Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-51
A nemzetgyűlés 51. ülése 1922. évi szeptember hő lo-én, pénteken. 389 valutával való üzérkedés, és a második, a magyar koronának a külföldre való kínálása, amely talán a leggyakoribb esete a valuta lerontásának. A harmadik és negyedik pont szintén olyan eseteket tárgyal, amelyek előfordulhatnak a gyakorlatban, miért is ezeknek büntetőjogi szabályozása nem volt elkerülhető. Ami már most a büntetési tételeket illeti, t. Nemzetgyűlés, egészen kétségtelen dolog az, hogy itt olyan cselekményekről van szó, amelyek megérdemlik a lehető legszigorúbb büntetést. Bizonyos azonban az is, hogy minden büntetőjogi törvénytervezetnek, illetőleg javaslatnak bizonyos mértékig alkalmazkodnia kell a büntetőtörvénykönyv] rendszeréhez. Ezért bármennyire tetszetős volna is olyan népszerű szólam, ha akasztással vagy életfogytiglani fegyházzal büntettetnének ezek a cselekmények, mégis lehetetlen volna a javaslat komolyságát megőrizni, ha itt olyan büntetéseket hoznánk, amelyek semmiképen nem lennének összhangba hozhatók a büntetőtörvénykönyv általános rendelkezéseivel. Méltóztassék a javaslat 1. §-át figyelemmel elolvasni. Nem csak azzal, hogy bűntettnek minősiti ezeket a cselekményeket és két-három évi börtönnel és fegyházzal rendeli sújtani, hanem a mellékbüntetések rendkivül szigorú voltával is — t. i. egészen a teljes vagyonelkobzásig menő kártérítési kötelezettség megállapításával, azután, amit a bizottság fűzött hozzá, a cégtörlés kimondásával, továbbá a közhirré tétellel, a foglalkozástól való eltiltással és egyéb más ilyen büntetésekkel — olyan szigorúvá tette a törvényjavaslat ezeknek a bűncselekményeknek büntetését, hogy valóban azt hiszem, minden további szigorítás felesleges és a bizottság által javasolt szöveg nyugodtan elfogadható. A 2. § foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy mi történik az u. n. objektiv eljárás alatt, ha az illető ellen formálisan nem lehet lefolytatni a büntető eljárást. Erre az esetre is kimondja a vagyonelkobzást, akár meghalt az illető, akár távol van, s különösen az utóbbi eset lesz gyakori, amikor az érdekeltek megszöknek, de ellenük a vagyoni konzekvenciákkal járó mellékbüntetések alkalmazása mégis lehetséges, lesz. A 3. § igen fontos tételeket tartalmaz az illető vállalat tulajdonosának felelősségét illetőleg. Ez aszerint a tónyálladék szerint, amint az illető tulajdonos egyszerűen csak tudott a dologról, egészen addig, amig direkt tilalmazta alkalmazottjának az ilyen visszaélések elkövetését, különböző büntetési tételeket állapit meg, mindenesetre olyan szigorú büntetések, amelyeket a nemzetgyűlés megnyugvással fogadhat annál is inkább, mert hiszen a bizottság a büntetés mindkét tételét itt is felemelte 500.000, illetőleg 300.000 koronára. Az 5. § azt mondja ki, hogy amennyiben ilyen bűncselekmények külföldön követtetnének el, a Btk. vonatkozó 7. §-a értelmében büntettetnek még akkor is, ha külföldiek követték el külföldön, feltéve, hogy az illetők a magyar államhatalom keze közé kerülnének itt tartózkodásuk alkalmával. Ez a szakasz az eljárást illetőleg szintén a legrigorózusabb álláspontot foglalja el, a szingulárist. Pentartja az uzsorabirósági eljárást s erre nézve, úgyszintén az illetékesség szempontjából a budapesti királyi büntetőtörvényszék mellett működő uzsorabiróságot állapítja meg illetékesnek az ország egész területére nézve. A 7. § tulaj donképen nem szorosan vett büntetőjogi intézkedést tartalmaz, de mindenesetre igen fontos, amennyiben kimondja, hogy a bank- és pénzváltó üzletek gyakorlását bizonyos feltételekhez kötheti a kormány és e tekintetben rendeleteket bocsáthat ki. Ugyancsak felhatalmazza a törvényjavaslat a pénzügyin mistert arra, hogy a koronaértékben való kötelező számítást elrendelje, mert hiszen napról-napra számosabbak lesznek azok a visszaélésszerű tünetek, amelyek a magyar korona discreditálását eredményezik és amelyek a külföldi valutában való számítást vezetik be az üzleti életbe. A 8. §, egy átmeneti intézkedést, illetőleg az 1920 : III. te. 4. §-ának további fentartását szünteti meg. Ez olyan kriment büntet, amely ma már nem aktuális, t. i. a lebélyegzetten bankjegyekre vonatkozott s ez a szakasz a múltban elkövetett bűncselekmények büntetését nem alter ál ja. Igen t. Nemzetgyűlés ! Tekintettel arra, hogy a bizottságok által elfogadott szöveg még további szigorítást is tartalmaz, tekintettel továbbá arra, hogy maga a javaslat, amint beszédem elején Emiltettem, olyan, amely az ország egész közvéleményének tetszésével találkozik, tisztelettel kérem annak általánosságában és részleteiben való elfogadását. (Elénk helyeslés.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző: Ulain Ferenc! Ulain Ferenc: T. Nemzetgyűlés! Ez a javaslat, amelyet a pénzügyminister ur itt beterjesztett, azt hiszem, általános népszerűségnek örvend, ugy, hogy alig is kell azt indokolni. Kétségtelen, hogy ez is egy olyan kiegészítő része annak a valutapolitikának, amelyet feltétlenül meg kell valósítanunk, mert hiszen ha már buzavalutában fizetjük az adót — legalább is az agráriusok abban fizetik — és ha felállítjuk a devizaközpontot, akkor csak természetes konzekvencia, hogy a devizával ós a valutával spekuláló egyének komoly ós erélyes megbüntetéséről is gondoskodnunk kell. Már most méltóztassék megengedni, hogy én ennek a törvényjavaslatnak további céljait is vizsgáljam és ebből a szempontból hívjam fel a figyelmet egyre-másra. A törvény azt célozza, hogy a jövőben a valatával és devizával való spekuláció a lehetőségig megakadályoztassák. Vájjon el fogja-e érni a pénzügyminister ur ezt a célt, ez itt a kérdés.