Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-52

A nemzetgyűlés 52. ülése 1922. évi szeptember hó 16-án, szombaton. 423 fektette a maga pénzét, a nagyközönségben természetesen megvan a hajlandóság arra, hogy ilyenféle módon, ha nem is nyer, de biztositsa legalább a maga értékének állandóságát, mert azt kellett sajnálattal látnunk és tapasztalnunk, hogy az az értéke, ami megvolt neki, ha azt pénzbe hagyta, elveszett, ha ellenben bármibe a világon befektette, megmaradt neki, sőt nyert is azon a befektetésen. Ez az a körülmény, ami káros, ez az a körülmény, ami helytelen és aminek megszüntetésére kell törekedni Es ha ezt méltóztatnak az alatt a mumus alatt érteni, akkor teljesen egyetértünk ebben a dologban. Azonban ennek megszüntetése, ennek a momentumnak eliminálása a magyar közgazdasági életből csak akkor lesz lehetséges, ha egyrészt a költségvetés, másrészt pedig a külföldi fizetési mérleg megjavitása, illetőleg megfelelő alakítása által oly helyzetet teremtünk, amely biztosítja részünkre a korona stabilizációjának lehetőségét. •'« Ha a korona emelkedni fog, ha az emberek azt fogják látni, hogy ha megtartják a pénzüket, akkor legalább is megmarad az értéke, sőt emelkedik, mig azzal szemben, ha áruba fektetik, vagy valamit vásárolnak rajta, akkor veszteséget szenvedhetnek a pénzzel szemben, akkor feltétlenül visszaáll az a régi állapot, hogy senki sém fog többé vásárolni, senki sem fog igyekezni kölcsönt, pénzt másoktól felvenni abból a célból, hogy vegyen, hanem ellenkezőleg, vissza fogja tartani a pénzét, meg fogja őrizni a maga pénzét és-ilymédon igyekszik a maga számára nagyobb értékeket biztosítani. Ezzel áll elő azután annak lehetősége, hogy viszont a bankok és a hitelintézetek kedvezőbb helyzetbe jutnak és néni lesz az az állapot, ami ma megvan, hogy épen annak a célnak biztositása érdekében, hogy a termelés fentartására hitelek mégis adhatók ; legyenek és hogy biztos hitelek legyenek adhatók annak a tevékenységnek lehetővé tételére,, hogy àz áruk a termelőktől a fogyasztóhoz jussanak, kénytelen pénzét és hitelét rendelkezésre bocsátani. Ami Rassay képviselő ur felszólalását illeti, megjegyzem, hogy már előbbi felszólalásomban is voltam bátor rámutatni arra, hogy a devizaközpontnál három kategóriát állítottunk fel az árukra nézve. • • Az elsőbe a nyersanyagok, a másodikba a többi szabadlistás anyagok, a harmadikba pedig a koncessziós eljárás alá eső áruk tartoznak. Már most az utasítás, illetve megállapítás az, hogy az első csoportba tartozó árukra nézve az igényeket, amennyire csak lehetséges, 100°/o-ig elégítsük ki és a legutóbbi három leszámolás alkalmával tényleg sikerült is ezt betartani, amennyiben — a legutóbbi három alkalommal — azt mondhatnám, már 100°/o'-ig honoráltuk ezeket az igényeket. Ami a másik csoportot illeti, arra voltam bátor jelezni, hogy itt kénytelenek vagyunk szem előtt tartani a közgazdaság szükségletét és a belső szükségletnek mindenkori alakulását. Ennélfogva nem koncedálhattuk és nagyon nehéz lett volna bármilyen kulans eljárás mellett részünkről pl. az, hogy azt a nagymérvű cukorimport szükségletet, ami jelentkezett közvetlenül a devizaköszpont felállítása után, hiszen, ha jól ein-" lékszem, 1.100,000 holland forintról volt szó, egyszerre financirozzuk és az összeget egyszerre rendelkezésre bocsássuk. Mindenesetre az egyes csoportoknak általam megbízott vezetői figyelmeztették az egész kereskedővilágot arra, hogy körülmény, hogy valamely áru a szabadlistán van, még nem jelenti feltétlenül, hogy azt megvásárolni és behozni lehessen ugy, hogy devizafedezet rendelkezésre bocsáttatik, hanem mindenesetre érdeklődniök kell e tekintetben. Viszont nekünk a központnál a magunk részéről figyelembe kell vennünk, hogy az a közgazdasági ág az adott időben az illető áruban milyen behozatalra szorul. Rassay Károly: A lejárt követelések! Kállay Tibor pénzügyminister: A lejárt követeléseknél természetesen igyekeznünk kell a fennálló szükségleteket kielégíteni és ebben a tekintetben igyekezünk megfelelni a kívánalmaknak. Ezeket tényleg olyan kívánalmaknak és olyan követelményeknek látom, amelyeknek kielégítése feladatunkat képezi. Viszont azonban hangsúlyoznom kell azt is, hogy minden panaszt nem fogunk tudni. megszüntetni a devizaközponttal szemben, mert .hiszen azzal, hogy mi különösen a luxusárukat illetőleg, de egyéb luxusnak nem feltétlenül minősítendő árukat illetőleg is bizonyos restringciót akarunk és fogunk is alkalmazni, feltétlenül fognak felmerülni panaszok a devizaközpont működésével szemben. A kereskedők, akik elsősorban ezekkel a cikkekkel foglalkoztak s akik már ebbe az üzletkörbe élték bele magukat, mindenesetre bizonyos nehézséggel fogják szembetalálni magukat akkor, ha az importnak ezt a részét megszüntetjük s ennélfogva be áll rájuk nézve az a kötelezettség, illetőleg kívánalom, hogy kénytelenek bizonyos mérvben vagy egészben egy más üzletkörre átmenni. De ezeket az igényeket, amelyeket épen Bassay Károly t. képviselő ur Emiltett, mindenesetre feladatunkban állónak tartjuk kielégíteni. Megjegyzem, hogy a devizaközpont ellen felhozott észrevételeknek és kifogásoknak jórésze arra a körülményre vezetendő vissza, hogy a szervezés elég hosszú időt vett igénybe, annál is inkább, mert annak felállítása egyik napról a másikra történt, ugy, hogy az kellőleg előkészítve nem lett. Mi kénytelenek voltunk a devizaközpontot felállítani egy adott helyzet hatása alatt, amikor az elhatározást nyomban követnie kellett a tettnek. Ennélfogva elismerem, hogy hoszszabb ideig tartott a beállása az egész munkának,-mint az tulaj donképen.-kívánatos lett volna,