Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-50

A nemzetgyűlés 50. ülése 1922. mert vissza fogja rettenteni a törekvő gazdákat a társulati adó nagysága. Az igen t. pénzügyminister a nagy társulatokkal, a nagy intézményekkel szemben az alkalmi egyesülések adóját többé-kevésbé a törvényjavaslat keretében rendezte. Ennek a törvényjavaslatnak 3. §-a módot ad arra is, hogy az ilyen gazdaegyesiiléseket, amelyek modernebb gazdasági felszerelések vételére alakulnak, mentesítse a társulati adó alól. Nem tudom, hogy a t. pénzügyminister ur e tekintetben miként gondolkozik. Épen azért, mert ez a törvényjavaslat bizonyos irányt jelöl meg a nagy társulatok körébe sorozott alkalmi egyesülések adómentességére nézve, szeretném tudni, a pénzügyminister urnák szándékát arra nézve, hogy a kisgazdatársadalomnak ilyen egyesüléseivel szemben minő elveket kivan a gyakorlati végrehajtás során érvényesíteni. Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Szentpáli István. Szentpáli István : T. Nemzetgyűlés ! Amint .méltóztatnak tudni, a kereskedelmi törvény szerint, ha két kereskedő egyesül közös célra, ez vagy közkereseti, vagy betéti társaság. Ezeket tehát inkább az egyéni cégekhez lehetne sorolni és nem a társulatok közé, annál is inkább, mert az életben igen gyakran előfordul, hogy a kereskedő fiát veszi társul. Az első kifogásom ezen szakasz ellen az, hogy a közkereseti és a betéti társaságokat inkább az általános kereseti adó alá kellene vonni és igy az adójukat a községek részére átengedni. Második észrevételem erre a paragrafusra nézve az, hogy épen amiatt, hogy igen gyakran nem növekedik két embernek a társulása által az a vagyon, amelyet kereskedés céljára egyesítenek, ezek nagyon magas adóval lesznek megróva. Ugy látszik, hogy a törvény szerkesztésénél gondoskodás is történt erre nézve, mert a 20. § 3. pontja szerint a közkereseti és a betéti társaságok enyhébb adó alá esnek. Itt azonban meg fog történni az, hogy ezek meg fognak adóztatni társulati adóval, és azonkívül még egyénenként külön adóval is, ugy hogy sokkal súlyosabb adót fognak fizetni, mint maguk a társulatok. Arra kérem tehát az igen t. pénzügyminister urat, hogy a végrehajtási utasításban legyen gondja arra nézve, hogy ez ne történjég meg. Elnök : Szólásra következik ? Forgáes Miklós jegyző : Senki sincs felírva. Elnök: Kivan még valaki a szakaszhoz hozzászólni? (Nemi) Miután senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan szólni. Kállay Tibor pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés ! Észrevétel tárgyává tétetett mindenekelőtt Strausz István képviselő ur részéről az NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1922—1926. —- IV. KÖTET. %?' szept. hó 14.-én, csütörtöJcön. 369 alkalmi egyesülések adóztatásának ügye s ő rámutatott arra, hogy vannak olyan társulások, olyan alkalmi egyesülések, amelyeknél nem volna helyénvaló, hogy ennek a törvénynek más célzattal, más alkalmi egyesülésekre való tekintettel megállapított adótételeit alkalmazzuk. Epen ebből a nézőpontból és gondolkodásból kiindulva vettük fel — amint ő erre rámutatott — a 3. § 5. pontját, hogy t. i. lehessen mentességeket megállapítani azon alkalmi egyesülésekre nézve, amelyeknél az adónak kívánása eredményt nem biztositana, amelyeknél nem volna tulajdonképeni pénzügyi effektus, azonkívül pedig az adózók az ellenőrzésüket, illetőleg megadóztatásukat a dolog jellegénél és a gazdasági körülményeknél fogva inkább zaklatónak minősítenék, mert hiszen az adminisztráció költségeivel sem állana ez az eredmény arányban. Ezeket az alanyokat, akiknél helye van ilyen eljárásnak, a gyakorlati élet fogja megmutatni, azokat a törvényben eleve íixirozni nem lehetett s ezért kértem ilyen felhatalmazás megállapítását. Ami Szentpáli képviselő ur észrevételeit illeti, amelyek a közkereseti társaságoknak társulati acló alá vonására vonatkoztak, megjegyzem, hogy ezt a kérdést az érdekeltségekkel hosszan tárgyaltuk, s az érdekeltségekkel való ezen tárgyalásaink során többizben rámutattam arra, hogy a helyzet ebben a tekintetben az, hogy a mai adórendszer, a mai megadóztatás mellett is a priusz az, hogy a társaságok jövedelmét, vagyoni helyzetét és teljesítőképességét szoktuk megállapítani, ezt dolgozzuk ki s csak mikor ilyenféle módon az adóalap már meg van állapítva, akkor kerül a sor arra, hogy az szétosztassák az egyes érdekeltek között, akik abban a társaságban résztvesznek, hogy ilyen módon azután alkalmaztassék a kulcs, amely szerint minden egyesnek az adója megállapíttatik. Ha tehát ezidőszerint is ezt az eljárást követjük és az alapok megállapítását a társaságoknál és nem az egyes adóalanyoknál eszközöljük, nézetem szerint csak helyes és logikus, hogy ezeket bevonjuk a társulati adók körébe ezen uj törvény megalkotásánál, annál is inkább, mert itt önálló gazdasági egyedekről, gazdasági alanyokról van szó,akik rendszeres könyveket vezetnek, akik mint ilyen önálló alanyok szerepalnek és élnek a gazdasági életben s ennélfogva alkalmasak arra, hogy egy ilyen könyvszakértőkkel, képzett tisztviselőkkel való komplikáltabb adóztatási rendszer szerint állapíttassák meg az adójuk mindenkor a legpontosabban a tényleges bevételek szerint. Ezzel szemben felhozatik az, hogy ezeknek az egyes társaknak, akik a közkereseti társaságban résztvesznek, túlságosan súlyos és az egyéni cégekhez viszonyítva aránytalan megterheltetését képezné ez az eljárás. Erre vonatkozólag az volt a válaszom, — s est hangsúlyoztam — hogy a jövedelemadónál viszont erre 47