Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-45

34 Â nemzetgyűlés 40. ülése 1922. évi szeptember hó 5-én, kedden. Horváth Zoltán : Nincs itt személyes megtámadtatásról szó. B. Prónay György : Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! Azt hiszem, hogy annak megítélését, hogy valaki egy állást betöltött-e, igen vagy nem, két ténykörülmény dönti el: az egyik a kinevezés ténye, a másik pedig az elfogadás ténye. Mert el tudok képzelni egy olyan esetet, hogy valakit kineveznek egy állásra, de ő azt nem fogadja el, — ennélfogva az állást be sem töltötte. Horváth Zoltán : Hol van itt személyes megtámadtatás ? B. Prónay György : Hogy a kinevezés ténye megtörtént, e tekintetben hivatkozom arra a falragaszra, amely Beregszászon 1919 június 12-én kiragasztatott. Mikor a csehek Beregszászt megszállották, a cseh zsupán, Jan Hostas által aláirt falragasz végén az áll : »Bereg vármegyébe pedig zsupáni helyettesül dr. Nagy Ernő dr.-t nevezem ki.« T. Nemzetgyűlés! Ebből én csak azt tudom következtetni, hogy a kinevezés ténye megtörtént. Hogy az elfogadás ténye megtörtént-e, ezt, ugy hiszem, Nagy Ernő sem fogja tagadni. Meskó Zoltán : Ez a bíróság elé tartozik ! Le kell egyszer tárgyaltatni és el van intézve. B. Prónay György : Nagy Ernő sem fogja tagadni, mert itt a Házban ő maga ismerte el, hogy ő, igenis, a fogadalmat letette. Tehát én ebből a két kijelentésből vontam le a konzekvenciát, hogy igenis Nagy Ernő a podzsupánságot elfogadta, Ami Nagy Ernőnek a következő kijelentését illeti, hogy : »méltóztassék azt tudomásul venni, hogyha podzsupán lettem volna, akkor is teljesítettem volna kötelességemet fajom és hazám iránt, legalább is ugy, mint Prónay képviselő ur, vagy azt hiszem sokkal jobban« — erre a következőket felelem : Én nem tartom magamat hivatottnak arra, hogy itt a saját hazafiságom felett, vagy arról, hogy teljesítettem-e kötelességemet fajom és hazám iránt (Éljenzés és taps jobb/elöl.) magam ítéletet mondjak. Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, ón ismerek egy közmondást, amely minden kulfcurnépnél el van fogadva, a nem kulturnépeknél és a cigányoknál azonban nem, melynek alapján azt állíthatom, hogy az önvédelemnek az a módja, amit Nagy Ernő választott : öndicséret, és e közmondás alapján azt mondhatom, hogy az öndicséret nem mindig a legjobb illatú. (Ugy van ! jobbfelöl, Mozgás a szélsöbaloldalon.) Horváth Zoltán ; Hol van itt a személyes megtámadtatás jogcíme? B. Prónay György: Ami pedig azt illeti, hogy ezt az ügyet a bíróság tisztázta, felhívom a Nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy igenis, ebben az ügyben még egy fegyelmi vizsgálat van és ez még nincs lefolytatva. Ezeket akartam a Ház tudomására hozni. (Éljenzés jobbfelöl. Mozgás a szélsöbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Bodó János jegyző : Propper Sándor ! Nagy Ernő : T. Nemzetgyűlés ! Személyes kérdésben . . . Elnök : Már Propper képviselő tu* szólásra felhivatott, méltóztatott volna előbb jelentkezni. Majd azután meg fogom adni a képviselő urnák a szót a személyes megtámadtatás címén való felszólalásra. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Nem lehet, már felhivatott Propper képviselő ur, tehát őt illeti a szó. Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! Kuna képviselő ur beszédének az volt a gerince, hogy a túlsó oldal — már mint mi ide át — a kisgazdákat nem bíráltuk kellőképen. Elpanaszolta a kisgazdák bajait és ugy állította be a dolgot, hogy épen ez az oldal az, amely ezeket a bajokat nem ismeri és ezeket a bajokat nem hajlandó orvosolni. Ha Kuna képviselő ur a mi beszédeinket figyelemmel meghallgatta volna, ha a mi javaslatainkat figyelemmel elolvasta volna, ... Kuna P. András : Olvastam ! Propper Sándor : . . . akkor ennek a megállapításnak pontosan az ellenkezőjére jutott volna. Epen ez az oldal az, amely az igazságos adórendszer követelésével a kisembereket óhajtja védelmezni és természetesen közöttük a kisgazdákat is. Szomjas Gusztáv: Sok szavazatuk van! Propper Sándor: A földadójavaslatnál a létminimum követelése, a progresszivitás követelése, ugyebár, semmi egyéb, mint a kisemberek védelmezése. Ez, tisztelt közbeszóló képviselő ur, nem szavazatok hajhászása, hanem a mi programmunkból folyó védelmezése a kisembereknek, — tessék ezt tudomásul venni ! Amidőn a javaslatokat kézhez vettem, a legelső impresszióm az volt, hogy ugy a nemzetgyűlés, mint a pénzügyi kormány igen nagy merészséget követ el ezeknek a javaslatoknak az előterjesztésével, letárgyalásával, különösen azoknak törvénybe iktatásával. Miért, igen tisztelt Nemzetgyűlés? Egyszerűen azért, mert a javaslatokkal mi légüres térben mozgunk. A javaslatoknak nincs meg a kellő megalapozásuk. Környezeti hiányokat vagyok kénytelen konstatálni, olyan hiányokat, amelyek pótlása nélkül polgárok megterhelését, uj adónemek behozatalát, jó lelkiismerettel, jól elvégezni amúgy sem lehet. (Egy hang jobbfelöl: Hiányoznak az emigránsok.) Hiányzik mindenekelőtt a rendes évi költségvetés. Mindenesetre jó volna, ha az emigránsok is itt volnának, de a költségvetésre is nagy szükség van, mert költségvetés nélkül nincs módunkban megállapítani még azt az egyszerű tételt sem, hogy az országnak mennyi a közszükséglete, mennyi tehát az az összeg, amellyel az ország lakosságát meg kell terhelni. Nincs módunkban megállapítani költségvetés