Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-52

444 A nemzetgyűlés 52. ülése 1922. évi szeptember hé 16-án, szombaton. Egészen méltányos és természetes, hogy ezek a tisztviselők és közegek, akik — hogy ugy mondjam — szünetnélküli szolgálatra vannak kényszerítve, ezért a hivatalos órájukon kivül teljesített szolgálátért díjazásban részesülnek. Az is kétségtelen, hogy ez nem elsősorban az állam érdeke és nem az állami rend szempontjából vannak ezek az őrségek felállítva, hanem elsősorban a színházi rend szempontjából, tehát elsősorban az illető színháznak érdekében. Ezért már 1881 óta állandóan a színházak fizették a színházakban felállított rendőrséget, az ott inspekciót tartó tisztviselőt s ezen a gyakorlaton ma sem. változtattunk. Természetes, hogy a korona értékének állandó romlásával kapcsolatban időről-időre méltánytalanoknak látszottak ezek a régebben megállapított inspekciós dijak, tehát azokat fel kellett emelni. Ilyen emelés történt először 1917-ben, azután 1918-ban, 1920-ban, majd 1921 februárban, 1922 január 1-én és most utoljára 1922 szeptember 1-én. Azok a fokozatok, amelyek az emelés fokát mutatják, teljesen arányban vannak a drágulással és — érdekes — teljesen arányban vannak a színházi jegyek árával. Míg 1881-ben az inspekciós rendőrtisztviselő 6 K-t kapott esténként, most szeptember 1-től kezdve 400 koronában állapítottuk meg a diját, tehát nem egészen egyezik az a szám. amelyet a képviselő ur mondott. Azt hiszem, hogy 400-szoros emelésre tetszett gondolni; ez abszolút túlzás, mert a 6 koronával szembeállítva a 40Ö-at, még teljes százszoros emeléssel sem állunk szemben. A magam részéről belátom, hogy a díjaknak emelése súlyt jelent a színházaknál, — nem beszélek a fővárosi színházakról, amelyek ezt elbírhatják — de viszont nem tudok elzárkózni az elől, hogy az a köztisztviselő, akinek az éjszakáját és estéjét raboljuk el, ennek a feladatának teljesítéséért ne kapjon igazságos és méltányos díjazást. Én tehát nem ott keresem a megoldást, hogy ezeknek a tisztviselőknek, rendőröknek stb. külön megállapított díját szállítsuk le. Én a megoldást másutt keresem. Minden színháznál meg van ugyanis állapítva, hogy hány rendőrtisztviselő, hány detektív, hány polgári ruhás rendőr, hány egyenruhás rendőr teljesít abban a színházban szolgálatot, és amint e kérdésben tájékozódtam, kénytelen vagyok megállapítani, hogy ezek az őrségek tulajdonképen túlságosan nagyok. Én a megoldást abban keresem, hogy revideálni fogom az őrségeknek ezt a megállapított számát és szentül meg vagyok Győződve róla, hogy a legtöbb esetben talán a felére is redukálhatjuk majd az ott,felállított őrök számát. (Helyeslés a, jobboldalon.) így az illető rendőrtisztviselő, illetőleg a rendőrközeg sem veszti el munkájának jogos jutalmát, másrészt pedig a színházak is abba a helyzetbe kerülnek, hogy a végösszeg, amelyet ezen a címen kifizetnek, a fele lesz annak, amennyit azelőtt fizettek. Az igen t. képviselő urnák köszönöm, hogy ezt a kérdést felhozta, mert magamnak is kelle; metlen volt, hogy tegnap a vidéki szinházigazga| tokkal erről a kérdésről nem tárgyaltam, de valói ban nem tehettem róla, minthogy nem is voltam I a ministerium épületében; korán reggel egy érteI kezletre kellett mennem és mire visszajöttem, az j országos főkapitány ur jelentette, hogy távolléí temben ő már fogadta a küldöttséget és tárgyalt | velük. Én ezeket az intézkedéseket, t. i. az őrségek ! létszámának leszállítását a legsürgősebben szán: dékozom megtenni, felkérem azonban a képviselő í urat és kérem a szinészegyesületi tagokat is, hogy i lássák be, hogy azt, amit spórolni akarnának az \ egyes inspekciós tisztviselőknek vagy rendőrök•i nek díján, azt nem az államon takarítanák meg, 1 hanem ezeken a feladatukat teljesítő tisztviselőkön és közegeken, akik megérdemlik, hogy jutal: maztassanak. Kérem tehát a képviselő urat, legyen szíves válaszomat tudomásul venni. Elnök : Kivan az interpelláló képviselő, ur szólni? Pakots József : T. Nemzetgyűlés ! Mindenesetre örömemre szolgál, hogy a minister urnák ;i beszédéből a megértésnek bizonyos meleg szelleme ; árad ki a kérdés felé, és már előző beszélgetésünk I kapcsán is azt a megnyugvást szereztem, hogy \ kétségtelenül a dolgok intézésében és szanálása; ban is jelentékeny részt fog vállalni a minister ur. i Azt az egyet azonban nem tudom megérteni, hogy i a rendőrdíjak felemelését miéit találja olyan , hozzáférhetetlen szentségnek a minister ur, amikor | azt látom, hogy nem egészen méltányos és aTány} lagos a rendőrdíjak felemelése pl. összehasonlítva a mozikat és sziriházakat. A mozik sokkal kisebb rendőrdíjakat fizetnek, mint a vidéki színházak. ; Már pedig a mozik 3—4 előadást tartanak naponta és sokkal erősebb üzleti tevékenységet folytatnak, ; mint a vidéki színházak. Ezt méltóztassék valahogy harmóniába hozni, mindenesetre ugy, hogy a szinház javára is essék a dolog, mert lehetetlen l az, hogy ne a színészetet támogassuk a mozival :

: szemben, bár én igazán nem vagyok arra hajlamos, hogy most épen a mozik ellen beszéljek, hiszen azok is nemes kulturmunkát végezhetnek, ha kellő módon végzik a munkájukat. Rá kívánok még mutatni arra, hogy a vigalmi adó is hihetetlen mértékben sújtja a vidéki színházakat és az is diszharmónia s dolog, hogy a budapesti bárok, mulatóhelyek ugyancsak azt a 10% vigalmi adót fizetik, mint a vidéki színházak. •(Ugy van!) Engedelmet kérek, igazi vigalomról inkább a bárokban lehet szó, és én azoknak az juráknak a mulatozását, akik a bárokba járnak, '• nagyon megterhelném, de könnyűvé tenném a színházba járókét azzal, hogy a színházak fejlődését és prosperitását biztosítanám. Kérem ezeknek a szempontoknak figyelembe; vételét, egyúttal pedig arra kérem a t. minister jurat, hogy sürgősen kegyeskedjék intézkedni ebben Jaz irányban, mert a helyzet az, hogy a vidéki ! színészet egyre-másra szünteti meg a maga őrhelyeit, már a debreceni színtársulat, az óbudai IKisfahidy-szmtársulat, továbbá a szegedi szín-