Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-50
354 A nemzetgyűlés 50. ülése 1922. hogy ezt a szerintem teljesen improduktív munkát elvégezze. Ugyanezt látjuk más vonatkozásban, amit valamely bürokrata bölcsünk talált ki nem is olyan régen, amikor egyszer csak az eddigi portómentesség helyébe feltalálták az úgynevezett hivatalos bélyegeket. Feltalálták ma, amikor annak a bélyegnek csak a papirosa, az előállítása, az adminisztrációja, az elszámolása mibe kerül, és azonfelül mibe kerülnek az egyes hivataloknak azok a tisztviselők, akiket csupán abból a célból kell tartani, hogy minden egyes levelet lajstromba vegyenek, nyilvántartást vezessenek és róluk elszámolást végezzenek ! Ezek azok a bizonyos haszontalan, gyakorlati észjárású ember előtt abszolút megérthetetlen pazarlások, amelyeket feltétlenül ki kell söpörni a mi államháztartásunkból, mert először is időnk sincs rá, másodszor pénzünk sincs rá és harmadszor ami időnk és pénzünk van, azt ilyeneknél okosabb dolgokra kell fordítani. Nem akarok ennél a szakasznál konkrét indítvánnyal előállani, csak arra kérem a mélyen t. minister urat, hogy amennyire lehetséges, méltóztassék azt a bizonyos létminimum kérdését komollyá tenni azáltal, hogy abból a skálából, amit az előadó ur előterjesztett, még három vagy négy alsóbb fokozatot törölni méltóztassék. Vagy amennyiben elfogadhatónak tartja a minister ur Szabó t. képviselőtársam indítványát, — ő bizonyára abban a helyzetben van, hogy jobban meg tudja ítélni egy hallásra, hogy a két indítvány közül melyik a jobb — akkor is tegyük komollyá a létminimum részére fentartott kedvezményt azzal, hogy ilyen csekélységgel, amit a minister ur kontemplál, semmi körülmények között elő ne álljunk. Végül szives jóindulatába ajánlom a mélyen t. minister urnák én, a tisztviselők ellensége, azt, hogy méltóztassék meggondolni, megérik-e az államnak a vesződséget a tisztviselői fizetések bizonyos alacsonyabb kategóriájánál ezek az adóbehajtások, amik végeredményben pénzbelileg nem jelentenek semmit mint bevételt, ellenben óriásit jelentenek, mint felesleges haszontalan munkát és kiadást. Elnök: Szólásra következik? Farkas István: Szót kérek! Elnök : Tessék ! Farkas István: T. Nemzetgyűlés! Az elhangzottak után nem akarok hosszasan foglalkozni a kérdéssel, csak még egy tényt szeretnék felemlíteni az elmondottak igazolására. Bizonyítani akarom, hogy az alacsony tételű -adók behajtása és adminisztrálása feltétlenül többe fog kerülni, mint amennyit az adók jövedelmeznének. Ugyanis a helyzet itt az, hogy ezt az adót a munkaadó, a gyáros fogja a munkásoktól levonni, de az ilyen alacsony fizetéseknél nehéz a gyárakban, az üzemekben keresztülvinni azt, hogy bizonyos összegeket levonjanak és nehéz megkívánni a gyáraktól, évi szept. hó 14-én } csütörtökön. az üzemektől, hogy ilyen alacsony kereseti tételekre külön könyvelést vezessenek. A munkásbiztositási járulók révén tudjuk tapasztalatból, hogy annak bevezetése is milyen nehézségeket okozott a gyárakban, az üzemekben, és milyen kellemetlenségek voltak a gyárosok és munkások között abból, hogy ezeket a tételeket bevezessék, elkönyveljék, levonják és az illetékes pénztárakba beszolgáltassák. Az adókra vonatkozólag is a régebbi pénzügyminister urak igy akarták végrehajtani a munkások adóját, a munkaadókon keresztül, de abba kellett ezt a rendszert hagyni, mert nem fizetődött ki- ennek az adónak behajtása, mivel az adó oly csekély összeget tett ki, hogy a behajtása többe került, mint amennyi az egész befolyó összeg lett volna. Ipari szempontból is fontos az, hogy azoknál az alacsonyabb foglalkozású embereknél, akiknek adója amúgy sem tesz ki nagy összeget, de akik munkahelyüket gyakran változtatják, a munkaadók, a gyárosok, az üzemi tulajdonosaik ezekkel a kis tételekkel ne bíbelődjenek, mert ez annyira megdrágítaná az ő adminisztrációjukat is, hogy vagy az lesz a helyzet, hogy ők maguk, fogják ezeket az adókat fizetni — de valószínűleg nem -fognak erre az álláspontra helyezkedni — vagy pedig illetékes testületeik utján petícióval fordulnak a pénzügyminister úrhoz, hogy ezt a kérdést valahogyan reparálja. Sokkal helyesebb volna tehát mindjárt a törvényjavaslatban nagyobb összegnél kezdeni az adófizetést ezeknél a foglalkoztatási ágaknál és akkor már eleve kiküszöbölnénk egy csomó olyan kellemetlenséget, ami feltétlenül be fog következni ós amit majd előreláthatólag amúgy is eliminálni kell. Erre vonatkozólag Propper képviselőtársam nyújtott be javaslatot, amely körülbelül fedi a mi álláspontunkat, amint mi általában megítéljük a kereseti lehetőségeket. Az őáltala javasolt tételnél el lehetne kezdeni az adófizetést, de az alacsonyabb tótelek már alig vonhatók adó aJá és azokból alig fog az állam javára valami befolyni, ellenben kétségtelen dolog, hogy sok kellemetlenségre adna alkalmat, ugy hogy a pénzügyminister ur később azt amúgy is kénytelen lenne orvosolni. Elnök: Szólásra következik? Minthogy szólásra senki sem jelentkezik, a vitát berekesztem. A minister ur kíván szólni. Kállay Tibor pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassanak megengedni, hogy mindenekelőtt Propper t. képviselő urnák arra a megjegyzésére tegyek észrevételt, amelyben azt mondotta, hogy én a munkások keresetét olyan alacsonynak jeleztem, amelyből megélni nem lehet. Azt hiszem, nagyban és egészben véve ez volt az, amit ő kifejezésre juttatott. Ezzel szemben legyen szabad hangsúlyoznom azt, hogy
