Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-50

3ö6 A nemzetgyűlés 50. ülése 1922. Hogy fog nézni majd az a nyomorult kis háztulajdonos napszámos ember, aki a községi közterhek fedezéséhez pótadó alakjában hozzájárul, mikor a gyárigazgató évi milliós fizetéséből egy fillérrel sem járul hozzá a községi közterhek viseléséhez. Hogy ez az anomália ebből a törvényjavaslatból e szakaszban kiküszöbölődjék, tisztelettel inditványozom, hogy ennél a szakasznál a második pont »adó« és »után« szavai közé a következő pótlás iktattassék: »azon részei« — t. i. a kereseti adó azon részei — és »után« és »semmiféle« szavai közé az alábbi pótlás iktattassék : »melynél az adóalap a havi 20.000 koronát meg nem haladja«. Ezzel azt akarom elérni, hogy azok a kisebb alkalmazottak, legyenek azok állami vagy magánalkalmazottak, akiknek a havi fizetése 20.000 koronánál, tehát évi fizetése 240.000 koronánál nem több, mentesitessenek a községi pótadózás alól, ellenben ha ott olyan kereseti adó alá tartozó alkalmazottak vannak, akiknek fizetése havi 20.000 koronánál magasabb, ezek igenis a községi közterhekben, községi pőtadókban résztvegyenek. (Helyeslés a baloldalon.) Inditványozom még ugyanezen szakasznak 3. pontjához az alábbi pótlást. (Olvassa) : »Az általános kereseti adó alá tartozó, a jelen szakasz első és második bekezdésében hivatkozott jövedelmek után az 1923. évi január hónap első napjától kezdve kivetendő helyhatósági adók alapját a községek, városok és vármegyék háztartásának szabályozásáról alkotandó törvény fogja megállapitani. « Ez a pótlás természetes következménye az előbbi szakaszhoz "indítványozott két változtatásnak, melyet bővebben indokolnom nem szükséges. Tisztelettel kérem a mélyen T. Nemzetgyűlést, hogy előadott indokaim alapján az általam benyújtott módosítást elfogadni méltóztassék. (Helyeslés bal felől) Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senki sem kivan szólni a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan nyilatkozni. Kállay Tibor pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! Nagyon nehéz ehhez az indítványhoz hozzászólnom, mert hiszen olyan premisszákból indul ki, amelyek a valóságban még nem állanak. Én tulajdonképen nagyon nehezen is értem meg, hogy hogyan jutott a t. képviselő ur ezekhez az eredményekhez. 0 mindenekelőtt szembeállítja egymással a nagy bankárt, a nagy fixfizetést élvezőt az egészen kis háztulajdonossal vagy földbirtokossal. Erre nem kívánok reflektálni, mert épen ugy a másik oldalon szembe lehetne állítani a nagy földbirtokost vagy nagy háztulajdonost... Gaal Gaston: Az fizet pótadót! (Zaj.) Kállay Tibor pénzügyminister:.,. Avval a szegény tisztviselővel... Gaal Gaston : A pótadót tessék szembeállítani ! évi szept. hő 14-én, csütörtökön. Kállay Tibor pénzügyminister:... Vagy egyéb ilyen kis egyénekkel. Ennélfogva ezt igazán csak az aláfestés céljából való szembeállításnak tekintem. Gaal Gaston : Ez az aláfestés, t. minister ur ! Ez nem jóhiszemű indokolás ! Kállay Tibor pénzügyminister: Én mindig jóhiszeműen beszélek, legalább is annyira, mint a képviselő ur. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak. Kállay Tibor pénzügyminister : Az indokolásra kívánok rátérni, amely abból indul ki, hogy a községi közterheknek viselésében ezek az alkalmazottak, ez alá az adó alá eső keresők nem vennének részt. A helyzet ebben a tekintetben az, hogy a községi adóztatásnak kérdése, az, hogy a község milyen adókat vethet ki, hogy ez milyen elbírálás szerint, milyen kivetési eljárás szerint állapittassék meg, egészben véve, általános vonásokban mindig állami törvényekben szokott szabályoztatni. Ilyen állami törvény ez is, amely megállapítja azt, hogy a községek ezentúl operálnak a kereseti adóval, hogy ez a kereseti adó hogyan vettessék ki, milyen mérvek szerint állapittassék meg. Ha átengedjük a községek részére ezt az adót, ez csak annyit jelent, hogy ezentúl a községek bevételét fogja alkotni, a községek fognak evvel az adóval operálni, a községek vesznek részt ennek az adónak a kivetésében, természetesen megmaradván az állam közreműködése is ezeknek az adóknak kivetésénél. Nézetem szerint tehát nem lehet azt mondani, hogy ez kvázi ajándék a községeknek azzal szemben, hogy ők kiadásokat is kapnak ; ez csak alkalom, hogy átadjuk épen az ő háztartásuknak rendezése alkalmából ezeket a bevételeket, minthogy most kell visszaadnunk azt a kiadást is, amely eredetileg régen, békeidőben is terhelte községeket, amelyet tehát tulajdonképen vissza kellene adnunk a községeknek abban az esetben is, ha egyidejűleg nem utalnánk át bevételeket külön a részükre. A községek mindenesetre nagyobb bevételhez fognak jutni, mint eddig, ezzel tehát feltétlenül javul minden községi pótadó alá eső állampolgárnak a helyzete. Másrészt pedig azok, akiket igy megadóztatnak a község javára, igenis a község javára fizetnek, a község köztérheihez járulnak hozzá és ezekre igazán nem lehet azt mondani, hogy a községi közterhek viselésében nem vennének részt. Ami pedig másrészt az adózónak szempontját illeti, eltekintve a községtől és attól, hogy mennyi bevételt kap tőlük a közösség, erre vonatkozólag azt kell szem előtt tartanunk, hogy a kereseti adó kulcsának leszállítása volt szükséges ahhoz, hogy megfelelően kimunkálhassuk ezeket az adóalapokat, hogy megfelelően megállapíthassuk az adót nagyobb összegekben és több bevételi hozamot biztositólag, mint ahogy eddig volt. Ez a törvényjavaslat egész koncep-