Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-49

274 A nemzet g y ülés 49. illése 1922. évi szeptember hő 13-án, szerdán. t. pénziigyminister ur figyelmét erre felhivni, akkor csodálatosképen azt a választ kaptam, hogy kérem, hát ez is baj, hiszen érdeke a nemzetnek, hogy emelkedjék a házak értéke, mert ezáltal gyarapszik a nemzeti vagyon. Nem akarok vitatkozni az ilyen közgazdasági megállapításokkal, de azt hiszem, hogy ha az egyetemen ilyen megállapításokat tennék, bizony az a professzor megütköznék rajta, mert nemzeti vagyonszaporulat történik akkor, ha egy ház mellé egy másik építtetik, vagyis ha uj objektum keletkezik, de ha a házak értéke fluktuáció következtében felmegy vagy leszáll, ezáltal a nemzeti vagyonban sem szaporulat nem történik, sem csökkenés nem áll be. Most a lakáskérdésre kívánok még egy kissé részletesebben kitérni, nevezetesen arra, hogy mennyiben befolyásolja a pénzügyminister ur által javasolt házadó a lakáskérdést, mennyiben fokozza a lakásnyomort, s általában milyen hatása van ennek az egész nemzet életére. Verebély professzor ur legújabb kimutatásai szerint az elmúlt esztendőben 82.000 csecsemő pusztult el ; ezeknek körülbelül 50%-a azért halt meg, mrvel lakáshiány és lakástúlzsufoltság van s mivel olyan viszonyok között élnek a magyar családapák és családanyák, amelyek legnagyobb részben nem alkalmasak arra, hogy gyermekeik egészségét megfelelően gondozhassák, lehetetlenné teszik, hogy egészséges generáció fejlődhessék, ellenkezőleg a nagymérvű csecsemőhalandóságot mozdítják elő. En tudom, mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy a gazdagok unalommal hallgatják vagy veszik kezükbe a lakáskérdésről szóló fejtegetéseinket s tudom, hogy torkig vannak a lakáskérdéssel, azonban figyelmeztetem őket, hogy a veszedelem nem áll meg a tömegnyomortanyákon, a szegény emberek hajlékában, mert a fertőző betegségek, amelyeknek tanyái a túlzsúfolt lakások, innen kiindulva nem állnak meg a kastélyok ablakai előtt, hanem bemennek a kastélyokba és megfertőzik, mint minden nagy járvány idején, a gazdag emberek családtagjait is. Hogy milyen fontos ez a lakáskérdés, amelyre, sajnos, nálunk nem fordítanak gondot, — sőt ezen házadó javaslattal is még fokozzák a lakásnyomort — annak illusztrálására bátorkodom idézni Liszt professzort, aki azt mondja, hogy egy okos lakásreform többet ér, mint egy tucat büntető paragrafus. Nálunk a lakás- és házkérdéssel kapcsolatban évről-évre fokozzák a büntető rendelkezések számát; egész Budapest és az egész ország minden községe tele van hasonló rendelkezésekkel, lakás azonban nincs, csak egyre fokozódó lakásínség. Eein tanár »Az ethika alapvonásai« című művében azt mondja, hogy a lakáskérdés eminenter erkölcsi kérdés, a dolgozó osztályok számára pedig elsősorban az életérdek előterében áll. Rodbertus pedig azt mondja, hogy az otthoni piszok és nyomor örökre tönkre fogja tenni mindazt, amit az iskolai oktatásnak el kell érnie. T. Nemzetgyűlés! Ilyen súlyos igazságok után kérdés, van-e Magyarországon lakásínség, lakásnyomoruság; van-e a mi házainkban olyan állapot, amely tönkre fog tenni itt minden nevelést és a mi nagyjainknak, kiváló tanárainknak és professzorainknak minden munkáját? Ezt is feszegetnem kell ezzel kapcsolatban, mivel épen a Háztulajdonosok Szövetsége, amely e kérdésben a szót viszi, abban a bizonyos memorandumában, amelyet az igen t. Nemzetgyűléshez intézett s amelyet minden képviselőtársam is megkapott, azt mondja, hogy Budapesten sincs lakásínség, mert sokkal több ház építtetett, mint amennyi a népesség szaporulata arányában szükséges lett volna. Amikor tehát a legnagyobb testület részéről, azok részéről, akik kezükben tartják az összes házakat, ilyen véleményt hallunk . . . , Elnök (csenget) : Kérem, t. képviselő ur, az 1. §-al mindaz, amit a képviselő ur eddig elmondott, semmiféle összefüggésben sincs, mert itt nem a lakásról, hanem a házadóról van szó. Ez a szakasz különösen azt állapítja meg, hogy mit kíván a javaslat a házadó tárgyává tenni. Kérem tehát, a képviselő urat, szíveskedjék ehhez alkalmazkodni, mert különben kénytelen lennék a 221. §-t alkalmazni a képviselő úrral szemben, vagyis amennyiben eltérne a tárgytól, a szót megvonni. (Helyeslés j obi felől.) Dénes István : Nagyon nehéz helyzetben vagyok, t. Nemzetgyűlés. (Derültség.) Én azt hittem, nem iskolában vagyok, ahol csak eldarálom a dolgokat, hanem mélyebben megindokolhatom azt a javaslatot, melyet tettem. Azt hiszem, a t. Nemzetgyűlésnek módjában és hatalmában van ezt nekem megengedni, annyival is inkább, mert az általános vita során mindössze egy negyedóra állván rendelkezésemre, — amint talán méltóztatnak emlékezni — ezt nem tehettem. Amikor én egy javaslatot ki akarok mélyíteni ós minden oldaláról meg akarok világítani, akkor én képviselői kötelességemnek igyekszem eleget tenni, s ehhez kérem a t. Nemzetgyűlés engedélyét. (Felkiáltások jobbfelöl : Az általános vitánál kellett volna!) Elnök (csenget) : A képviselő urnák ismernie kellene a sürgősségi szakaszt, amelyben az foglaltatik, hogy a tárgytól eltérni nem szabad, sőt a tárgytól való eltérésre a Ház engedélyét kérni sem lehet. Mindazt, amit a képviselő ur itt akarna elmondani, az általános vitában terjeszthette volna elő. Dénes István : Nem volt alkalmam. Elnök *. Engedelmet kérek, ez a képviselő ur hibájából történt! (ügy van! Derültség jobbfelöl.) Méltóztassék most a házszabályokhoz szigorúan alkalmazkodni. Dénes István: T. Nemzetgyűlés! Szigorúan ragaszkodom tehát a házszabályokhoz. Őszintén megmondom, nem tudom, hogyan