Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-45

À nemzetgyűlés 45. ülése 1922. évi szeptember hő 5-én, kedden. 33 rá a társulatot arra, hogy a munkanélkülieknek munkát adjon. Ezért kapta a kölcsönt. Még valamire fel kell hivnom a pénzügyminister ur figyelmét. Nekünk nincsenek gyarmataink, mint más nemzeteknek, nekünk innen, ennek a hazának terméséből kell megélnünk. Megtörtént a múltban, hogy azokat a kis- . gazdákat, akik a bérletnél nem vállalták az adót, pörölték és bíróság utján rákény szeri tették a fizetésre. Most felemelték a bérletet 100—200°/o-kal és kivetették rájuk az adót is. 1920-ban ennek ellensúlyozására sikerült keresztülvinni az indemnitás alkalmával, hogy mindenki a szabad megegyezés alapjára helyezkedjék. Azt óhajtom, hogy az adófizetés a termelőnél vagy a gazdabérlőnél szabad megegyezés tárgya legyen, mert ha drágán egyeztek meg, nem tartom igazságosnak és jogosnak, hogy még az adófizetést is rákényszeritsék arra a kistermelőre. A túloldalról sokszor támadtak bennünket amiatt, hogy a földadó nem emelkedett oly nagy mértékben, mint a régi időben, vagyis hogy milyen kevéssé emelkedett a földadó. Felhívom a figyelmet arra, hogy a múltban, amikor 5—6 forint volt a búza ára, nem is fizethettünk ennél többet. Más társadalmi osztályok pedig azt mondották, amit ki is fejeztek dalban, hogy : »Nem bánom, akárhogy dörög az ég, az én búzám ugy se veri el a jég.« A múltban a többi társadalmi osztályok sohasem féltették megélhetésüket, mert az biztosítva volt és csak most látják, milyen fontos a mezőgazdaság és milyen fontos munkát végez akkor, amikor biztosítja az összes társadalmi osztályok mindennapi kenyerét. Ezért arra kérem a túloldalt és a többieket is, hogy ne bántsák, ne támadják a kisgazdaosztályt, amely megteszi a maga kötelességét, hanem becsüljék meg, mert ez nagyon fontos hivatást teljesít. Nehéz helyzetben vannak a kisgazdáák a mi tájékunkon is és ezért azt a jóakaratot, belátást kérem, a pénzügyminister úrtól, aminek már más képviselőtársaim is hangot adtak, hogy különösen vegye figyelembe a kisgazdaosztályt, a 20 holdon aluliakat, de a többieket is. A progresszivitást nem azért követeljük, mintha nagyobb terhet akarnánk valakire róni, hanem azért követeljük, mert . igazságtalan dolog, hogy akinek a megélhetése úgyis bőven van biztosítva, az is csak épen ugy legyen megterhelve, mint az, akinek nincs bőséges megélhetése, csupán a mindennapi kenyere,

1 vagy a vető magva van meg. Még egy dologra akarom a pénzügyminister ur figyelmét felhívni. Az adókivetésnél sok igazságtalanság történt. Küldöttségek jöttek egyik faluból meg a másikból is és mi ebből kifolyólag a pénzügyminister urnái is jártunk és mondhatom, hogy ő irányunkban mindig méltányos volt, megbízottjait kiküldötte és azok által megvizsgáltatta sok helyen à NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1922—1926. — IV. KÖTET. kivetéseket. Ezt tehát ő megtette; arra akarom azonban még a minister ur figyelmét felhívni, hogy ugy, amint az iparosoknál is ott van egy bizottság, amely felülbírálja az adókivetést, legyen a földmivelőknél is egy ilyen bizottság, amely ismeri az adózó egyént és amikor kivetik az adót, mindenkire nézve megmondja a maga nézetét és akkor nem fog előfordulni olyan igazságtalanság, hogy egyforma vagyonú és állású embereknél ellentétesen sokkal nagyobb adót vetnek ki az egyikre, mint a másikra, amit gyakran részrehajlásnak is lehet tekinteni. Itt van nálam a gépészek és géptulajdonosok egy memoranduma; ezek is arról panaszkodnak, hogy a kivető közegek háromszoros formában is kirótták rájuk a forgalmi adót és ők azt kénytelenek megfizetni. Ebből sok huzavona származik. Tessék a kivető közegnek igazságosan, alaposan megbírálni mindenik adózó helyzetét és ugy róni ki az adót, — máskülönben elkedvetlenítik az adózó polgárt és nemhogy örömmel fizetné az adóját, hanem keserűség és gyűlölet támad benne még az állam iránt is. Ezekre akartam felhívni a minister ur figyelmét és röviden még azt mondom, hogy ha a pénzügyminister ur, amint Ígérte, nem zárkózik el méltányos módosítások elől, abban a reményben, hogy ezt az igéretét beváltja a minister ur, ón a javaslatot általánosságban is elfogadom. (Élénk helyeslés,, éljenzés és taps jobb felöl. Szónokot többen üdvözlik.) Elnök : B. Prónay G-yörgy képviselő ur a házszabályok 215. §-ának a) pontja alapján személyes megtámadtatás címen kért szót. B. Prónay György : Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! A szünet előtti utolsó ülések egyikén Nagy Ernő képviselő ur engemet személyemben aposztrofált. Tudniillik én a vita folyamán egy közbeszólást engedtem meg magamnak és azt mondtam, hogy »a podzsupánok az ilyenfajta kijelentéseknek örülnek«. Erre Nagy Ernő a következőket válaszolta nekem (olvassa) : »B. Prónay György igen tisztelt képviselő urnák pedig egy közbeszólására kell reflektálnom. Mikor Kiss Menyhért képviselő ur a liberális lapok ügyét tárgyalta, ő közbekiáltotta, hogy »a podzsupánoknak ez tetszik«. Erre bátor vagyok megjegyezni, hogy méltóztassék tudomásul venni, hogy abban az időben, amikor én a vörösök fogságából Budapestről kiszabadultam és csonka Bereg vármegyébe hazamentem, még podzsupánságról szó sem volt. Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! Sajnálom, hogy erre a kijelentésre én rögtön nem reflektáltam: de a bizonyítékok egy része nem volt a kezemben, másrészről pedig, midőn a következő ülésen akartam felszólalni, a tárgyalásra szánt idő letelt. Ennélfogva most vagyok kénytelen e kijelentésekre reflektálni, 5