Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-49
A nemzetgyűlés 49. ülése 19,22. éi áll ez a dolog, (Egy hang jobb/elöl: Ez igy van! Derültség) de alkalmazkodom hozzá és csak arra vagyok bátor a t. Nemzetgyűlés ügyeimét felhívni, — ha már nem fejtegethetem mindezt itt, bár nézetem szerint ide tartozik, — hogy méltóztassanak a Statisztikai Hivatal kimutatásait elolvasni és megvizsgálni : miiyen hatásuk van az ilyen házadóknak a lakásviszonyokra, speciell, hogy milyenek Budapestnek és az ország vidéki lakosságának lakásügyi viszonyai. Meg méltóztatnak borzadni majd azon, hogy minő állapotok uralkodnak e tekintetben. Ezen a rettenetes helyzeten kizárólag e törvényjavaslatnak volna hivatása segíteni, mert más erre nem képes, mint egyedül a házadó ; semmi más. Az a kérdés ,már most, hogy mire vetik ki ezt az adót. Én azt indítványoztam, hogy ne a házakra vessék ki, amint azt a javaslat tervezi, hanem a telkekre, még pedig azért, mert ha a házakra, vagyis a lakásokra vetik ki az adót, ugy ennek az lesz a következménye, hogy aki házat épit, lakásokat emel, vagyis aki munkát és tőkét fektet be és ez által gyarapítani kívánja a nemzeti vagyont, az e törvényjavaslat által sújtva lesz egy 24—20, illetve 15°/o-os adóval. Más szóval ez a törvényjavaslat ugy, ahogy kontemplálva van, bünteti azt, aki munkáját, energiáját, tehetségét és tőkéjét arra fordítja, hogy a nemzeti vagyont gyarapítsa. Ez az egyik következménye. Másik következménye a javaslatnak az, hogy mivel a házadó is ép ugy hozadéki adó, mint a többi adó, nem fogják a telektulajdonosok viselni, hanem áthárítják a lakókra és ezáltal borzasztó lakásdrágaságot idéznek elő. A telekértékadónál ez ki volna küszöbölve, mert ha a telekre vetik ki az adót, ennek a következménye az lesz, hogy azok a telkek, amelyek ma Magyarországon üresen állanak és amelyeket spekulációs célra használnak fel, nem lesznek adómentesek, nem élveznek kedvezményt, vagyis a munkátlanság, a tétlenség nem fog előnyben részesülni. A telektulajdonosnak ugyanis ép ugy kell fizetnie az adót, mint annak a háztulajdonosnak, aki a maga munkájával és szorgalmával felépítette a házat és ezzel gyarapította a nemzeti vagyont. A telekértékadónak ez az óriási előnye van. E mellett abszolúte igazságos, át nem hárítható. Ma a telektulajdonosok túlsúlyban vannak, hiszen egyedül Budapesten 10.000 üres telek van ugyanakkor, amikor a beépített telkek száma 20.000. Ez a 17.000 telek a törvényjavaslat szerint prémiumban részesül, mert adót nem fizetnek utána. Minthogy azonban a lakáskereslet és a házak utáni kereslet igen nagy, igen nagy kereslet y an telkekben is. Budapesten van 10—12 konzorcium, amely kezében tartja a telkeket, részvényeiket jegyzik a a tőzsdén és ezek az urak, amint IJlain Ferenc t. képviselőtársam nagyon helyesen mutatott rá, ugyanakkor, amikor az emberek ezrei lakás i szeptember hő 13-án, szerdán. 27ö nélkül nyomorognak, ami elkeseríti a tisztviselők és a munkások életét, ezeken a részvényeken száz és száz milliókat keresnek. Itt kell megfogni a kérdést, ha a bajokon segíteni akarunk. Ha a telket adóztatjuk meg, ennek az lesz a következménye, hogy a telektulajdonosok kénytelenek lesznek eladni telkeiket. Gr. Szapáry Lajos : De zsidó kézre kerül minden telek ! Dénes István : Megállapítom, hogy tényleg zsidók kezén van többnyire a telek, de itt nem az a fontos, hanem az, hogy üresen állnak és igy a magyar apák százezrei ki vannak dobva az utcára. Ha pedig a telekértékadót vezeti be a pénzügyminister ur, akkor a telektulajdonosok arra lesznek kényszerítve, hogy eladják telkeiket olyan embereknek, akik akarnak házat építeni, akik akarják a nemzeti vagyont gyarapítani, akik akarják a lakásnyomort megszüntetni és megszüntetni mindazt a nyomorúságot és kulturátlanságot, amely ebből folyik. Ha pedig nem akarják eladni üres telkeiket, kénytelenek lesznek beépíteni ők maguk azért, mert a telekértékadó épugy sújtja az üres telek tulajdonosát, mint a nyolcemeletes palota tulajdonosát. Ezzel megszűnik a telekspekuláció és a telkek értéke egyszerre gyönyörűen le fog szállni. Maga a t. pénzügyminister ur is belátja a maga törvényjavaslatában, hogy baj van a házadóban, belátja maga a törvényjavaslat, hogy a házadónak az a hatása van, hogy megbénítja a házépítést, tehát lakásnyomort idéz elő. Akkor tér ki erre a pénzügyminister ur, mikor azt mondja, hogy uj házak építésénél megadja az adómentességet. Ezzel beismeri a t. pénzügyminister ur is, hogy ez az adó megbénítja az építkezést. Az adómentességgel ugyanis nem ér el semmi célt, mert ennek hatása épen ellenkező lesz. Amit ugyanis nyernének azok az emberek az adómentességgel, akik építeni akarnak, azt kihasználják a telektulajdonosok, azt mondván, hogy ha te kapsz adómentességet, akkor én felemelem a telek értékét, mert neked bizonyára többet is meg fog érni, ha építeni akarsz. A telekspekulánsok tehát ezzel megint csak nyernének. Ha a t. pénzügyminister ur felismerte, hogy adómentességre szükség van, akkor ismerje be azt is, hogy a házadó akadályozója az építkezésnek, az uj lakások felépítésének. Ezekben voltam bátor röviden a tárgyhoz szólva megokolni telekértékadó-javaslatomat. Financiális szempontból is igen nagy előnye van ennek. Méltóztatnak tudni, hogy Budapesten, Aradon, Debrecenben meg van valósítva a a telekértékadó. Most voltam kint ismételten Németországban, beszéltem alldeutschokkal, szociáldemokratákkal, minden pártárnyalatu politikusokkal, egyhangúlag azt mondták, hogy egész Németországban meg van valósítva a telekértékadó, roppant olcsók a telkek és a házak, ott nincs lakásínség, ugy hogy szinte sirva gondol35*