta a szóbanforgó rendelkezésnek felvételét, nem pedig abból a szempontból, amelyet Ulain t. képviselő ur hozott itt fel, hogy t. i. a korona elértéklenedése folytán bizonyos plusz-szolgáltatás ne állapittassék meg esetre, h cX c%Z illető a javaslatban említett hosszú határidőn belül sem felel meg azon fizetési kötelezettségének, amely a törvényben most előrefizetésre megállapíttatik. Még megjegyezni kívánom, hogy az a szabály, amelyet a pénzügyi bizottság elhatározott, nem vonatkozik a mezőgazdasági birtokokra, tehát csak a többi kategóriájára az itt felsorolt vagyontárgyaknak. Azt modhatom végeredményben, hogy itt olyan törvényalkotásról vagy olyan intézkedésről, amely bármi tekintetben bármily vonatkozásban lenne valamely háborús, kivételes jogalkotással, nézetem szerint nincs szó, hanem csak egy helyzet egyszerű konzekvenciájának levonásáról. Ezért a magam részéről köszönettel fogadtam ezt a javaslatot a pénzügyi bizottságban és ezt a pénzügyi bizottsági intézkedést és határozatot nagyon megfelelő, az adott helyzet kívánalmait respektáló határozatnak tartom. Mindazonáltal, tekintettel arra, hogy nem én voltam az, aki ezt javasolta, én magamra nézve abból a körülményből, hogy valaki ez ellen szavaz, semmiféle bizalmatlansági megnyilatkozást látni nem kívánok. (Helyeslés a jobboldalon.) A pénzügyi bizottság javaslatát helyesnek
