Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-45

A nemzetgyűlés 45. ülése 1922. nélkül azt, hogy az egyes társadalmi osztályok mennyit adóznak, hogy a közadókból mennyit kapnak vissza. A költségvetés hiányán kivül hiányzik még a zárószámadás is, amelyet, ugyebár, törvény alapján minden költségvetési esztendő végén — ugy gondolom szeptemberben — a háznak be kellene mutatni. Lehet, hogy egyesek ennek a hiányát nem érzik, én azonban valahogy ugy érzem, hogy a rendes évi költségvetés és zárószámadás bemutatása nélkül adó javaslatokat tárgyalni, az ország lakosságát megterhelni és adójavaslatokat törvényerőre emelni legalább is merészség. Nem tudjuk azt sem, hogy az adójavaslatok törvényerőre emelkedése esetén, tehát az uj törvények alapján befolyó jövedelem elégséges-e az állam szükségleteire. Ha zárószámadásank, költségvetésünk volna, akkor volna egy szilárd kiindulási alap, a melyre támaszkodva, sokkal könnyebb volna a helyzetünk, sokkal egyszerűbb volna a birálat lehetősége, mert meg lehetne állapítani azt, vájjon elégséges-e a kivetett adó, vájjon az egyes társadalmi osztályok megterhelése arányban áll-e azzal, amire szükség van. Miután azonban ez nem áll rendelkezésünkre, egyszerűen ugy vagyunk vele, hogy csináljuk, csináljuk, de hogy mit csinálunk, magunk sem tudjuk. Hogy mi lesz a törvényjavaslatnak, ha törvény válik belőle, eredménye, következménye, az állam pénzügyi szempontjából, azt hiszem, ezt még a pénzügyminister ur sem tudná megmondani. Szükséges a zárszámadás és a költségvetés az ellenőrzés szempontjából is. Elmúlnak a költségvetési esztendők egyre-másra ; ugy gondolom, hogy már körülbelül hat éve nem látott az országgyűlés, illetőleg most már az uj időkben a nemzetgyűlés rendes évi költségvetést. Felvetem a kérdést, hogy az ellenőrzés kötelességének a nemzetgyűlés ilyen hiányok mellett és ilyen körülmények között hogyan tud eleget tenni? Hogy tudja a nemzetgyűlés és hogy tudják a nemzetgyűlés egyes tagjai azt, hogy a befolyó aJójövedelmet hogyan, miként használják fel, hogy az ország pénzügyi gazdálkodása megfelel-e az ország mai gazdasági helyzetének? Ezt egyszerűen nem tudjuk. Ezért tartom én könnyelműségnek és merészségnek azt, hogy a pénzügyi kormány ilyen hiányok mellett pénzügyi javaslatokat terjeszt elő, s a nemzetgyűlés ezeket ugy vaktában törvényerőre emeli. Bizonyos az, hogy az ország mai dezolált gazdasági helyzetében reformra szükség van, ez tagadhatatlan» Én azonban nem igy képzeltem el. Én azt hittem, hogy a pénzügyi kormány egy hatalmas, átfogó gazdasági programmal fog előállani s ennek keretében fogja az adóreformot megcsinálni és végrehajtani, természetesen a mai igényeknek és kornak megfelelően demokratikus és szociálpolitikai alapon, mert az ország mai helyzetében én ezt máskép el sem tudom képzelni. évi szeptember hő 5-én, kedden. 3è A benyújtott javaslatok mindegyike egyegy folt egy már létező ilyen törvényre ; minden javaslatnak megvan a maga előzménye, a maga törvénye, úgyhogy ez egy folt lesz rajta. Lesz tehát folt hátán folt, de az ország pénzügyi és gazdasági helyzetét ezeknek a javaslatoknak alapján rendbehozni nem lehet. Fortvurstlizni lehet valameddig, de azt hiszem, sokkal egyszerűbb és célszerűbb volna minél előbb hozzáfogni az ország gazdasági regenerálásához, és pedig legelső sorban egy hatalmas gazdasági programmal előállani, amely a munkán, a termelésen, a többmunkán és a többtermelésen alapszik. Ennek keretében kell majd az adó kérdését is megoldani. A közterhek viselése általában a háború után megváltozott társadalmi és gazdasági helyzetben megszűnt fiskális kérdés lenni, legalább is megszűnt tisztán fiskális kérdés lenni. Békeidőben, a háború előtt ez valahogyan ment; a hatalmi csoportosulás mellett, ugyebár, amikor egy osztály kezében volt a hatalom, fenn lehetett tartani az állam gépezetét osztályadózás mellett. Ma azonban nemcsak arról van szó, hogy valamelyik uralmon lévő osztály a maga számára biztositsa azokat az előnyöket, amelyeket az'adózás terén biztosítani lehet. Felhívom az igen t. Nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy Közép-Európa dolgozó népessége fizikai veszedelem, fizikai katasztrófa előtt áll. Nem akarok itt statisztikai számokat felolvasni, mert valószínű, hogy a nemzetgyűlés többi igen t. tagjai szintén foglalkoznak ezzel a kérdéssel s valószínű, hogy figyelemmel kisérik a háború utáni gazdasági életet, figyelemmel kisérik a nép megélhetési lehetőségeit és menetét, így rá kell jönniök arra, hogy a tüdővész pusztítása, a különböző népbetegségek veszedelmes és katasztrofális előnyomulása, a népesedési mozgalom veszedelmes visszafejlődése, a születések csökkenése, a halálozások emelkedése mind olyan jelenségek, amelyek egy nagy, hatalmas felkiáltójelet kell hogy képezzenek minden, a gazdasági bajok által érintett ország kormánya számára. S amikor-a kormány pénzügyi, gazdasági javaslatokat tárgyaltat, lehetetlen, hogy ezeket a szempontokat figyelmen kivül hagyja, lehetetlen, hogy a háború előtt megszokott. vágányon engedje tovább siklani az ország pénzügyeit. Umber német professzor azt irja valamelyik orvosi szaklapban most legutóbb, hogy a berlini orvosi társaságban 1865. év óta nem volt szó a sülyről, erről a veszedelmes népbetegségről, amely onnan ered, hogy a táplálkozás kevés és nem elég vitamindús, hogy hiányzik belőle a vitamin, s ha a kalória megvan is, de a megfelelő táplálóérték nincs meg benne. Umber professzor panaszolja, hogy most ujabban megint felvetődik és jelentkezik ez a betegség és ezt rendkívül nagy veszedelemnek tartja s ezért legelső kötelességévé teszi a kormányzatnak azt, hogy ezen betegség ellen, amely skorbut néven