Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-50

A nemzetgyűlés 50. ülése 1922: Ha a Nemzetgyűlés azt nem fogadja el, akkor az előadó ur módositványát szembeállítom Propper képviselő ur módosítványával. Felteszem a kérdést : méltóztatnak-e elfogadni a 6. bekezdést eredeti szövegezésében, igen vagy nem ? (Nem.) Felteszem a kérdést : méltóztatnak-e elfogadni az eredeti szöveget az előadó ur módositványával, szemben Propper képviselő ur módosít vány ával. Kérem azokat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Nemzetgyűlés a szakaszt az előadó ur módosít vány ával fogadta el. Következik a 18. §. • Petrovits György jegyző (olvassa a 16. §4, mely észrevétel nélhül elfog'adtatik ; olvassa a 19. §-t). Elnök : Kivan valaki szólni ? ' Gaal Gaston: T. Nemzetgyűlés! A 19. § ennek a törvényjavaslatnak a tulajdonképeni sarkpontja, Az egész törvényjavaslatban kontenplált adókat ugyanis csak abban az esetben kapja meg' a mélyen t. kormány, ha az adózók jövedelmét valami úton-módon kellő biztossággal meg tudja állapítani. Erről akar gondoskodni a 19. §, mikor első bekezdése azt mondja, hogy a 16. § szerint megadóztatandó, valamint az 1. §-nak 4. és 5. pontjában felsorolt forrásokból származó tényleges jövedelmeket az adózó köteles évenkint bevallani. Tapasztalataink vannak a múltból, hogy épen az adózóknak azok a kategóriái, amelyeket most a kereseti adó alapján akar a t. minister ur megadóztatni úgynevezett hozadéki adóval, excelláltak a múltban mindig azzal, hogy soha jövedelmüket be nem vallotta ; pedig az összes adóteher, melyet a törvény az adózóknak erre a kategóriájára hárított, nem volt több, mint az általuk bevallott tiszta jövedelem 10%-a. A múltból példákat tudnék felsorolni abból a régi képviselőházból, amelybe mint fiatal képviselő bekerültem, ahol nem egy esetet hallottam, hogy olyan budapesti ügyvédek, akiknek már abban a régi időkben százezrekre ment az évi keresetük, 4000 forint tiszta jövedelem után fizettek 10%-ot, vagyis 400 forint adót. Magam tudok számtalan esetet, hogy vidéki vállalkozók, ügyvédek vagy orvosok 2—300 forint tiszta jövedelem után fizettek 10% adót. Szóval ha arról beszélünk, hogy Magyarországon nem volt adómorál, merem állítani, hogy az adómorál hiánya tekintetében épen ezek a kereseti kategóriák excelláltak és jártak legelői, mikor az összes többi vagyonokat, különösen a reálvagyonokat, pl. a földet a tényleges hozadéknál sokszorta magasabb hozadék alapján akarja most a minister ur megadóztatni, mikor a házadónál a bruttóbevételt adóztatja meg, amelyből eltitkolni egyáltalán nem lehet semmit sem és amikor a törvényjavaslat indokolása itt is, ott is azt hangoztatja, hogy a minister ur most már el van tökélve arra, hogy a valóságos, a tényleges jövedelmeket fogja meg és adóztassa meg és évi szept, hő lé-én, csütörtöhön. 357 amikor azzal indokolja a mélyen t. minister ur ennek a törvényjavaslatnak rendkívül alacsony kulcsát, hogy azért kellett leszállnia a 15'5°/oról a maximális 5%-ig, mert most már ezeknek az adóalanyoknak a valóságos tényleges jövedelmét fogja kikutatni és nyilvánosságra hozni : akkor joggal várhatnám azt, hogy legyen ebben a törvényben olyan intézkedés is, amely az illető adózó saját vallomásán kivüí egyéb támpontokat is nyújt a pénzügyi kormányzatnak arra, hogy az illető tényleges jövedelmét meg tudja adóztatni. Elvártam volna, hogy ebbe a törvényjavaslatba bizonyos olyan kényszerítő körülmények is felvétessenek, amelyek a minister urnák támpontul szolgálnának arra, hogy amennyiben az illető adózók vallomása aggályosnak látszik, azok tényleges jövedelmét valami úton-módon kikutathassa. Hiszen a legnehezebb az adózást becsű utján megállapítani. Általában a becsű utján való megadóztatásoktól mindig félek, mert hiszen az emberi elbírálás tárgyát képezi, ahol számtalanszor antipátiák, vagy szimpátiák, sőt egyéb körülmények is játszhatnak közre, melyeket bővebben illusztrálni itt e Házban nem kívánok. Elvártam volna tehát azt, hogy a mélyen t. minister ur legalább megindul, legalább az első lépést megteszi abban az irányban, hogy mikép lehetne ezeknek az adómorálba nem nagyon jeleskedő kereseti ágaknak a tényleges, valóságos jövedelmét megtudni. Pedig ennek egy roppant egyszerű módja van t. minister ur: a könyvelési kényszer. Ha azt a nyomorult kis falusi szatócsot az ipartörvény rákényszerítheti, hogy amennyiben bejegyzett cég, köteles könyveket vezetni, ha ez kötelezőleg fennáll minden kereskedőre, minden bejegyzett cégre, nem birom megérteni, miért ne lehetne megkövetelni ugyanazt akár az orvostól, akár az ügyvédtől, akár a mérnökvállalkozótól, akár bármily más ügynöktől, vagy más szabad foglalkozással biró adóalanyoktól, amikor nem kell hozzá más, mint hogy a törvény egyszerűen intézkedjék ebben az irányban. Nagyon jól tudom, hogy egy egyszerű törvényes intézkedés nem fog mindjárt ezekben a körökben paradicsomi állapotokat teremteni... Kiss Menyhért : Meghamisítják a könyveket Î Gaal Gaston : , . . azzal is tisztában vagyok, hogy hamisítják, itt is, ott is és az adó alól iparkodik kibújni mindenki igyis, úgyis. De mert megvan a lehetősége annak, hogy hamisítsák, azért elhagyjak egy törvényes kényszert, amely törvényes kényszerrel mégis csak közelebb férkőzöm az illető valóságos jövedelmeinek kipuhatolásához ? Mondom, én elvártam volna, ha a minister ur komolyan veszi a saját törekvését a valóságos . jövedelmek megfogása tekintetében, hogy ilyen intézkedést tesz, amely végtére az államnak semmibe se kerül, mert hiszen a könyvvezetési kényszer az államra semmiféle kiadásokat nem hárit, ellenben kétségtelenül mégis