Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-51

394 A nemzetgyűlés 51. ülése 1922. é i szeptember hó 15-én, pénteken. a közérdeket szem előtt tartó s a törvényekhez alkalmazkodó kormányzást biztositja, másfelől a ministerek részéről adott válaszok elbírálása állandó mérlege a kormány iránti bizalom fen­forgásának. Az ilyképen való ellenőrzési mód a parlamentarizmus erkölcsi szabályaiban leli gyökérét. Ha a parlamentek gyakorlatait vizs­gáljuk, ezzel a joggal mindegyik parlamentben élnek. Az interpelláció a párturalmat kivánó parlamentáris rendszerben az ellenzéknek a leg­hatékonyabb fegyvere, mert esetleg egyedüli mód arra, hogy a szabályokon magát túl tevő végrehajtó hatalommal s azt mindenben támo­gató többségi párttal szemben a visszaélések, mulasztások szóvátétele által a nemzet köz­véleményét megszólaltassa « »Különösen fontos jogkör ez a mai idők­ben, amikor az ellenzék nagyobb része magá­nak a nemzetgyűlésnek összeállítását a törvé­nyesség és a parlamenti erkölcs szempontjából kétségbevonja, amikor még a diszkrécióra bizott, voltaképen tetszés szerint alkalmazható kivételes rendelkezéseknek egész légiója áll fenn, . . .« (Zaj a Ház mindkét oldalán.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, szíves­kedjenek csendben maradni. (Egy hang a közé­pen : Ki irta ezt a regényt ?) Bodó János jegyző (tovább olvas) : »... ami­kor ismételten és ismételten jogrendet veszé­lyeztető kilengések észlelhetők, amikor a köz­szabadságok még mindig béklyóban vannak s amikor egy olyan tél nyomorúságai előtt állunk, melyen a nemzet minden tényezőjének teljes összetartásával s a hatalmasoknak a belátás álláspontjára való helyezkedésével lehetne ugy amennyire segíteni. Súlyos gazdasági helyzetünk is megköveteli az ellenőrzés hatékony módjá­ank, a nyilt felel étre vonásnak gyakorolhatását.« »Ne méltóztassanak félreérteni, nem azt célozzuk ezzel, hogy a Ház ülésein érdemleges törvényjavaslat-tárgyalások helyett interpellációs beszédek hemzsegjenek. Sőt itt nyíltan beismer­jük, hogy ezzel a joggal nagyon is vissza lehet élni. Például részünkről élénken sajnáljuk, hogy a mi házszabályaink, az Írásbeliség, a hót bizo­nyos napjaira való szorítás, a napirendi idő el­telte után való előterjeszthetés korlátján kivül más korlátot nem ismernek. így nem követel bizonyos számú támogatót sem, amiáltal az ok nélkül, vagyis nem jelentős okokból interpellálók számát le lehetne szorítani.« (Folytonos zaj a Ház mindkét oldalán.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. képviselő urak ! Bodó János (tovább olvas) : »Hiszen kétség­telen, hogy az interpellációs beszéd tartásához semmiféle nagyobb előtanulmány nem szüksé­ges ; feltűnési vágyból minden különösebb ok és szellemi megerőltetés nélkül a napi kormány­zati kérdésekhez ilyen módon való folytonos hozzászólás, apróbb és rövidebb utón is olvas­ható szabálytalanságoknak a nagy nyilvánosság tes, hogy ebben az esetben szolgálnék azzal a kevéssel, ami rendelkezésemre áll. Végeredmény­ben azonban ez nem az én feladatom (Zaj.) és ezért felszólalásomat azzal a kéréssel zárom be, amelyet a pénzügyminister úrhoz intézek... (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök : Csendet kérek képviselő urak ! Ulain Ferenc: . . . hogy ezeknek a jó inten­ció ju javaslatoknak komoly és reális értékesítése céljából vizsgáltassa meg az egész valutapolitiká­nak ezt a másik részét is, mert hiába csináljuk meg itt a legjobb törvényeket, ha a másik oldalon négy hét alatt 20%-kal emeljük a papírállomány t, és a kommerciális hitelt 80°/o-kal emeljük négy hét leforgása alatt, akkor akasztófa és minden­féle a törvényekben semmit sem ér, egy kis tréfa csak, egy kis mulatság, az ország azonban elvérzik emellett az egészen problematikus valutapolitika mellett. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl. Taps a jobboldalon.) Elnök : Minthogy az idő előrehaladt, a törvényjavaslat tárgyalását megszakítjuk. A házszabályok 203. §-a értelmében követ­kezik a határozathozatal Szabó József képviselő urnák és társainak az interpellációk előterjesz­tési idejének megváltoztatását célzó indítványa felett. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék az indítványt felolvasni. Bodó János jegyző (olvassa) : »T. Ház ! A ministerium parlamenti felelősségének modern értelemben vett intézménye biztositja a nemzet szuverén szervének : a nemzetgyűlésnek a végre­hajtóhatalom felett az ellenőrző és irányt szabó hatáskört.« »Ezen ellenőrző és esetleg irányt szabó jogok gyakorlására a tisztán jogi, utólag ható vádaláhelyezésen, valamint a ritkán előjövő »bizalom kérdésének felvetésén« és a vizsgáló­bizottságok.'..« (Zaj.) Elnök". Csendet kérek, képviselő urak! (Halljuk! Halljuk! balfelöl) Bodó János jegyző (tovább olvas) : »... ki­küldésén kivül eszköze az interpelláció is.« »Az interpelláció a parlamenti ellenőrzés­nek kétségtelenül leghatályosabb és legalkal­masabb módozata, nem annyira a kormány által a válaszokban nyújtott felvilágosítások miatt, mint inkább abból az okból, hogy a ministe­riumot a közszempontok, az osztályérdekeken felülálló közérdeknek folytonos figyelembevéte­lére kényszeritheti. Ugyanis a köz szempontjá­ból üdvös nyomást gyakorolhat a kormányra az a tudat, hogy ugy az általa, mint a felelős­sége alatt működő bármely szerv által tett bármely intézkedést és mulasztásokat itt a Ház­ban szóvá lehet tenni és szigorú bírálat alá lehet vonni.« (Folytonos zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Bodó János jegyző (tovább olvas) : »Az interpelláció, kétségtelen, hogy többé-kevésbé a ministerium ellen irányul, de nem mindig a ministerium exisztenciája ellen s mig egyfelől

Next

/
Thumbnails
Contents