Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-50
A nemzetgyűlés 50. ülése 1922. gyűlést, méltóztatik-e elfogadni a szakasz eredeti szövegét, szemben Gaal Gaston képviselő ur módositó indítványával? (Igen!) A szakasz eredeti szövegében fogadtatott el. Következik a 47. §. Csik József jegyző (olvassa a 47, §-t). Elnök: Szólásra ki van felírva? Csik József jegyző : Gaal Gaston ! Gaal Gaston: T. Nemzetgyűlés! A 47. §-hoz is többrendbeli észrevételem van. A 47. § első pontja a következőképen szól (olvassa) : »A 16. és 18. §-ok szerint járó általános kereseti adó után az 1890:1. te. 23. §-a, illetve az 1920: XXVII, te. 3. §-a alapján kivetendő útadón kívül egyéb pótadót kivetni nem szabad.« Mélyen t. Nemzetgyűlés! Jó lesz meggondolni, mielőtt ezt a szakaszt ebben a'szövegben el méltóztatik fogadni. Méltóztassék megnézni a törvényben, hogy a 16. és 18. § alá micsoda kategóriák tartoznak. Azok, amelyeket előbb felsoroltam. Az összes iparosok, kereskedők, bányatulajdonosok, szellemi vagy más hasznot hajtó foglalkozást űzők, ügyvédek, orvosok, mérnökök, vállalkozók, a találmányok és szabadalmak tulajdonosai, gyógyszertárak, iparüzemek, bányaművek, földek, stb. bérlői, örökbérlők és földjáradékok élvezői. A szakasznak ez a pontja kimondja azt, hogy mindezek a keresetek községi pótadó alá nem vonhatók. Mi ebből a következés, mélyen t. Nemzetgyűlés? Az a kereskedő, vállalkozó, ügyvéd, orvos, aki az én községemben lakott és eddig 15 1 /2°/o állami adót fizetett, ezen adók alapján kiszámítva résztvett a községi közterhek viselésében is, amennyiben, ahány százalék esett a községi közterhekből rá, ha mindjárt 200—300°/o volt is a községi pótadó, azt fizetni volt köteles, szóval a községi közterhekhez arányos mértékben járult hozzá, akár csak a földbirtok vagy a házbirtok. Mi lesz a folyománya annak, ha ez a szakasz fog törvénnyé válni? Az, hogy ugyanezek a kereseti ágak a régi 15 Va 0 /«) helyett maximum 7 1 / / 2°/o-ot fognak fizetni — most már 7 1 /2°/o-ot, mióta a nemzetgyűlés módosította a javaslatot — azonban még mindig csak a felét annak, amit egyenes adóban a múltban fizettek, emellett pedig az összes községi közterhek alól egyáltalában mentesek lesznek, mert rájuk a kivetett adó után községi pótadót többet kivetni nem lehet. Méltóztassék elképzelni azt a helyzetet, mely ennek következtében beáll. Csak az én községemet veszem, ahol van 5—6 olyan nagykereskedő, akiknek milliókra menő jövedelmeik vannak évenként. Hogy jellemezzem a helyzetet, meg kell mondanom, hogy 16 virilis tagja volt a képviselőtestületnek s ebből a 16 virilistából egymagam vagyok birtokos, egy gőzmalomtulajdonos, az összes többi mind kereskedő. Horváth Zoltán: Mert a földadót nem emelték ! évi szept. hő 14-én, csütörtökön. 365 Gaal Gaston : Már most méltóztassék elképzelni, ha azt fogja látni a falumbeli kisgazda és az egyszerű munkásember-háztulajdonos, hogy ő az ő kis házikója vagy földje után fizeti ezt a borzalmasan felemelt földadót, fizet jövedelemés vagyonadót, azonkívül még községi pótadót is, az összes községi közterheket viseli, ellenben ugyanakkor a faluban levő milliomos kereskedő, akinek egyenes adóját a múlthoz képest a felére szállították le, a községi közterhek viseléséhez egyetlen egy fillérrel sem tartozik hozzájárulni. Az, hogy az ő adója befolyik majd a községi pénztárba, nem egyenértékű ezzel. Azt nem ő adja, hanem az állam engedi át a községnek, ós amit igy a község nyer, azt elveszti azáltal, hogy viszont a község nyakába szakadnak pl. az én községemben az 5—6 állami tanítónak, az ottlevő három tagból álló jegyzői irodának, a községi orvosnak stb. összes háborús segélyei, amelyeket eddig az állam fizetett. Azt fogja látni a kis adózó, hogy mig tőle mindenféle adónemben kifacsarja az állam, amit kifacsarhat és még a községi közterheket is mind neki kell viselnie, addig az ottlévő milliomos nagykereskedő vagy más foglalkozású ember, aki több százezer koronás jövedelemmel bir, a községi közterheket abszolúte nem köteles vállalni. Ezt az állapotot én helyesnek és igazságosnak el nem ismerem s ennélfogva a szakaszt semmi körülmények között nem fogadhatom el. Ennek az egész törvényjavaslatnak ez a legcsunyább része. Ezért tisztelettel indítványozom, hogy méltóztassék a 47. § első bekezdésének harmadik sorában az »egyéb« szó után az »állami« szót beszúrni, amiből azután az következik, hogy állami pótadót ne lehessen kivetni a kereseti adó alanyára, ellenben nem zárja ki azt, amit később a következő sorokban majd indítványozok, hogy igenis, amennyiben szükségesnek mutatkozik, ezek a kereseti adó után is résztvegyenek a községi közterhekben, természetesen adójuk arányában épugy, ahogy résztvesznek abban a földtulajdonosok, a háztulajdonosok, szóval a többi adózók. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Ennek a szakasznak 2. pontja a következőképen szól (olvassa) : »A 17. § szerint járó általános' keresetj adó, után semmiféle pótadó sem vethető ki.« Ez azt jelenti, hogy sem az állami, sem a magánalkalmazottaknak a 17. §-ban az ottani skála szerint megállapított kereseti adója után nemcsak állami, de semmiféle községi pótadót sem lehet kivetni. Méltóztassék elképzelni, hogy egy faluban van egy nagy iparvállalat s annak van egy igazgatója milliós fizetéssel. A milliós fizetés után az illető a szerint a kicsi skála szerint, amelynek tótele a legnagyobb viszonylatban csak 7 1 /2%-ra rug, fizetni fogja a kereseti adót. Ez a kereseti adó be fog folyni az állam jóvoltából a község pénztárába, de amint előbb elmondtam, ezt felemészti teljesen az a többi nagy teher, amelyet a minister ur a községekre hárit.
