Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-45

30 A nemzetgyűlés 45. ülése 1922. mult kormányzatnak erre a nagy hibájára, mely kormányzat nem erősítette a kisgazda-osztályt telepítés által. Darányi Ignác megalkotta annak idején a telepítési törvényt, de azt soha végre nem hajtották, s ez az oka annak, hogy a magyarság kiszorult a földből. A múlt héten, amikor egyik képviselőtársam felhozta az erdélyi viszonyokat, egy közbeszólás alakjában azt mondottam, hogy a nagybankok sohasem állottak Magyarországon hazafias alapon, (Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon.) nem segítették elő a kisgazdák megélhetését azáltal, hogy támogatták volna a Darányi-féle telepítési akciót. Ezzel szemben az oláh bankok, mint a Tribuna, Albina, előmozdították az oláh kisgazdák helyzetét, mert olcsón megvásárolták részükre az erdélyi földeket. Nálunk azonban, ismétlem, a nagybankok sohasem állottak hazafias alapon, csak sefteket csináltak a parcellázásokkal. A kisgazdák emiatt egymásra törnek, egyik a másikra ráigér 3—4, 4 és fél mázsa termést is, csakhogy bérlethez juthasson. Az elmúlt héten olvastam az újságban, hogy Szeged városa bérletbe adta ki azokat a földeket, amelyeken eddig 20 esztendő óta kisgazdák voltak a bérlők és az illető lap mintegy gunyképen Emiltette, hogy mennyi bérösszeget tudtak érte fizetni. Ali a kisgazdára a költőnek az a mondása, hogy : »E hazán kivül nincsen számodra hely, áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell !«, de amikor látja, hogy azon a bérleten, ahol apái 20 év óta benn voltak, ki akarják húzni alóla a talajt, szabad prédára akarják hagyni, egymás ellen uszítják a bérlőt és a kisgazdát, elkeseredésében a földet mindenáron meg akarja tartani, mert nincs neki hová mennie. Neki ezen a földön élnie, halnia kell és ezért képes minden árt Ígérni a földért. Ez az oka annak, amit hallottunk és olvastunk az újságban a múlt héten, hogy Szeged városa mennyit kapott a kisgazdáktól a földért. Szomorú tünet ez nagyon és ezért kénytelen vagyok rámutatni arra, minő küzdelmet folytat a kisgazdaosztály a megélhetésért. A pénzügyminister ur mindig igérte, hogy $ nagycsaládos adófizetőket figyelembe veszi. Állandóan panaszkodnak és beszélnek az egyke-rendszer ellen, de viszont, ha nem veszik figyelembe a nagycsaládos kisgazdát a maga gyermekeivel, és ha az állam maga teszi lehetetlenné ezeknek megélhetését, akkor hogyan nevelje fel gyermekeit és hogyan adhasson az országnak katonát, már pedig tudjuk, hogy a kisgazda volt a legjobb katonája. (Ugy van! Uyy van!) Ennél az adójavaslatnál is abban találom a hibát, hogy ezt figyelmen kivül hagyja. Nem azért szólalok fel, mintha nem akarnánk adót fizetni, igenis akarunk, de akinek nincs megélhetése, annak szájából nem akarjuk a falalatot kihúzni. Erre akartam csak rámutatni, és amikor ilyeneket mondok, egyesek azt fogják rám, hogy kommunista vagyok. Soha nem voltam kommunista. A túloldalról azzal vádolnak bennünévi szeptember hó 5-én, kedden. ket, mintha mi kisgazdák a legsötétebb reakcióval szövetkeztünk volna. Mi nem a legsötétebb reakcióval szövetkeztünk, hanem az olyan emberekkel, mint amilyen gróf Károlyi Sándor, aki a népért dolgozott és megcsinálta a központi hitelszövetkezeteket. Az ilyen egyénekkel szövetkezünk mi, legyenek azok akár grófok, vagy nagyurak, mert szívesen szövetkezünk azokkal, akik a magyar nép megélhetését akarják biztosítani. Sajnos, nincs itt a pénzügyminister ur ... Kállay Tibor pénzügyminister (az egyik képviselői paciról) : Itt vagyok ! (Derültség). Kuna P. András : Nem ült a helyén és nem láttam. Fel akarom hivni a pénzügyminister ur figyelmét a mi vidékünkön a Tisza-Körös-zugi ármentesitő társulatra, amely sokat szenvedett a vörös és a román megszállás alatt. Ez az ármentesitő társulat hozzám és valószínűleg többi kéviselőtársaimhoz is küldött memorandumot, amelyben panaszkodik a kivetés ellen, mert igy ő is kénytelen az adózópolgárokat súlyosabban megterhelni. Már pedig ennek az ármentesitő társulatnak nagy hivatása van, amennyiben a vörösök 1919-ben Sasnál elvágták a gátat, ugy hogy több mint 20.000 holdat elöntött a víz, a románok pedig vadászati szempontból nem engedték a vizet"lecsapoltatni. A társulat tehát elég súlyosan meg van terhelve, ugy hogy aligha lesz képes megfelelni hivatásának. Azért ezt a társulatot a minister ur szives figyelmébe ajánlom. Ennek a társulatnak két millió korona előlegre volna szüksége a csatornázás létesítése érdekében és ezeknél a munkálatoknál az aratás nélkül maradt munkásokat foglalkoztatná. Kérem a pénzügyminister urat, ne zárkózzék el a kérés elől, amennyiben annak teljesítése lehetséges. Szükség van erre a többtermelés szempontjából és az adók biztosítására is. Ha a társulat ezt a munkát elvégezheti, akkor a jövő tavasszal az ismét jelentkező vadvizeket már könnyebben le lehet vezetni. Az ilyen társulatot mindenesetre támogatni kell. . Tudom, hogy a múltban sem zárkózott el a pénzügyminister ur az ilyen kérés elől, adott a köröstiszamenti, a szamosmenti társulatnak is. Többször felszólítottam ezeket, hogy foglalkoztassák a Kunszentmárton körül aratás nélkül maradt munkásokat, de mindig azt akarták, hogy a munkások mórföldekre menjenek el dolgozni, holott annak a munkásnak nem volt annyi pénze, hogy egy hétre való kenyeret magával vihetett volna. Nálunk a csatornázási . tervezet készen van és jóvá van hagyva. A társulat azonban nem csinálta meg, hanem mindig húzta a dolgot, mintha az ő fogát húzták volna. Azért kapott 20 millió koronát, hogy a munkásokat munkához juttassa, de ennek nem tett eleget. Ezért vagyok kénytelen ezt a dolgot itt leszögezni. Amikor kérdőre vontam a mérnököt, még ő támadt rám, hogy hogyan merek ebbe beleszólni. Kénytelen vagyok tehát a pénzügyminister ur figyelmét erre felhívni, szoritsa